Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje

Az első, ami az érdeklődésem felkeltette az a könyv címe volt. Nem éppen szokványos és harsogó, vörös betűi szinte lángoltak a sötét és az ember legmélyebb rejtett félelmeinek előhívására is képes háttér előtt. Nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom kell és ettől még az sem volt képes eltántorítani, hogy a fülszöveg nem igazán talált meg magának. Amikor azonban egy másik blogger eladásra kínálta a könyvet, nem álltam ellen a késztetésnek és meg is vásároltam, végre fizikailag is a kezemben tarthattam azt a kötetet, amely oly régóta szerepelt a várólistámon és amelynek borítójára tekintve minden egyes alkalommal megborzongtam. Ilyen előzményekkel nem volt kérdés, hogy a könyv felkerül a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás alaplistájába. Hogy akkor miért vártam mégis eddig az olvasással? Mert tudtam, éreztem a zsigereimben, hogy nem lesz egy egyszerű élmény.

Mary egy olyan korban él, ahol az élhető világ határait a kerítés jelenti. A kerítésen belül zajlik a falu mindennapi élete, az emberek végzik fontos és kevésbé fontos tennivalóikat, mindössze annyi a különbség, hogy folyamatosan szemmel kell tartaniuk az életüket jelentő határvonalat, valamint életük minden percét áthatja az azon túli világból érkező fenyegetés. Elég lényeges különbség, de az emberek, ha elfogadni nem is tudták, de megtanultak ezzel együtt élni és ehhez az életmódhoz alkalmazkodni. A kerítésen túli világ az elkárhozottaké, az élőholtaké, a zombiké, akiknek más vágyuk sincs, mint élő emberi húsba mélyeszteni a fogukat és ezzel továbbadni a ragályt, még több embert rántani magukkal a létezésnek ebbe az élettel ellentétes állapotába. Mary maga is átéli a legszörnyűbb érzést, amikor először az apja, majd nem sokkal később az anyja is megfertőződik. Az anyja állapotának bekövetkeztéért a lány saját magát okolja, mert az események másként alakultak volna, ha ő nem a saját életének további alakulásával kapcsolatos jelentős eseményekkel van elfoglalva. Egy fiatal lány számára ebben a világban három lehetőség adódik: kikérik a családjától és férjhez megy, beáll a Nővérekhez és így szolgálja a közösséget vagy pedig megtűrt személyként a családjánál marad. Mary számára nem marad túl sok lehetőség, mert az általa szeretett fiú mást kért feleségül, érte végül nem jelentkezett senki, egyedüli rokona, a testvére pedig nem tűri meg a házában. A lánynak nem sok választása maradt: beáll a Nővérekhez vagy az elátkozottak között találja magát. Győzött a túlélési ösztöne és elfogadja a sorsát. Legalábbis úgy néz ki. Amikor azonban egy nap sebesültet hoznak, akinek ápolását részben rá bízzák, minden megváltozik és az események furcsa, előre nem látott fordulatot vesznek.

A hátsó borítón az szerepel, hogy ezt a művet "Az Amerikai Könyvtárosok Szövetsége a 2010-es év legjobb ifjúsági regényei közé válogatta". Nosza, gondoltam, vajon milyen lehet az a zombikról szóló könyv, amely felkeltette ennek a szervezetnek a kíváncsiságát, sőt mi több, az elismerését is kivívta. Már csak azért is kíváncsi voltam, mert ez az egyik olyan testület, amely több, általam nagyon kedvelt történetet juttatott a tiltott könyvek listájára.

A fiataloknak szóló írások legtöbbjében mostanában divat a szerelmi háromszög. Nincs ez másként ennek a könyvnek az esetében sem, bár néha (elég gyakran) a háromszöget inkább négyszögnek éreztem. Sebaj, egy szereplővel több vagy kevesebb már nem igazán számít. Hogyan is alakultak ki ezek az emlegetett geometriai formák? Mary teljesen odáig van Travisért, aki viszont Mary legjobb barátnőjét Cass-t kéri feleségül. Travis egy évvel idősebb testvére, Harry viszont Maryt szereti már gyerekkora óta. A történet érzelmi része gyakorlatilag csak erről szól, illetve a külső világtól való rettegéstől, de a személyes érzelmek a legmeghatározóbbak. Az eseményeket Mary meséli el, aminek következményeként a szerelmi vívódás és a másik utáni szenvedés, a hezitálás, az érzelmek alakulása és a hangulatok változása nagyon meghatározó részét képezik a regénynek. A mű előnyére szolgáljon, hogy ez a szerelmi háromszög nem arról szól, hogy hol az egyik, hol a másik fiú tetszik a lánynak, mert Mary érzései stabilak, csak a körülmények kényszerítik rá mindenféle, az érzelmeivel ellentétes döntésekre.

