Dan Simmons: Hyperion (Hyperion Cantos 1.)

Véleményem szerint a sci-fi nem egyszerű műfaj. Sci-fit írni biztosan nem az, de többször éreztem már úgy, hogy olvasni sem mindig. Hangsúlyozom, hogy a számomra. Ha teljes kikapcsolódásra vágyom, akkor bizony nem túl sok azon könyvek száma, amely ebbe a műfajba tartozik és amit le mernék venni a polcról. Kikapcsolódásra a limonádé könyvek valók. Ismételten hangsúlyozom, hogy számomra.

Hozzá kell tennem azt is, hogy szeretem a sci-fit, mint műfajt, mert rengeteg lehetőséget rejt magában. Sokszínűsége csak azok számára válik nyilvánvalóvá, akik elmerülnek a műfajban. Számomra a sci-fihez hangulat is kell, illetve az, hogy elmélyülten olvashassam, hogy senki és semmi ne zavarjon közben.

A Hyperiont már olvastam kb. 2 évvel ezelőtt. Felemás érzéseim voltak a művel kapcsolatban, de alapjaiban tetszett. Könnyen le tudtam mérni az újraolvasásnál, hogy mennyit is változott az ízlésem, a világnézetem. 

Hyperion, egy peremvidéki bolygó, amelyen több különleges építmény is található. Ezek egyike az Időkripták néven ismertté vált létesítmény, amely a kutatások alapján üres, de körülötte mégis egyedi, antientrópikus erőtér alakult ki. A bolygó sajátja még a Fájdalom Uraként is emlegetett gyilkológép, a Shrike. A bolygót a Számkivetettek hada fenyegeti, lakossága menekülne. Hét ember mégis a bolygó felé tart. Kiválasztották őket, hogy részt vegyenek az utolsó Shrike zarándoklaton. Hatan biztosan nem élik túl az utat, de az egyetlen túlélő kívánsága teljesülhet. A zarándoklatban részt vevő hét ember nem is különbözhetne jobban egymástól: egy pap, egy katona, egy költő, egy nyomozó, egy templomos kapitány, egy tudós és egy diplomata. Egy valami közös bennük: mindegyiküket köti egy befejezetlen vagy meghatározó élmény a Hyperionhoz. A hét utazó közül egy a Számkivetettek kémje. De ki lehet az?

Nyugodtan kijelenthetem, hogy az újraolvasások nekem jót tesznek, mert ezt a könyvet is sokkal jobban tudtam értékelni az újraolvasással, mint elsőre. A regény egyedi szerkezete első olvasatra rendesen megdolgoztatott, de most már könnyebben vettem az akadályokat. (A szerkezetet egyedinek gondoltam, de mint később megtudtam, mégsem egészen az.) Nézzük, hogy ez mit is takar. A történet elején a hét zarándok elindul a Hyperion felé. Már az elején nyilvánvalóvá válik, hogy személyes történetük összefonódik a Hyperionnal. Megegyeznek, hogy minden nap egy zarándok megosztja a történetét a többiekkel. A sorrendet számhúzással döntik el. Ezek a történetek önmagukban is különálló kisregények a regényen belül. Önmagukban is több idősíkkal és rengeteg szereplővel. A mesélések közötti időszakokban pedig a csoport halad tovább a zarándoklat útvonalán. A zarándoklat és a közben elhangzó történetek során nem csak emberek, hanem a bolygó, annak történelme és jelenlegi politikai helyzete is feltárul az olvasó előtt.
Még egy jellegzetessége van ennek a regénynek: a témája. Az elejétől a végéig két téma meghatározó a könyvben: a vallás és a költészet, vagyis közelebbről John Keats. (Utánanéztem a könyvbeli utalásoknak és megtudtam, hogy Keats-nek van egy Hyperion című befejezetlen költeménye. Azon már meg sem lepődtem, hogy egy másiknak Endymion a címe.) Nincs olyan résztörténet a könyvben, amelyben ne bukkanna fel az egyik vagy a másik fő téma, esetenként mind a kettő. Egyik téma sem terhes azonban az olvasó számára, tökéletes alapkövét jelentik a fő eseményeknek, történéseknek. Gyakorlatilag nem is annyira feltűnő, hogy az egész könyv erre épül. Mindezek mellett a sci-fi műfajára jellemző minden lényeges részlet szerepel a könyvben: csaták, bolygók, űrutazás, technika és persze a szokásos kérdések, viszont nem egészen szokványos megoldások. Több nagyon eredeti ötletet is felvonultat az író a könyvben. A kedvenceim a bárkafa, az Időkripták, a lángerdő, a Teslafák. Ezek varázsoltak el a legjobban.

A rengeteg ötlet ellenére a könyv egésze számomra még mindig nem nyújtott teljes élményt, mert a zarándokok elbeszéléseibe bizony néha belealudtam. Lehet, hogy fáradt is voltam, de biztosan hozzájárultak a hosszú oldalakon keresztüli, megszakítás nélküli leírások is. Talán könnyebb lett volna, ha ezek a történetek nem Ádámtól és Évától indulnak el, hanem valamelyest a lényegre szorítkoznak. Persze tudom, hogy a kép így teljes, de így viszont helyenként a tempó látta kárát az elbeszéléseknek. Legjobban Sol Weintraub, a tudós és Brawne Lamia, a nyomozó történetmesélését élveztem.

Bár nem a legkönnyebb olvasmány, de határozottan egyedi a regény. Az igényes sci-fit kedvelőknek mindenképpen ajánlom a könyvet és a folytatásait. 

Nagyon örülök neki, hogy ez a regény 2010-ben ismételten megjelent magyar nyelven. Sokkal igényesebb az új kiadás, mint a régi. A borítóba egész egyszerűen első látásra beleszerettem. Csak hálával tudok a kiadóra gondolni, amiért belekezdett a regényciklus újbóli megjelentetésébe. Azért pedig külön hála, hogy nem darabolta szét a részeket. A második magyar kiadás sokkal jobban tetszik, mint az eredeti. Leginkább azért, mert az eredeti borítón látható Shrike, nem a könyvben szereplő Shrike. (A borítóképet készítő biztosan nem olvasta a könyvet.)

Úgy gondolom, hogy ez a könyv nem véletlenül nyerte el a Hugo díjat. Írója határtalan képzelete számomra felfoghatatlan. A kötet a maga 540 oldalával gyakorlatilag még csak egy felvezetés. Nem jutottunk el máshová, mint hogy megismertük a helyszínt, az előzményeket, a szereplőket (karakter és motiváció) és felállítottuk a bábukat a táblán. A játszma még csak most kezdődik. Én állok elébe. :)

Érdekesség: Interjú a szerzővel a Kulturography oldalán.

Pontszám: 9 pontos

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2010.

Terjedelem:  544 oldal
Teljes ár: 3.280,- Ft
A mű eredeti címe: Hyperion
Sorozat: Hyperion-ciklus
Folytatás: Hyperion bukása, Endymion, The Rise of Endymion
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2010.)

Posted in: 2012,9 pontos,Agave Könyvek,Dan Simmons,Hugo díj,Hyperion Cantos,könyvértékelés,sci-fi,újraolvasás,űropera