J.R.R. Tolkien - A Gyűrű keresése

Középfölde befejezetlen történetei

Az elején csak pár Tolkien kötet elolvasását, a történetek felelevenítését (A hobbit, Gyűrűk Ura) és várólista csökkentést (Húrin gyermekei) terveztem, de Középfölde történelme és a Tolkien által teremtett világ beszippantott, egymás után vettem elő a köteteket és már nem sok választ el a teljes életmű elolvasásától.

A Gyűrű keresése című válogatás is így került a figyelmem elé, majd a kezeim közé. Egyszerűen kényszert éreztem arra, hogy minden mozaik darabot a helyére illesszek, hogy a Tolkien által teremtett világ teljes egészében kitáruljon előttem, hogy teljesen megismerjem Középfölde történelmét és eseményeit.

A Gyűrű keresése azért is keltette fel a figyelmemet, mert pont azt az időszakot részletezi, amit A szimarilok című kötet a végén megemlít, ami A hobbit cselekményei előtt, illetve alatt játszódik. Néhány momentumot ugyan megismerünk ebből az időszakból, mert megemlítik itt-ott a Gyűrűk Ura köteteiben, a függelékekben, de a részletek... Azok nagyon hiányoztak és nagyon kíváncsivá tettek. Nagyon el akartam olvasni ezt a könyvet.

Pont ezért egy kicsit csalódtam is a kötetben, mert a könyv eleje már megint az Első korral foglalkozik: Tuor Gondolinba jutásával és Húrin gyermekeinek történetével. Igen, jól olvastátok. Ismét Gondolin és ismét Húrin gyermekei. Tuor Gondolinba tartó útja még tartalmazott is újdonságokat, részleteket, érdekességeket, de a Húrin gyermekei majdnem ugyanaz a szöveg (néhány fejezet maradt csak ki), mint amit az Európa Kiadó által 2008. évben megjelentetett kötetben olvashatunk, amelyet nem olyan rég olvastam és értékeltem is.

Ezen a részen túljutva már érdekesebb volt a kötet. A második rész a Másodkorral foglalkozik. Kapunk némi információt Númenor szigetéről és Númenor királyairól. Megismerjük Aldarion, a tengerészkirály és hitvese történetét. Valamint sok érdekességet olvashatunk Galadrielről és Celebornról. Ez utóbbi rész kifejezetten tetszett, mert bár Galadriel érdekes karakter és szerintem elég fontos szerepet játszik a gyűrűháború történéseinek alakulásában (és nem utolsó sorban az egyik kedvenc szereplőm is) mégsem tudunk meg róla túl sok mindent. Most azonban lényegesen kibővíthettem az információimat.

A harmadik részben elérkeztem végre abba a korszakba, amely miatt olvasni akartam a könyvet, azaz a Harmadkorba. Megismerjük Isildur halálát a Nősziromföldi mészárlás eseményeit leíró történetből. Betekintést nyerünk a Gondori uralkodók és a rohírok kapcsolatába, megismerjük Rohan megalapításának történetét, Rohan és Gondor barátságának, együttműködésének eseményeit, a jelzőtüzek históriáját.

A Gyűrű keresésének leírását olvastam a legnagyobb örömmel. A könyv legkedvesebb része lett számomra.  Az írás legtöbb része persze ismert a többi műből, de mégis jó volt így összeszedetten, némiképp kiegészítve olvasni a történéseket. A fekete lovasok útjának magyarázata azonban újdonság volt számomra. Az is kifejezetten kedvemre volt, hogy Sauron döntéseire, lépéseire is szolgált némi információval az írás. Mindkét esetben kaptunk némi betekintést a kulisszák mögé. Gandalf és Szarumán kapcsolatának, reakcióinak magyarázatokkal kibővített verziója is igazi csemege a Gyűrűk Ura rajongói számára. Én mindenesetre így éreztem. Ha már Szarumánnál tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy nagyon nem szimpatikus nekem. A Vasfolyó gázlójánál vívott csaták leírásának olvasását követően pedig még kevésbé. A rohírok hősiessége számomra csodálatra méltó. Teljesebb képet kaptam a kultúrájukról, hozzáállásukról. Jó volt!

