Mark Lawrence: Tövisek hercege (Széthullott birodalom 1.)

Egy újabb kiadó vette fel idén kínálata közé a fantasy műfaját, és én, mint a stílus rajongója, illetve lelkes olvasója ezt egy részről örömmel fogadtam, de azért volt némi fenntartásom is, mert a kiadó korábban képregények megjelentetésével foglalkozott és az bizony nem az én műfajom. Első körben a játékosok figyeltek fel a megjelenő könyvekre, majd a szimpla fantasy rajongók is. Személy szerint én inkább az utóbbi kategóriába tartozom és még dolgozott bennem az előítélet, de mivel Szirmocska barátnőm felajánlotta nekem a könyvet olvasásra - aki egyébként nagyon dicsérte -, ezért nem álltam ellen. Egy ideje halogattam az olvasást, de most éppen olyan hangulatban voltam, hogy ezt a kötetet emeltem le a polcról és bele is kezdtem.

A Tövisek hercege, azaz Honorous Jorg Ancrath herceg kilenc éves, amikor végignézi, ahogy az anyját és a testvérét megölik. Tizenhárom évesen már egy rablóbanda feje és megfogadta, hogy tizenöt évesen király lesz. A kérdés csak az, hogy mindezt sikerül-e véghezvinnie.

Némi fenntartással fogtam neki a könyvnek, mert a kezdeti nagy felbuzdulás után, illetve a magasztaló értékeléseket követően megjelentek a kritikusabb vélemények is. Megpróbáltam mindkettőt figyelmen kívül hagyni és az olvasás közben csak a saját érzéseimre és meglátásaimra figyelni. Úgy érzem sikerült megtartanom az előre kitűzött célt. Na, nézzük a véleményem. :)

A történet elején gyakorlatilag "in medias res" kezdünk. Azaz Jorg tizenhárom éves és annak a bizonyos rablóbandának a feje. Azt, hogy hogyan jutott el idáig, valamint mi történik ezután, egymást felváltva követő fejezetekből tudjuk meg. Így bontakozik ki szép lassan előttünk Jorg múltja és különleges lelkivilágának, egyedi stílusának kifejlődése. Jorg különleges kegyetlensége már az elején elnyerte a tetszésem. Nem azért, mintha egyet értenék a kegyetlenséggel, hanem mert üdítő változatosságot jelentett számomra a fantasy szereplők sorában ez a stílus. Mindezek mellett tetszett, hogy bár kegyetlen és hideg, de a lépéseiben van logika. Na igen, engem ezzel lehet a legjobban levenni a lábamról. :) Viszont mindennél jobban zavart, hogy a főszereplő annyira fiatal és mellette mutat olyan viselkedést, amely még egy felnőtt ember esetében is megdöbbentő. Tudom, hogy pont ez a lényeg a regényben, de akkor is. Furcsa volt. Az egyébként életkorhoz nem való hideg logika és cselekvés miatt tudtam csak megbarátkozni vele - viszont a cinikus megjegyzéseit imádtam.

Jorgot már emlegettem, de vannak mellette más szereplők is, akik említést érdemelnek. Sir Makin volt a legnagyobb kedvencem - ő pont olyan, amilyet egyébként egy ilyen fantasy történetben el tudok képzelni szereplőként. Mágikus képességek nélküli, tisztán a bátorságával és a tudásával rendelkező férfi, igazi lovag, akire lehet számítani. A többiek is leginkább egy-egy jellemző emberi tulajdonságot jelenítenek meg. Olidan király tettei egy percig sem voltak szimpatikusak, de volt egy, amely számomra némiképp logikátlan volt. Viszont, ha nem így cselekszik, akkor nem beszélhetnénk trilógiáról. Ördögi kör. :)

Bevallom, hogy kicsit zavart, hogy keveredett a fantasy és a valós világ a könyvben. Ez általában nem szokott problémát jelenteni, de most valahogy furcsán festett -egészen addig, amíg rá nem jöttem a titok nyitjára. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, egy teljesen fantasy világba helyeztem a történetet. Ez nagy hiba volt a részemről, mert ez egy posztapokaliptikus világ. A megvilágosodást követően már másként tudtam értékelni a történetet is, de a hiányérzetem még így is megmaradt, mert jó lett volna valamivel többet megtudni erről a posztapokaliptikus világról és magáról az eseményről, amely előidézte. A sejtelmes Építők kifejezés nem hordoz elég magyarázatot. A következményeket már tudjuk: a birodalom darabokra hullott, a társadalom visszasüllyedt a feudalizmusba, a szivárgó vegyszerek hatására az élőlényekben változások következnek be.

Egy fantasyból általában nem maradhat ki a mágia. Nincs ez másként ebben az esetben sem. Vannak (számomra ellenszenves) mágusok, illetve nekromanták. Egyelőre mindössze ennyivel találkoztam össze a történetben, de a folytatásokban benne rejlik a lehetőség, hogy még több lény és hatás érje majd az olvasót.

Összességében tetszett a történet. Sorozat indító kötetnek teljesen jó, de nem hibátlan. A közepe tájékán volt egy rész, amit kicsit vontatottabbnak találtam, mint a többit, de az eleje és a vége határozottan tetszett. Jorg különc, a hidegsége nem igazán kedvelhető figura, de mégis valahogy megragadja az olvasót. Van még bőven tartalék ebben a sztroriban. A következő kötetet is mindenképp olvasni fogom. Remélem, hogy az még jobb lesz, mint ez.

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Fumax Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem:  336 oldal
Teljes ár: 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: Prince of Thorns
Folytatás: Tövisek királya, Tövisek császára
Sorozat: Széthullott birodalom

Kiegészítő novellás kötet:

Úti testvérek - Történetek a Széthullott Birodalomból

Forrás: Molytól kölcsönbe (@Szirmocska)

Posted in: 2012,8 pontos,fantasy,Fumax Kiadó,könyvértékelés,Mark Lawrence,posztapokaliptikus,Széthullott birodalom