csütörtök, július 26, 2012
Shanara
Egy időben folyamatosan és mindenütt ebbe a könyvbe botlottam bele. Annyiszor sikerült szembe találkoznom vele, hogy a végén rászántam magam, hogy elolvasom. Miután jó pár, nagyon ajánlott klasszikusban sikerült csalódnom, nem rohantam rögtön a könyvesboltba vásárolni, hanem szétnéztem a könyvtárunk kínálatában és csodák csodája megtaláltam a könyvet. Levadászni már kicsit nehezebb volt, de azért sikerült idővel megoldanom ezt a problémát is.
A történet a jövőben játszódik, ahol a társadalom teljesen más, ahol az embereket gyárakban állítják elő, ahol világállamot Világellenőrök kormányozzák. Ahol Shakespeare és a Szentírás tiltott. Ahol Ford után számolják az évszámokat. Nincs egyén, csak a társadalom a lényeg. Mindenki mindenkié.
Az első, ami eszembe jutott, amikor olvastam a könyvet a Mátrix című film egyik mondata volt. Az amelyet Moptheustól hallhatunk, amikor Neot kalauzolja a valóság sivatagában: "Vannak mezők, Neo, végtelen mezők, ahol az emberi lények többé nem születnek. Termesztik őket." Valahogy így van ez ebben a történetben is, amit az író 1932-ben álmodott meg és vetett papírra. Már maga az embergyár gondolata is egy fantasztikus elképzelés, ami a mai embertől, a mai technikától már nem is áll olyan távol, de 80 évvel ezelőtt elég meredek elképzelés lehetett. Viszont zseniális ötlet is. Ahogy az embergyárra települt társadalom gondolata is az. A születendő gyermekek alapvető szellemi képessége attól függ, hogy a gyár futószalagjának meghatározott centiméterén milyen vegyi anyagot fecskendeznek a kijelölt munkások a lombikba. Így lehet a születendő gyermek - a világ éppen aktuális megrendelésének függvényében - vezetői képességekkel és éles intelligenciával rendelkező alfa vagy éppen az állathoz közelebb álló értelmi képességű epszilon, esetleg a kettő közötti béta, gamma vagy delta. Minden rétegnek meg van a maga feladata, a maga kondícionálása. Egy tökéletesen megtervezett fogyasztói társadalom, ahol a természetet azért utáltatják meg az emberekkel, mert a természet csodálata nem kerül pénzbe, ezért nem jó a fogyasztói társadalomnak. Megdöbbentő volt a megtermékenyített petesejtek sarjadzástatása és a helyenként 96, tökéletes azonos emberi lény létrehozása, majd futószalag melletti munkahelyeken való "felhasználása". Az emberi lét tökéletes és megdöbbentő kiaknázása. Ez lenne a szép új világ?
De mi történik a fogyasztói társadalommal, ha egy porszem kerül a gépezetbe? Ez a porszem nem más, mint egy természetes úton született fiú, aki a vadember rezervátumban nőtt fel. Hogyan képes elfogadni a jelenleg is ismert, normál kapcsolatok között felnőtt ember ezt a gépesített és idegen világot, ahol az anya és apa szavak trágár kifejezésnek számítanak? Nagyon érdekes okfejtéseket, jövőképet és társadalomkritikát tár elénk az író.
A vadember rezervátum nem tetszett. Kicsit hihetetlen volt ez a kőkorszaki körülmények között élő társadalom. Sokkal jobban elfogadható és hihetőbb lett volna számomra, ha mondjuk egy feudális körülmények között élő vagy még fejlettebb (kb. XVII. századi) réteg életmódja.
A könyv eleje nagyon tetszett, a közepe érdekes volt, de a végére teljesen mást képzeltem volna el, mint ami végül is történt. Egy biztos: megdöbbentő volt. Nem tetszett minden mondata, minden gondolata, okfejtése, de még napokkal később is a könyv és a történések körül forognak a gondolataim. Nem is írtam meg ezt a bejegyzést korábban, mert annyira kavargott bennem a mondanivaló. Elkezdtem megfogalmazni a kritikámat, de egyszerűen képtelen voltam összefüggő, értelmes szöveget kipréselni magamból. Nem tudom, hogy a fentebb leírtakat mennyire fogjátok annak találni, de csak ennyire futotta. Még harmadszori nekifutásra is.