Sokat gondolkoztam Mary hozzáállásán és cselekedetein, beleképzeltem magam a helyébe. Makacs fejemet és büszkeségemet figyelembe véve valószínűleg én is hasonlóan ellenálló szerepet vettem volna magamra. Az én idegeimet már a történet elején is borzolták a Nővérek által diktált és kötelezően betartandó dolgok, illetve az általános női szerepkörbe való beskatulyázás: házasodni és gyereket szülni, meg gyereket szülni és még ki tudja hány alkalommal gyereket szülni, mert a fajt, a falut fenn kell tartani, a vérvonalat tisztán kell tartani és hasonló magyarázatok. Mary ezek elfogadására nem alkalmas, de Cass tökéletes minden elvárás teljesítésére. Travis és Harry karakterei annyira különböznek egymástól, mint ég és a föld. Travis minden bátor cselekedete ellenére sem lett a kedvencem, mert a legfontosabbat nem merte felvállalni, a szerelmét és a kényszerítő erővel való szembefordulást. Harry belevalóbb legény, ő volt az, aki számomra a legszimpatikusabb szereplő lett csendes, tartózkodó, de mégis határozott hozzáállásával és aki minden nyilvánvaló tény ellenére a könyv legnagyobb vesztese.

Nem igazán nyerte el a tetszésem a főszereplő lány és aktuális érzelmi problémáinak áradata, de mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy a regény nagyon olvastatja magát, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy eljutottam a kötet feléig és bizony ha nyitva bírtam még tartani a szemem, akkor tovább is haladtam volna az olvasással. Erős a történet hangulati hatása és témájához mérten nem is a legvidámabb. Úgy néz ki, hogy ebben a küzdelmes világban az élet egyik oldala sem egyszerű és boldog, hanem mindenhez fájdalom kapcsolódik. Az állandó rettegés az elátkozottaktól, a kerítés által határolt külső élet és a Nővérek által korlátok közé szorított személyes szabadság együttesen irányítják a falu lakóinak életét. Aztán persze elérkezik az az idő is, amikor az addig mindenható Nővérek sem tudnak segíteni és főszereplőink csak saját magukra, a kitartásukra és a túlélési ösztöneikre számíthatnak.

Egy idő után egészen megbarátkoztam Mary nézőpontjával és gondolatai özönével, mert így nagyon erős hangulatot kapott a regény, de amiért nagyon sajnáltam, hogy nem egy általánosabb nézőpontot választott a szerző az a Nővérek titkainak feltárása. Végig emlegetik a Nővérek irányító munkáját és lényeges vagy éppen hátsó szándékkal telt titkaikat, de sajnos csak elenyésző mennyiségű információt kaptam róluk, amely mindössze annyira volt ez elég, hogy biztos legyek benne, ez még csak a felszín volt és vannak ennél még mocskosabb és önzőbb rejtegetnivalóik is.

Carrie Ryan (forrás: carrieryan.com)

Vannak részei a cselekménynek, amelyek olvasása során majdnem kapartam a falat és vannak részei, amelyek nem igazán győztek meg arról, hogy ez a világ így tényleg működőképes. Furcsa volt, hogy a vékony drótkerítés távol tudja tartani az elkárhozottakat (főleg, ahol nem is fordítottak gondot a fenntartására), de a vastag ajtó, amelyet belülről még ki is támasztanak keresztgerendákkal már nem igazán. Említhetnék még számtalan hasonló furcsaságot, de nem érdemes, mert nem befolyásolják lényegesen a történet élvezetét és mert maga a cselekmény és a lelki hatás feledteti ezeket az apróságokat.
Kategóriájának besorolása miatt az érzelmek fontos szerepet játszanak a történet alakulásában, de az érzelmeknek nincs testi megnyilvánulásuk, mindössze egy-két csók csattan csak el.

Különleges hangulatú, az olvasó érzelmeit próbára tevő és megcibáló regény ez, amely egyszerre kegyetlen, kétségbeesett, érzelmeiben mély és meglepően olvasmányos. Nagyon tetszett a világ felépítése, amelybe az egész nyűglődést helyezte a szerző, gyönyörű és élvezetes a megfogalmazás és ha kevesebb lett volna benne a szerelmes szenvedés, akkor bizony könnyen a kedvencemmé is válhatott volna. Rengeteg fájdalom van ebben a könyvben, rengeteg veszteség, de ami számomra a legnagyobb fájdalom, hogy a végén mégsem kaptam meg a lezárás érzését. Igen, tisztában vagyok vele, hogy eredeti nyelven van folytatás, de magyarul biztosan nem lesz, szóval a hiányérzetem elég erős és úgy néz ki, hogy maradandónak is bizonyul.
A sorozat további részeiben egyébként nem a megkezdett történet folytatódik, hanem más szereplők kerülnek előtérbe, de úgy a fülszövegekből úgy tűnik, hogy a szerelem kérdése továbbra is központi téma marad.

Az írónő egyébként nagyon szimpatikus, olyan kedves arca és mosolya van. :) Az érdeklődőknek nagyon ajánlom weboldalának böngészgetését.

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 304 oldal
Teljes ár: 2.990,-
A mű eredeti címe: The Forest of Hands and Teeth
Előzmény: Hare Moon (magyarul nem jelent meg)
Folytatás: The Dead-Tossed Waves, A Dark and Hollow Place
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 8 pontos,Athenaeum,Carrie Ryan,Csökkentsd a várólistádat 2013,könyvértékelés,posztapokaliptikus,romantikus,YA fantasy,zombi