J.R.R. Tolkien: A Gyűrű szövetsége (A Gyűrűk Ura I.)

Nagyon nehéz írni egy olyan könyvről, amelyet majdnem mindenki ismer, amelynek történetén nemzedékek nőttek fel, amely a fantasy műfajú regények alapjait fektette le. Mégis megpróbálom a gondolataimat megfogalmazni. Magam is nagy rajongója vagyok a történetnek. Megpróbálom a rajongásom visszafogni, de már előre elnézést kérek, ha esetleg ez nem sikerülne.

A könyv kb. 15 évvel ezelőtt, már első olvasásra is magával ragadott. Előtte nem olvastam még hasonlót sem. Ez volt az első találkozásom a fantasy műfajával. Minden csodálatom Tolkiené, aki megteremtette ezt a nagyon különleges világot és benépesítette érdekesebbnél érdekesebb és egyedi lényekkel. Gondolom a történetet nem kell nagyon részletesen bemutatnom. Ha máshonnan nem, akkor a filmről mindenki ismeri a Gyűrűháború és előzményeinek történetét.
Ha valaki csak a filmet látta, akkor számára a könyvet is ajánlom olvasásra. Némiképp kerekebb történetet, több szereplőt és több magyarázatot kapunk bizonyos eseményekre, mint a filmben. Ezzel a kijelentéssel nem a film zsenialitását akarom aláásni, mert az megkérdőjelezhetetlen. Egyszerűen a filmben nem lehet mindent megmutatni, minden könyvbéli szereplőt szerepeltetni.

Több értékelésben is olvastam, hogy a filmet követően a könyv csalódás volt az olvasó számára. Bevallom, hogy kicsit magam is tartottam ettől az újraolvasás során, de ez nem következett be. Ugyanúgy magával ragadott a történet, mint első alkalommal. A másik kritika, ami a könyvvel kapcsolatban gyakran megjelenik, hogy sok és hosszú a leírás, főleg a hobbitok, a tájak és az időjárás esetében. Igen, tényleg vannak benne leírások, de számomra ez annyira nem volt megterhelő és túlzott mértékűnek sem tartottam (Jókaihoz és Victor Hugohoz képest pedig szinte semmi). Tolkien elképzelte ezt a világot, amilyet azelőtt még soha senki. Valahogy át kellett adnia azt, ami a fejében létezett és ezt másként nem lehetett megvalósítani. Senki nem látott még azelőtt hobbitüreget, tündelakot, mallornfát vagy Öregerdőt, törpbányát és egyéb dolgokat. Én élvezettel olvastam a leírásokat is és akaratlanul is összevetettem a fejemben megjelenő képet a film jeleneteivel.

Mi az amivel többet kapunk a könyvben, minta filmben? A filmből kimaradt az Öregerdőn való átkelés, Bombadil Toma és a Sírbuckákon átélt kalandok. Itt kell megjegyeznem, hogy a Sírbuckák buckamanója helyett folyamatosan buckalakót olvastam. :-) Van ilyen.
A történetvezetés folyamatos és egyszálon fut. Végig Frodóval maradunk, a vele történt eseményekkel ismerkedünk meg. A máskor, vagy párhuzamosan bekövetkezett eseményekről csak elbeszélésekből értesülünk. Mindig akkor, amikor Frodó is értesül róla.

Mivel marad el a könyv a filmes verzió mellett? Van néhány jelenet, ahol a film eltér a könyvtől, kicsit feszültebbre, cselekményesebbre veszi a történetet. Ilyen például a kompon való átkelés, ami a könyvben nem annyira feszült.
Megemlítem még Aragorn és Arwen kapcsolatát, amelyről a könyvben csak akkor értesülünk, ha a függeléket is elolvassuk hozzá, egyébként csak halvány utalásokat olvashatunk a cselekmények között (pl. Aragorn szomorú hangulata Völgyzugolyban, vagy Lórienben).

A könyvből több kiadás is megjelent már Magyarországon is. Első alkalommal a legelső magyarországi kiadást volt szerencsém olvasni. A saját polcomon az 1999-ben kiadott kötetek találhatók meg. Most is ezt olvastam, ennek a borítója látható fennt. Az új kiadások is nagyon gyönyörűek. Annak ellenére tetszenek, hogy fekete a borítójuk és ez sok embernek nem tetszik. Engem pont az egyszerűsége és letisztultsága ragad magával.

A korábbi olvasás és a filmek többszöri megnézése ellenére is nagyon élveztem az újraolvasást. Ugyanúgy magába szippantott a történet. Sőt, miután A szilmarilok, a Húrin gyermekei és A Gyűrű keresése könyvek nem olyan túl régi olvasásával kellően megalapoztam a történetnek, így még jobban élveztem, mint korábban. Teljesen ott éreztem magam a történetben. Mintha ténylegesen az egyik szereplő lettem volna. Minden tiszteletem és elismerésem Tolkien fantáziájáé, amiért kitalálta és megvalósította ezt a csodálatos és egyedi világot és történetet. Örök kedvenc marad.

Pontszám: 10

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1999.
Terjedelem: 582 oldal
Eredeti cím: The Fellowship of the Rings
Folytatás: A két torony, A király visszatér
Kapcsolódó művek: A szilmarilok, Húrin gyermekei, A hobbit, A Gyűrű keresése, Elveszett mesék könyve
Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 10 pontos,2012,A Gyűrűk Ura,Európa,fantasy,J.R.R. Tolkien,könyvértékelés,mágus/varázsló,tündér/elf,újraolvasás