Marina és Szergej Gyacsenko: Alexandra és a Teremtés növendékei

Ez a könyv is azok közé tartozik, amelyeket nézegettem már egy ideje. A borító nagyon tetszett, de a történet nem vonzott annyira, hogy kapkodjak az olvasással. Az eredeti elképzeléseim alapján nem is igazán volt tervben az olvasása ebben az évben. De @Szirmocska határozott unszolásának engedve bekerült a hozzám érkezett kölcsönkönyvek kupacába és így bizony előrébb került az olvasási listámon. Így utólagosan ezer köszönet a kitartó unszolásáért és természetesen a könyvért. :)

Szaska, a tizenhét éves iskoláslány anyjával nyaral a Fekete-tengernél, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy titokzatos, fekete ruhás, fekete szemüveges férfi követi. Próbál előle menekülni, de hiába. A férfi megszólítja, és szörnyű felelősséggel ruházza fel: egy látszólag egyszerű feladattal, amit azonban ha elmulaszt, az tragikus következményekkel jár. A szeretteit féltve Szaska hamar megtanulja a leckét, és a következő év őszén, az ismeretlen ösztönzésére, beiratkozik a sosem hallott Torpa nevű városban a Speciális Technológiák Főiskolájára. Itt különleges tantárgyakkal tömik a fejét, és a legapróbb vétségekért is kemény büntetés jár. A katonás fegyelem és a jó tanulás jutalmaként azonban, a felsőbb évfolyamok tanulói azt pletykálják, csodálatos adományok kárpótolják majd a végzősöket. No persze csak ha megérik.

Nem egyszerű írni erről a könyvről. A történet nem szokványos és nem is igazán könnyed olvasmány. Viszont az utolsó gondolatáig és sejtjéig átjárja az olvasót a hangulata. Azt vettem észre magamon, hogy a napjaim úgy telnek egymás után, mint Szaska szemeszterei a történetben. Először meglepődve és távolságtartóan figyeltem a hét kezdetét (vasárnap kezdtem el olvasni a történetet), majd keddre teljesen szétestem és szerdától kezdtem magam újra összerakni, igazából a hét közepétől lehetett hasznát venni a munkámnak (szerdán este fejeztem be a könyvet). Furcsa és megdöbbentő volt ezt a párhuzamot felfedeznem a főhős története és a saját reakcióim között. Ezt azért elég erős befolyásnak nevezném.

A középiskolából felsőoktatásba vagy más, különleges tanintézménybe átkerülő vagy ott tanuló fiatalokról szóló könyvet olvastam már amerikai, angol és most ukrán írók tollából. (Ha jól ismerem magam, akkor hamarosan következnek a svédek is.) Nem meglepő, hogy pont ebben a sorrendben haladnak a történetek a rózsaszín álomból a kegyetlen valóság felé. Amíg az amerikai diákokról szóló könyvekben legnagyobb részében a köröm vagy a haj színe a legnagyobb probléma (bocsánat, de sokszor tényleg ezt érzem a fő konfliktusnak), addig ebben a kötetben maga a tanuló, illetve a mit sem sejtő hozzátartozói is komoly veszélyben vannak. Pont ez az utóbbi tény adja meg azonban a könyv azon hangulatát, amely miatt annyira imádtam.

