Akkonról beszélgettünk: író-olvasó találkozók Trux Bélával

Aki nem kis hazánk fővárosában vagy annak vonzáskörzetében él, bizony sokszor érzi úgy, hogy kimarad a sok-sok jóból, ami a helyieknek természetes. Mit értek ez alatt? Író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat, dedikálásokat és minden más hasonló könyvhöz kapcsolható csemegéket. Két lehetősége van a fővárostól messzi távolban lakónak: vagy rászánja az időt és a nem kevés pénzt és pár óráért 3-4-szer annyit utazik és bolyong, mert nem igazodik ki a nagyvárosban vagy pedig sajnálkozva, fájó szívvel lemond az élményről.

Mi történik akkor, ha kiderül, hogy az író, akinek az írásai is tetszenek, színvonalasak ugyanabban a városban vagy a közelben lakik? Naná, hogy ebben az esetben kihagyhatatlan az író-olvasó találkozókon való jelenlét. Hiszen itt már nincs helye a nyavalygásnak, nem kell órákat utazni és a helyszín is ismert. Végre valami, ami a helyiek ölébe pottyan. Úgymond. :) Arról pedig nem is beszélve, hogy a hazafias, amolyan "majdnem földim a szerző" érzés is eléggé tudja feszíteni az ember mellkasát. Mondjuk ki őszintén: nagyon jó érzés.

Pont így jártam én magam is Trux Béla elsőkönyves szerzővel és a regényével. Első alkalommal a Borsodi Molyklub egyik összejövetelén volt szerencsém találkozni vele, majd a könyve olvasása és értékelések írása, később pedig egy interjú készítése miatt is felvettem vele a kapcsolatot.

Amikor arról értesültem, hogy Miskolcon, a Szabó Lőrinc fiókkönyvtárban író-olvasó találkozóra kerül sor, akkor már biztosra vettem, hogy én ezen bizony ott leszek. Soha nem voltam még csak hasonlón sem, de egyszer mindent el kell kezdeni.

Béla regénye az Akkon a terjedelme miatt két kötetben jelent meg. A templomos lovag a 2012. évi könyvhéten volt először kapható, az Akkon ostroma című folytatás pedig november végén került a boltok polcaira, hogy a karácsonyfa alatt már ott legyen a helye.

Az író-olvasó találkozóra is két alkalommal került sor. Mindkét könyv megjelenését követően beszélgethettünk kicsit az íróval, érdeklődhettünk a könyve cselekményeiről.

Nézzük a részleteket.

A "molyos lányok" csapat egyik tagja, Agatha,
amint türelmesen várja a dedikálás végét. 

Első alkalommal 2012. október 02-án találkozhatott az íróval a városban lakó olvasók tábora az említett szervezés keretein belül. A helyszín a könyvtár olvasóterme volt, amely (minő öröm) kicsinek bizonyult, így a népes társaság felvonult az ugyan kevésbé hangulatos, de valamivel tágasabb felső terembe. Béla beszélgetőpartnere és a beszélgetés irányítója a könyvtár igazgatónője, Tircsné Dr. Popper Valéria volt. Kérdései sokrétűek,  megjegyzéseivel teljesen egyet értettem és nagyon figyeltem Béla válaszaira. A találkozó időpontjában már olvastam a történet első kötetét és figyeltem, hogy a bennem megfogalmazódott kérdésekre kapok-e választ vagy sem. Nehezítette a helyzetet, hogy sok olvasó még csak az elején járt a történetnek, így bizonyos kérdéseket, cselekményeket kerülni kellett. Azért sem volt egyszerű beszélni a könyvről, mert az első kötet tulajdonképpen csak a történet közel fele és  így sok kérdés megválaszolatlan maradt még. Véleményt formálni sem igazán könnyű egy fél történet esetében, a titkokat, utalásokat megtartani még nehezebb.

Rengeteg fénykép készült a találkozón, mert két fotós is folyamatosan kattingatott a teremben, ezzel is megörökítve a szerzőt és a hallgatóságot is. Nem kis meglepetést okozott, amikor kiderült, hogy az egyik fotós nem más, mint Béla felesége. Mosolygós, közvetlen és nagyon kedves fiatal hölgy, aki örül a férje sikerének és támogatásával segíti is az érvényesülését. Örülök neki, hogy vele is találkozhattam és minden elismerésem, mert nem lehetett egyszerű ennek a történetnek a megszületését végigasszisztálni.
A találkozó végét könnyed beszélgetés és dedikálás zárta.

A második találkozóra 2013. január 23-án került sor. Az időjárás nem kedvezett az összejövetelnek, ugyanis Miskolcot pont ezen a napon akarta ellepni a hó, ezzel is nehezítve a közlekedést. Sokan inkább otthon maradtak, de az igazán lelkes olvasókat nem lehetett eltántorítani az eseménytől.
Kicsit késve ugyan, de befutott a találkozóra a csak "molyos lányokként" emlegetett csapat is és elfoglalta az első sort, amely természetesen most is (mint minden rendezvényen általában) szabadon maradt. Mi ezt egyáltalán nem bántuk. :)
Határozottan érződött, hogy Béla egyre inkább belerázódik ezekbe a beszélgetésekbe. Sokkal természetesebben, könnyedebben beszélt a történet cselekményeiről. Persze a cselekmény szempontjából lényeges dolgok nem hangzottak el, de általánosan érintettük az alkímia, a hermetika tanait és a szimbólumokat, valamint értelmezésüket, jelentésüket, megvitattuk a templomos lovagrend titkait. Természetesen beszélgettünk a regény sokrétűségéről és arról, hogy miként is állt össze ez az egész.

A másik türelmes várakozó, azaz szerény személyem.

A kevesebb résztvevő miatt a hangulat is inkább családias volt és bizton állíthatom, hogy mindenki jól érezte magát. Én mindenképp ebbe a táborba tartozom. Külön pozitívum, hogy a találkozóra el tudott jönni velem az egyik kolléganőm, aki szintén nagyon szimpatikusnak találta az írót és természetesen elkezdte a könyv olvasását.

Nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb ilyen író-olvasó találkozó, de ha tehetem, akkor ott leszek. Ha pedig minden jól alakul, akkor Béla megtiszteli a Borsodi Molyklub következő találkozóját és akkor azok is  megismerkedhetnek vele, illetve kérdezhetnek tőle, akik eddig nem tették ezt meg. Tudok olyanról, akinek sikerült a könyvtárból megszereznie a könyvet és már az olvasásba is belekezdett, mert érdemben akar beszélgetni a könyvről. Ez mindenképpen pozitívum. Hajrá Icu!

A bejegyzésben található képek az első találkozó alkalmával készültek és mivel maga az író küldte el nekünk (a "molyos lányoknak"), így nyugodt szívvel használtam fel a gyűjteményből párat. Miután többen megjegyezték, hogy nem teszek fel magamról képeket, ezért most engedek a nyomásnak. Az egyik képen ugyanis én várom türelmesen a dedikálást. Tessék megbecsülni ezt a gyenge pillanatomat mert nem hiszem, hogy hamarosan újra előfordulna velem valami hasonló. :) Sajnos a második találkozóról még nem kaptam/kaptunk képeket, de ha lesznek, akkor szívesen megmutatom majd azokat is.

Posted in: élménybeszámoló,író-olvasó találkozó,Trux Béla