Rachel Vincent: Prey - Préda (Vérmacskák 4.)

Nagyon kedvelem ezt a sorozatot, ezért majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor azt láttam, hogy a könyvfesztiválra megjelent harmadik részt követően a folytatást már a könyvhétre ígérte a kiadó. Sajnos az ígéret csak ígéret maradt és a tényleges megjelenésre a levelek sárgulásáig és hullásáig kellett várni. Akkor viszont gyorsan lecsaptam a vásárlás lehetőségére, amint lehetett nekiláttam az olvasásnak és nagyon hamar végeztem is a regénnyel, szinte habzsoltam az oldalakat.

Mivel ez a kötet egy sorozat negyedik része, ezért óhatatlan, hogy az értékelés ne tartalmazzon az előzményekre vonatkozóan lényeges információkat. A szöveg további részének olvasása tehát csak saját felelősségre. Én szóltam... :)

Faythe tárgyalása véget ért, az ítélet - amelyről mindenki úgy gondolja, hogy lehetett volna lényegesen keményebb is - megszületett. Az enyhe büntetésnek azonban ára volt. A tárgyalás csak fedezékül szolgált a Területi Tanács vezetéséért vívott politikai játszmához, amelynek fő célpontja Faythe apja, azaz a tanács jelenlegi vezetője. A lányát ugyan felmentették a súlyos vád alól, de fel kellett érte áldoznia a legjobb emberét, azaz Marc-ot, aki csak azért lehetett eddig falkatag, mert az alfa így akarta. Marc innentől kezdve kóbornak minősül, kénytelen elhagyni a falka területét, beilleszkedni az emberek világába. Közben Faythe is elfoglalt, mert továbbra is az apja egyik végrehajtójaként dolgozik, próbálja alakváltásra rávenni a fiatal nőstényt, Kacit, valamint segít Manx időközben megszületett kisfia, Des körüli teendőkben. Manx azonban szörnyű bűnöket követett el és ezért vele szemben is tárgyalást kezdeményezett a tanács, amelynek lefolytatására egy másik falka területén kerül sor. A kíséret egyik tagja Faythe is, aki kihasználva a lehetőséget, hogy áthaladnak a szabad területeken, találkozik rég nem látott szerelmével. Útközben azonban kóborok ütnek rajtuk, majd valamivel később Marc eltűnik. Faythe és a falka egyes tagjai korábbi társuk keresésére indulnak, de nem tudják minden figyelmüket a kutatásnak szentelni, mert makacsságának következményeként Kaci állapota egyre romlik, a Területek Tanácsa több indokolatlan követeléssel is jelentkezik az alfánál. A kétségbeesett és egyre reménytelenebb keresés mellett a problémák csak sokasodnak, a falka össztűz alá kerül, az összetartásuknak kemény próbákat kell kiállnia, Faythe minden talpraesettségére és kitartására szükség van ahhoz, hogy a családja és a hozzá közelállók túléljék a kihívásokat.

Az eredeti kép: ITT

Mit lehet még ezek után mondani a történetről, amivel nem árulok el az események szempontjából semmi lényegeset? Őszintén? Nem sok mindent. Azt azonban semmiképpen sem akarom magamban tartani, hogy ez a rész tényleg ütősre sikerült. Amíg az előző köteteket úgy kedveltem, hogy közben tökéletesen tisztában voltam a történet hibáival, most végre feltételek nélkül szerethetem a kezemben tartott könyvet és az abban leírtakat. Ritkán mondok ilyet, de őrülten jó volt olvasni és alig bírtam letenni a kötetet, amikor éppen arra kényszerültem.

A történet valami fergetegesen pörög. Most is kapunk valamennyi falkapolitikát, de már korántsem annyit, mint az előzményekben. Számomra valahogy most könnyebb volt követni a vérmacska gondolkodást és a kibontakozó hatalmi harcokat. A stratégiai helyzetfelismerés nagy előny, ha valaki rendelkezik ilyennel, akkor nagyon fogja élvezni a cselekmények mögött megbúvó rejtett utalásokat. Aki esetleg ennek hiányában lenne vagy nem olyan élesek az ilyen irányú megérzései, következtetései, annak sem kell izgulnia, mert a levezetés és a végső konzekvencia is ott szerepel a szövegben.

Azt kell mondjam, hogy az írónő játszik velünk, az olvasókkal. Ügyesen csavarja mind a szálakat, mind pedig a szíveket, mert bizony ez utóbbit is jó néhányszor kemény megpróbáltatásoknak vetette  alá. Faythe végre valahára úgy viselkedik, ahogy a korosztályának kellene és kezdi levetkőzni a nyafogós, hisztis stílusát, egyre inkább elfogadja helyét a falkában és vállalja a felelősséget, ami egyre inkább az ő vállára nehezedik. No, persze nem minden esetben viselkedik teljesen józanul vagy hibátlanul, még nem tudom, hogy azt a bizonyos botlást, amely a kialakult helyzet miatt következett be, a megbocsátható bűnök közé soroljam-e vagy sem, de az biztos, hogy lesz még következménye. Nagyon tetszett, hogy Faythe végre elhatározta magát Marc mellett és mindent, sőt az elvártnál is többet tesz meg annak érdekében, hogy megtalálja az immár kóbornak minősülő szerelmét. Ellenben nagyon hiányzott Marc, aki a szokásosnál is kevesebbet szerepelt ebben a történetben, bár nem nagyon találni olyan oldalt a könyvben, ahol ne tűnne fel a neve. A fiúk ismételten hatalmasat alakítottak és bár most kevesebb volt a poén, de attól még bőven találhattam jó beszólásokat, pergő párbeszédeket, humoros helyzeteket a komolyabb események közötti rövidke szünetekben. Akcióból és vérre menő bunyókból sem volt hiány. 

"Az észak-amerikai falkák semmivel sem civilizáltabbak, mint a déli szomszédaink! Csak szebb ruhába öltöztettük a barbárságot, eltakartuk az igazságtalanságot, az elnyomást – és a pokolba is, a prostitúciót –, olyan szép szavakkal, mint kötelesség és becsület."

A helyzetet bonyolítja, hogy a Déli középső területek falkájában az igencsak csekély számú számú, termékeny nőstények közül három is megtalálható. Egy falka erejét és fennmaradását a nőstények jelentik. Igencsak sok vezetőnek szúrja a szemét, hogy valahová egynél több jutott ezekből a lényeges szereplőkből. Miután Faythe a kiképzése következményeként meg tudja védeni magát, illetve a falka is kiáll mellette az utolsó leheletéig, ezért a másik két, lényegesen kiszolgáltatottabb macskalány kerül a támadások fókuszába. Manx-ra olyan ítéletet szabtak ki, amely meghatározza egész további életét és bizony eléggé összeszorult a szívem, amikor a  belegondoltam, hogy mennyire kegyetlen dolog volt ezt vele szemben alkalmazni.

Kaci szintén erős védelemre szorul, hiszen makacsságának köszönhetően nem vált alakot és egyre gyengül. Mint minden, ez is támadási felületet jelent, illetve elvonja más dolgoktól a tagok, elsősorban Faythe figyelmét. Ahogy ennek köszönhető az a veszteség is, amelybe olyan mértékben sajdult bele a szívem, hogy azt elmondani nem is lehet.

Rengeteg cselekmény, döntések tömkelege, szerelem és ragaszkodás, érzelmi viharok, összeesküvések, támadások, kutatás, veszteség és remény, szövetségek és ellenségeskedések, valamint a küszöbön álló háború lehetősége. Mindez benne van a regényben és úgy érzem, hogy ez még csak a kezdet. Ha az első három kötetet cselekményes és élvezetes felvezetésnek tekintjük, akkor ez volt az átkötő rész és a bomba majd csak ezután fog robbanni. A falka olyan helyzetbe került, amelyből már csak egy irányba lehet tovább haladni, az pedig eléggé rázósnak néz ki.

Ez a sorozat már most kedvenc és ha megjelenik a következő rész, akkor azt is nagyon gyorsan, a lehető leghamarabb be fogom szerezni és olvasni. Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy nem sorakozik a polcomon minden megjelent kötet és ha már ott van, akkor pedig képtelen vagyok elviselni, hogy olvasatlanul heverjen ott. Beteges? Lehet. Ha így van, akkor olyan jó betegnek lenni. Szeretem ezt az állapotot. :) Nagyon gyorsan szeretném a kezemben tartani a folytatást!

Pontszám: 10 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 432 oldal
A mű eredeti címe: Prey
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Teljes ár: 2.999,-/3.999,- (puha borító/keménytáblás)
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray - Kóborok, Rogue - Latrok, Pride - Falka
Folytatás: Shift - Változás, Alpha
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Posted in: 10 pontos,alakváltó,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Rachel Vincent,urban fantasy,Vérmacskák (Shifters),Vörös pöttyös