Sötét, borongós, kegyetlen, szürreális, valós és mégis meseszerű az egész történet. Mindez egyszerre. A középiskolába bekerülő diákok teljes tudatlanságban tartása, a különlegesebbnél különlegesebb és szigorúan számon kért feladatok, a fenyegetés és a megfélemlítés végig jelen vannak a könyvben. Érdekes tanítási módszer, de eredményes is, ugyanis a diákok tényleg elérik teljesítőképességük határát és lassanként ki is tágítják azt. Ennek a módszernek a segítségével olyan célokat érnek el a tanulók, amelyekre nem is számítottak. A szigorú számonkérés mellett a tanárok nem zárkóznak el a segítségtől sem, hiszen az arra érdemes tanítványt minden módszerrel támogatják. Azért nem árt, ha nem csak a tanáraira, de a társaira is támaszkodhat a tanuló.
Trendi mostanában a szerelmi háromszög. Megtalálható ez ebben a könyvben is, de ez sem olyan, mint a nyugatibb történetekben. Persze a szerelem is lényeges, de itt a párkapcsolatnak mélyebb vonatkozásai is vannak. Az élet velejárójaként és a döntések erős befolyásolójaként, ha kell akkor pedig támogatásként jeleníti meg a szerelmet, a ragaszkodást és párkapcsolatot a történet. Ott a mondanivaló, a lényeg: egy jó társ sok mindenen átsegít és akkor is segít, ha időközben változnak az álláspontok.

A választott elbeszélési mód szintén növeli a könyv hangulatát. Szaska szemén keresztül tárul fel előttünk ez a különös világ, azaz nem értünk meg semmit addig, amíg a főszereplőnk meg nem érti, fel nem fogja a történések, a változások lényegét. Találgatnunk persze lehet, de nem érdemes, mert úgy sem lehet kitalálni, hogy mi is fog történni. Speciel nekem egy esetben sem sikerült. Ennyire mellé és ennyire sokszor még soha  nem sikerült tippelnem.

A történet is nagyon olvasmányos és titokzatos, de a háttér mondanivaló még lényegesebb. Számomra legkedvesebb a világ mögötti világ és annak alapelvei, valamint működésének következményei. Nem lett teljesen világos ez a működés és magyarázat. A hangulata viszont nagyon átjött és nagyon szerettem a könyvet. A vége viszont annyira kurtán és furcsán jött el, hogy rengeteg kérdés sikított fel bennem magyarázatot követelve. Nagyon kellene az a folytatás!
Ez a könyv pedig hivatalosan is felkerült a kívánságlistámra, mert nekem ez kell és mert ezt nem elég egyszer elolvasni. Úgy gondolom a következő olvasás során majd talán sikerül egy réteggel mélyebbre látnom a történetben.

Műfajilag is nehéz besorolni ezt a könyvet. Van benne minden, de leginkább a fantasztikum és a thriller keverékét találom jellemzőnek. 

A borító gyönyörű, sokszor nézegettem hosszú perceken keresztül. Egy problémája van csak: semmi köze a történethez. Sőt, inkább megtévesztő, mert valami könnyedet és szépségeset ígér, de ez a történet minden csak nem könnyed. A könyv eredeti címe (Vita Nostra) nagyon beszédes és nagyon hangzatos. Akár maradhatott is volna. 

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a némiképp sötét, helyenként elvont, kegyetlen, de hangulatilag nagyon erős olvasmányokat. Akinek a Marija Morevna és a Halhatatlan bejött, azok biztosan ezt a könyvet is élvezettel olvassák majd. A stílusban első-bálozós kategóriában futó résztvevőknek viszont inkább valami mást gondolnék kezdésnek, különben világgá szaladnak és soha nem fognak hasonló könyvet a kezükbe fogni. Kell egy különleges hangulat és egy különleges látásmód ennek a regénynek a teljes élvezetéhez, de ha ez rendelkezésre áll, akkor nagyon átható és nagyon szerethető a történet. Ha eddig visszatartottad magad a könyv olvasásától, de úgy érzed, hogy most már eljött az idő, akkor ne felejtsd el: "Nem kérek lehetetlent."

Pontszám: 10 pont

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2009.

Terjedelem: 384 oldal
A mű eredeti címe: Vita Nostra
Sorozat: Metamorfozis
Folytatás: elvileg van még két rész, de hogy ezek melyek?
Forrás: kölcsönbe kaptam (@Szirmocska)

Posted in: 10 pontos,fantasy,könyvértékelés,Marina és Szergej Gyacsenko,Metropolis Media