G. R. R. Martin: Kardok vihara (A tűz és jég dala 3.)

Rendíthetetlenül haladok előre a sorozattal. Bár ez a kötet a terjedelmét tekintve némiképp nagyobb akadályt jelentett, mint az eddigiek, de sikeresen átrágtam magam rajta. :) Mindössze csak kellő időre volt hozzá szükségem.

A sorozattal kapcsolatban továbbra is vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt az írót még mindig zseninek tartom, másrészt ritka szadista embernek, aki élvezettel kínozza mind a szereplőit, mind az olvasóit. Bevallom, hogy nem tudtam egyhuzamban végigolvasni a regényt, mert erősen csökkentette az életkedvemet. Kénytelen voltam olyan olvasmányokkal megszakítani az olvasást, amelyekben találtam valami pozitívumot, valami felemelőt, mert Martin bácsi ilyennel egyáltalán nem szolgál az olvasóinak. Amióta Robert király betette a lábát Deresbe a szereplők, de leginkább a Starkok élete, életminősége erős mélyrepülésbe kezdett.  Nem is igazán tudom, hogy mit mondjak erre. A szereplők egyik kalandból, összeesküvésből, csatából a másikba, én mint olvasó pedig egyik megrázkódtatásból, ámulatból a másikba estem. Bele sem merek gondolni, hogy milyen hangulata lesz a következő résznek, amelynek már a címe is elég lehangoló és sokat sejtető (Varjak lakomája).

Rengeteg cselekményt tartalmaz ez a könyv. Nem is igazán tudok sok mindent mondani a kötet cselekményeiről, mert bármit is próbálnék leírni, az biztosan elárulna valamit a további eseményekről. Mondanám, hogy lassan indulnak az események a kötet elején, de ez nem egészen így van. Az viszont tény, hogy ennek ellenére a végén csak kapkodtam a fejem. Annyi minden történt. Még az eddigieknél is kegyetlenebb és sötétebb ennek a résznek a cselekménye. Még több halállal, még több cselszövéssel és még több árulással találkozunk össze. De végre egy-két olyan szereplő halála is bekövetkezett (még ha szörnyű is ezt kijelenteni), aminek már nagyon ideje volt. Sok kérdésre választ kaptam és még több kérdés merült fel bennem. Az egyik ilyen, már régóta bennem motoszkáló kérdés az volt, hogy hová tűnt Ser Barristan Selmy. Most végre ezt is megtudtam. 

A nézőpontok szerinti történetmesélés továbbra is megmarad. Az előző kötetben belépett új nézőpontok közül - legnagyobb örömömre - Davos megmaradt ebben a részben is. Ahogy a szereplők külön utakra lépnek és bonyolódnak a cselekmények, úgy lépnek be új mesélők a történetbe. Ebben a részben Jaime és Samwell az a két új nézőpont, amivel az események eddig sem egyszerű szövete kiegészül.

Mi volt az a következtetés, amit ebből a részből levontam: a hatalmasok háborújában a becsülettel semmire sem jutsz. Így volt ez eddig is, de igazi értelmét most nyerte el ez az állítás. 

Trónok harca a gyerekeknek is. :)
Hatalmasat kacagtam, amikor ezt megláttam. :D

Továbbra is a sorozat általam csak tömzsikéknek nevezett kiadását olvasom. Ennek a résznek az olvasása viselt meg eddig a legjobban. Több, mint 1200 oldal egy ilyen kis formátumú kiadásban. Borzalom. Nehéz és kényelmetlen volt tartani a könyvet. Én vagyok az, aki mániákusan vigyáz a könyveire, de ennek a kötetnek a gerince mégis megtört. Szerencsére nagyobb probléma nem történt a kiadással, de akkor sem teljesen jól átgondolt ez a formátum.

Eseménydús, meglepetésekkel teli, nagyon sötét, egyre kegyetlenebb és összetett cselekménnyel kerülünk szembe ebben a kötetben. Kicsit hosszú volt, néha be kellett iktatnom kisebb-nagyobb szünetet az olvasás közben, de nagyon megérte elolvasni ezt a részt. Most hagyok egy valamivel nagyobb szünetet és majd a jövő év elején folytatom a sorozatot.

Pontszám: 10 pont

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2008.

Terjedelem: 1216 oldal
Teljes ár: 3.999,- Ft

Eredeti cím: A Storm of Swords
Sorozat: A tűz és jég dala
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2009.)

Posted in: 10 pontos,A tűz és jég dala ciklus,Alexandra,Csökkentsd a várólistádat 2012,fantasy,G. R. R. Martin,könyvértékelés,sárkány