Laurell K. Hamilton: Isteni vétkek (Merry Gentry 8.)

Nem is tudom, hogy igazán mire számítottam ennek a történetnek a cselekményével kapcsolatban. Persze abban, hogy bizonyos fajta testmozgás lesz benne, teljesen biztos voltam. De azon kívül? Mivel nagyon sokáig úgy tűnt, hogy ez lesz a sorozat utolsó kötete - egészen a pár hónappal ezelőtti bejelentésig, amely 5 év után újabb történetet ígért az olvasóknak - valamiféle lezárásra és amolyan minden problémára megoldást jelentő eseményeket vártam. Az előző részben, az Elnyel a sötétség című kötet történéseiben is kaptam valamiféle véglegességet, bizonyos gondok esetében eredményt jelentő történéseket, de maradt rengeteg, továbbra is nyitott kérdés és lehetőség, amely magában hordozta a várható bonyodalmakat, komplikációkat. Nos, nem teljesen azt kaptam, amit vártam, ennek ellenére azonban mégsem okozott csalódást ez az újabb regény.

Merry végre elérte azt, ami miatt annyit küzdött és amit annyi módon próbáltak megakadályozni: várandós és ikrei lesznek. A küzdelem azonban itt nem ért véget, hiszen az ő és gyermekei, valamint a szeretői és egyben testőrei élete is folyamatos veszélyben van. Összecsapása Cel herceggel elkerülhetetlen volt, a következményekbe pedig az addig is labilisan viselkedő királynő végleg beleőrült. Merryt és a sluagh vezetőjét, Lord Sholtót a faerie és az Istennő koronázta meg, majd ugyanígy korona került volna Merry és Doyle fejére is, de erről a lehetőségről mindketten lemondtak és az Unseelie trónját feladva, magukat a szerelem mellet elkötelezve, inkább Fagy életét választották, majd követőikkel együtt visszatértek Los Angeles-be. Merry békés és nyugalmas életre vágyik, de helyette brutális gyilkosságok ügyében kell nyomoznia, mert a városban kegyetlenül gyilkolják a féltündéket és a holtesteket mesekönyvek illusztrációinak megfelelően helyezik el. A gyilkos megtalálását nehezíti, hogy az újságírók folyamatosan a hercegnő nyomában vannak, a csendes és nyugalmas otthon pedig a szeretők vitatkozásától és hatalmi harcoktól, összecsapásoktól hangos.

"A pletykalapok még mindig a tündérmesei befejezésről cikkeznek, de közben emberek halnak meg, néhányuk az én kezem által, és ahogy a legtöbb tündérmese esetében, ez is inkább vérről és az önmagunkhoz való hűségről szólt. A szerelem csupán az az érzelem volt, ami végül elvezetett oda, mit is akarok valójában, igazából ki vagyok. Azt hiszem, vannak ennél rosszabb érzések is, amiket követhetnék."

Az előző kötet eseményekben gazdag és kifejezetten megrázó történései után kissé furcsán ért ez az "egyszerűen csak nyomozzunk és küzdjünk meg a mindennapi problémákkal" hangulatú és cselekményű regény. Teljesen más hatást keltettek bennem a most olvasottak, mint a korábban olvasott előzmények. Vártam a nagy durranást, a trónért folytatott küzdelmeket és összecsapásokat, a királynő bosszúját, az alattomos támadásokat, de semmi, a tündérdombok és uralkodóik hallgattak és meghúzódtak az udvarukban. Éppen csak szóbeszéd szintjén kaptam némi információt a sidhe udvartartásokban történtekről és uralkodóik reakcióiról.

A tündérdombi politika nem foglal el olyan jelentős helyet ebben a kötetben, mint az előző részekben, de azért néhány okfejtés így is elég bonyolultra sikerült és bizony volt olyan mélyreható következtetés, amit többször is el kellett olvasnom, mire kihámoztam belőle a lényeget és a mögöttes tartalmat.

A lelki tényezők mindig is fontos szerepet játszottak a szerző könyveiben és nincs ez másként most sem. Cel herceg korábbi testőreivel szemben még mindig elég nagyfokú bizalmatlanság tapasztalható, mindezek mellett lassanként fel kell dolgozniuk a herceg mellett átélt események utóhatásait, ami nem egyszerű feladat. Megdöbbentő információkat tartalmaz a regény erről az időszakról.

Nem jelent újdonságot az sem, hogy Merry pasijai nyűgösek és a hercegnőhöz fűződő - leginkább intim - kapcsolatuk erre nem éppen megoldásul szolgál, hanem csak tovább bonyolítja a helyzetet. Az egyesülések következtében volt, aki visszakapta a hatalmát vagy annak jelentős részét, amely nagy előny a többiekkel szemben, de sajnos a jelenlegi társadalomban már nem használhatja fel maradéktalanul visszaszerzett képességeit, némiképp korlátok közé szorítva érzi magát. Aki nem részesült abban a kegyben, hogy a hercegnő ágyában gyarapíthatta adottságait, természetesen azt teszi szóvá, hogy ő kimaradt a jóból. A fő kérdés tehát továbbra is - és öröktől fogva - állandó: kinek van nagyobb. Mármint hatalomból. Ugye mindenki erre gondolt?
Szerencsére úgy néz ki, hogy az Istennő kegyeltjének számító hercegnő egyre jobban tudja kezelni ezt a problémát és (tű)sarkaira állva sorozatosan rendet tesz a tesztonterontól feszülő ősi és kevésbé ősi hatalmasságok között. Szóval van itt lelki probléma egy rakásra való. Nem igazán irigylem Merry helyzetét, akinek a terhessége minden igénybevétele mellett, még ilyen problémákkal is foglalkoznia kellett, de a konfliktuskezelése csodálattal töltött el.

"A tündérmesék egy szempontból igazak, mielőtt a mese végére érnél, rossz dolgokat élsz át, nehéz döntéseket kell hoznod. Ha úgy vesszük, én megkaptam a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" mesevégződést, de a tündérmesékkel ellentétben a való életben nincsen vég; sem boldog, sem boldogtalan. A történeted, az életed folytatódik. Az egyik percben azt hiszed, nagyjából kézben tartod az életedet, aztán a következő pillanatban már látod: ez csak egy illúzió volt."

Ami kifejezetten tetszett a történetben, hogy a szerző ebben a kötetben kiegészíti a korábbi események során adagolt információkat és így teljesebbé teszi a tündérek világát, a történelmüket, sőt Merry szeretőinek múltjáról is csepegtet némi információt. A hangsúly részben a mágia visszatérő hatalmára és annak kezelésére, további felhasználására helyeződik. Az Istennő kiválasztotta Meredith hercegnőt és továbbra is folyamatosan biztosítja támogatásáról, mutatja számára az utat, sugallja a tennivalókat.

Nehezményeztem viszont, hogy szinte semmit nem haladunk előre a történettel, az eseményekkel, nem tekeredett tovább a fő eseményszál, hanem ez a kötet amolyan kitérő volt a cselekmények fő sodrában, amely érdekesnek ugyan érdekes, de komolyan elgondolkoztatott, hogy mi is volt igazán az értelme ennek a mellékvágánynak és nem sikerült rájönnöm a mögöttes indokokra. A végleges lezárás és a problémák megoldása tehát még várat magára, és ennek ismeretében már nem is tűnik olyan hihetetlennek a folytatás, még akkor sem, ha évek is teltek el az utolsó kötet megírása óta.

Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Pontszám: 7 pont

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 326 oldal
Borító ár: 3.280,-
Eredeti cím: Divine Misdemeanors
Sorozat: Merry Gentry
Előzmények: Árnyak csókja, Az alkony ölelése, A holdfény csábítása, Az éjfél simogatása, Misztrál csókja, Fagyos érintés, Elnyel a sötétség
Folytatás: Borzongató fény

Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 7 pontos,Agave Könyvek,ekultura.hu,könyvértékelés,Laurell K. Hamilton,Merry Gentry,recenzió 2013,tündér/elf,urban fantasy