Az utolsó rész szintén a kedvenceim egyike. Olvashatunk benn a drúadánokról, az istarokról és a palantírokról. Szintén igazi csemege volt a számomra, dőzsöltem az információkban, történésekben, részletekben. A drúadánok (nem dúnadánok!) nem nyűgöztek le annyira, de a másik két témát még sokkal több oldalon keresztül is olvastam volna. Honnan jöttek az istarok (mágusok)? Hányan és kik voltak? Hogyan működnek a palantírok? Melyikkel mi történt? Ki használhatja őket? csupa olyan kérdés, ami már régóta furdalja az oldalam és amelyekre most választ kaptam.

A könyv első fele nem nyerte el a tetszésemet, de  második fele bőven kárpótolt a csalódásomért. Azonban azt kell mondanom, hogy ebben az esetben sem kezdő Tolkien olvasóknak való kötetről van szó. Ez a kötet bár időrendben tartalmazza a történeteket, de közel sem olyan regény szerű, mint a Gyűrűk Ura vagy A hobbit és közel sem olyan összeszedett és teljes, mint A szilmarilok. Nagyon sok történet befejezetlen maradt. Christopher Tolkien, apja szellemi örökségének gondozójaként a lehetőségekhez mérten rendszerezte ezeket, de befejezni ő sem tudja a félbemaradt írásokat és ez nem is szerepel a szándékai között (ez a hozzáállása egyébként kifejezetten tetszik nekem). Maradnak tehát a befejezetlen történetek. Jó néhányat találunk belőlük a könyvben, és hogy ne érezzük a hiányt, a történet végét jegyzetekből, szerkesztői írásokból, kiegészítésekből ismerhetjük meg. Pont ezért informatív, de nehéz olvasmány ez a kötet. A Tolkien által írt, de félbemaradt cselekményleírást követi a kisebb betűvel szedett szerkesztői kiegészítés, amelyben bizonyos kifejezések, részek még további magyarázatra szorulnak. Jelölésük számozással történik, amelyeknek a történetek végén a található további jegyzetekben nézhetünk, olvashatunk utána. Ha pedig szükséges, akkor még ezekhez is tartozik egy, de szükséges esetben akár négy függelék is. Hát csoda, ha bonyolultnak mondom a könyv felépítését? Viszont pont ezért nagyon informatív is az egész kötet. Betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan is állt össze az író fejében és jegyzeteiben Középfölde történelme, hogyan és hányszor módosított rajta, még akkor is, ha így ellentmondásokat hozott a cselekményekbe.

Bár nem könnyű olvasmány, de mégis nagyon tetszett ez a könyv. Ha az első fejezet nem szerepelt volna a kiadásban, akkor azt mondanám, hogy a nehézségi foka ellenére is tökéletes olvasmány. Egy Gyűrűk Ura rajongónak mindenképp. Teljesen Középfölde és Gyűrűk Ura hangulatba kerültem az olvasás ideje alatt. Tökéletes alapozás A hobbithoz vagy a Gyűrűk Ura trilógiához. De csak akkor ha az nem az első olvasása az említett könyveknek. Ahhoz, hogy ezt a könyvet (ezt a szerkezetet és az információk lavinaszerű áradatát) élvezni tudjuk igencsak szükséges az alapművek ismerete és az értük való kellő mértékű rajongás.

Kedvenc idézetem a könyvből (Tolkien írta egy 1956-ban kelt levelében): "Nemigen utaltam a Gyűrűk Urában olyan dologra, amely a maga síkján (egy másodlagos, alkotás mögötti valóságban) ne létezett volna." Igen, a jegyzeteiből és ebből a könyvből is ez derül ki. Fantasztikus ez az író által megteremtett, végtelennek tűnő világ.

Pontszám: 9

Kiadó: Szukits
Kiadás éve: 2002.
Terjedelem: 338 oldal
Eredeti cím: Unfinished Tales
Kapcsolódó művek: A szilmarilok, Húrin gyermekei, A hobbit, A Gyűrűk Ura trilógia kötetei (A Gyűrű szövetsége, A két torony, A király visszatér)
Javaslat: csak az alapművek olvasását követően, rajongóknak

Posted in: 2012,9 pontos,A Gyűrűk Ura,fantasy,J.R.R. Tolkien,könyvértékelés,Szukits