Az első, ami eszembe jutott, amikor olvastam a könyvet a Mátrix című film egyik mondata volt. Az amelyet Moptheustól hallhatunk, amikor Neot kalauzolja a valóság sivatagában: "Vannak mezők, Neo, végtelen mezők, ahol az emberi lények többé nem születnek. Termesztik őket." Valahogy így van ez ebben a történetben is, amit az író 1932-ben álmodott meg és vetett papírra. Már maga az embergyár gondolata is egy fantasztikus elképzelés, ami a mai embertől, a mai technikától már nem is áll olyan távol, de 80 évvel ezelőtt elég meredek elképzelés lehetett. Viszont zseniális ötlet is. Ahogy az embergyárra települt társadalom gondolata is az. A születendő gyermekek alapvető szellemi képessége attól függ, hogy a gyár futószalagjának meghatározott centiméterén milyen vegyi anyagot fecskendeznek a kijelölt munkások a lombikba. Így lehet a születendő gyermek - a világ éppen aktuális megrendelésének függvényében - vezetői képességekkel és éles intelligenciával rendelkező alfa vagy éppen az állathoz közelebb álló értelmi képességű epszilon, esetleg a kettő közötti béta, gamma vagy delta. Minden rétegnek meg van a maga feladata, a maga kondícionálása. Egy tökéletesen megtervezett fogyasztói társadalom, ahol a természetet azért utáltatják meg az emberekkel, mert a természet csodálata nem kerül pénzbe, ezért nem jó a fogyasztói társadalomnak. Megdöbbentő volt a megtermékenyített petesejtek sarjadzástatása és a helyenként 96, tökéletes azonos emberi lény létrehozása, majd futószalag melletti munkahelyeken való "felhasználása". Az emberi lét tökéletes és megdöbbentő kiaknázása. Ez lenne a szép új világ?
De mi történik a fogyasztói társadalommal, ha egy porszem kerül a gépezetbe? Ez a porszem nem más, mint egy természetes úton született fiú, aki a vadember rezervátumban nőtt fel. Hogyan képes elfogadni a jelenleg is ismert, normál kapcsolatok között felnőtt ember ezt a gépesített és idegen világot, ahol az anya és apa szavak trágár kifejezésnek számítanak? Nagyon érdekes okfejtéseket, jövőképet és társadalomkritikát tár elénk az író.
A vadember rezervátum nem tetszett. Kicsit hihetetlen volt ez a kőkorszaki körülmények között élő társadalom. Sokkal jobban elfogadható és hihetőbb lett volna számomra, ha mondjuk egy feudális körülmények között élő vagy még fejlettebb (kb. XVII. századi) réteg életmódja.
A könyv eleje nagyon tetszett, a közepe érdekes volt, de a végére teljesen mást képzeltem volna el, mint ami végül is történt. Egy biztos: megdöbbentő volt. Nem tetszett minden mondata, minden gondolata, okfejtése, de még napokkal később is a könyv és a történések körül forognak a gondolataim. Nem is írtam meg ezt a bejegyzést korábban, mert annyira kavargott bennem a mondanivaló. Elkezdtem megfogalmazni a kritikámat, de egyszerűen képtelen voltam összefüggő, értelmes szöveget kipréselni magamból. Nem tudom, hogy a fentebb leírtakat mennyire fogjátok annak találni, de csak ennyire futotta. Még harmadszori nekifutásra is.
Közben beleolvastam egy korábbi verzióba is, aminek a szövegezése nem igazán nyerte el a tetszésemet. Szerencsére a könyvtárban a 2008-ban megjelent és Totth Benedek által újrafordított kiadás volt meg. Sokkal gördülékenyebbnek és az én stílusomhoz megfelelőbbnek találtam ezt a fordítást.
Tényleg zseniális és megdöbbentő ez a könyv. Nem csodálom, hogy nyolcvan év alatt folyamatosan akadt olvasótábora, illetve vitatkozótábora, mert ez a könyv mindenkiben más gondolatot hoz a felszínre. Folytatása, a Visszatérés a szép új világba is érdekel majd, de kicsivel később. Előbb ezt a történetet próbálom megemészteni, a könyv által generált gondolatokat próbálom elrendezni a fejemben.
Tetszett. Néhol kicsit unalmasabb, de elgondolkoztató, megrémítő és gondolatébresztő könyv.
Tényleg zseniális és megdöbbentő ez a könyv. Nem csodálom, hogy nyolcvan év alatt folyamatosan akadt olvasótábora, illetve vitatkozótábora, mert ez a könyv mindenkiben más gondolatot hoz a felszínre. Folytatása, a Visszatérés a szép új világba is érdekel majd, de kicsivel később. Előbb ezt a történetet próbálom megemészteni, a könyv által generált gondolatokat próbálom elrendezni a fejemben.
Tetszett. Néhol kicsit unalmasabb, de elgondolkoztató, megrémítő és gondolatébresztő könyv.
Pontszám: 8 pont
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008.
Terjedelem: 320 oldal
A mű eredeti címe: Brave New World
Folytatás: Visszatérés a szép új világba
Forrás: könyvtár
A mű eredeti címe: Brave New World
Folytatás: Visszatérés a szép új világba
Forrás: könyvtár
Posted in: 2012,8 pontos,Aldous Huxley,Cartaphilus Könyvkiadó,klasszikus,könyvértékelés,sci-fi
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése