péntek, július 20, 2012
Shanara
Szépen, lassan haladok a Csökkentsd a várólistádat 2012 kihívás alaplistájában szereplő könyvekkel. Ezt a kötetet még 2010-ben vettem meg. Pont ideje volt tehát, hogy elolvassam. A sorozat előző két része tetszett, de mégis szükségem olt némi ösztönzésre. Ebben segített ez a kihívás is, mert különben még biztos, hogy halogattam volna az olvasást.
Silverberg stílusa érdekes. Nagyon komótosan indul, lassan épül fel a történet, helyenként elég kimerítő leírásokat és eszmefuttatásokat is kap az olvasó. A sorozat előző két kötetét még régebben olvastam és bizony helyenként már lyukas volt az emlékezetem a történésekkel kapcsolatban. Az író azonban gondolt az olyanokra is, mint én, mert a történet bőven tartalmaz visszautalásokat és emlékeztetőket, amelyekkel megtámogatja az olvasó emlékezetét.
Lassan ugyan, de a maga komótos módján azonban halad a történet és helyenként pörgősebb, illetve első olvasásra független vagy töltelék jelenetekkel is szembe találjuk magunkat. Ahogy a Napkirály, úgy az író sem kapkodja el azonban az eseményeket. Már maga az egész körutazás sem egy kapkodós dolog, hiszen Majipoor olyan nagy, hogy mire minden lényeges várost meglátogat a Napkirály, addig évek telnek el. Bőven van tehát idejük a metamorfoknak szervezkedniük és végrehajtaniuk a tervüket. Olvasás közben egyébként többször mosolyogtam ezen a lassan zajló, ugyanakkor érdekes cselekményen. Az író stílusán nem igazán érződik mai felgyorsult világunk hatása. Ami nem is baj egyébként, csak picit furcsa volt a számomra.
Több cselekményszálon futnak az események a könyvben. Nyomon követjük Valentine, Hissune és a metamorfok történetrészeit is, illetve ezek között felbukkannak azok a történetrészek, amelyeket először nem is érzünk odavalónak, de mindegyiknek nagy jelentősége van a történet alakulásának szempontjából.
Ha már a végkifejletnél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy meglepetést nem igazán okozott a történet vége. Ez nem az a könyv, amelynek a végén, az utolsó oldalon hatalmasat koppan az olvasó álla. Pozitívum viszont, hogy a minden szál lezárásra került. Nem maradt nyitva egy nyitott kérdés sem. Valamit valamiért.
A szereplők közül nem igazán tudok kedvencet avatni. Nem került közel hozzám senki annyira, hogy szívrepesve vártam volna az ő cselekményszálát és a körmömet rágtam volna az idegességtől, hogy vajon mit fog csinálni, vagy mi fog vele történni. Ennyire nem érintett meg a történet. Valentine helyenként még idegesített is. Az önjelölt Napkirályoktól is valahogy többre számítottam. Nem is igazán ott bukkantak fel, ahol számítottam rájuk. Talán Hissune-t találtam annak, aki friss energiát hozott a történésekbe.
Néhány szó a magyar kiadásról. A borító nem igazán nyerte el a tetszésemet. A színek és a grafika is rendben van, de valahogy nem váltotta ki belőlem azt a hatást, amit kellett volna. A külföldi megjelenések borítói között is vannak kevésbé tetszetősek (és elég gyerekesek is). De van pár tetszetős, komoly történetet sejtető borító is. Nekem ezek tetszettek leginkább. A szöveg és a tördelés nagyon is rendben van. A papír vékony, de nem sérülékeny. Az oldalak elég sűrűn teleírtak. van mit olvasni bőven az oldalakon.
Arra mindenképpen jó volt ez a könyv, hogy lezárja a Majipoor ciklus történéseit. Az első könyv után nagyon vártam a nyitva hagyott kérdések lezárását, illetve a folytatást. Nem untam, de nem is igazán törtem magam, hogy folyamatosan olvassam a könyvet. Maga a történet nem okozott túl nagy meglepetést, de jó volt olvasni. Az egész Majipoor bolygó, ahogy kitalálta az író, az valami fantasztikus. Engem ez fogott meg igazán ebben a sorozatban, de sajnos nem lesz a kedvencem. Örülök, hogy elolvastam az egész sorozatot, mert úgy is addig piszkált volna, amíg ezt meg nem teszem, de nem igazán érzem az író stílusát a magaménak.
A sorozatnak van még folytatása, amely nem jelent még meg magyar nyelven. Egyelőre úgy érzem, hogy ennyi elég volt a sorozatból. Nem azért mert rossz a történet, csak van rengeteg más, ami jobban érdekel. A kíváncsiságom megkapta a magáét és elégedett. Bár az is lehet, hogy még elcsábulok majd egyszer és ha lesz lehetőségem rá, akkor majd folytatom Majipoor történetét.
Lassan ugyan, de a maga komótos módján azonban halad a történet és helyenként pörgősebb, illetve első olvasásra független vagy töltelék jelenetekkel is szembe találjuk magunkat. Ahogy a Napkirály, úgy az író sem kapkodja el azonban az eseményeket. Már maga az egész körutazás sem egy kapkodós dolog, hiszen Majipoor olyan nagy, hogy mire minden lényeges várost meglátogat a Napkirály, addig évek telnek el. Bőven van tehát idejük a metamorfoknak szervezkedniük és végrehajtaniuk a tervüket. Olvasás közben egyébként többször mosolyogtam ezen a lassan zajló, ugyanakkor érdekes cselekményen. Az író stílusán nem igazán érződik mai felgyorsult világunk hatása. Ami nem is baj egyébként, csak picit furcsa volt a számomra.
Több cselekményszálon futnak az események a könyvben. Nyomon követjük Valentine, Hissune és a metamorfok történetrészeit is, illetve ezek között felbukkannak azok a történetrészek, amelyeket először nem is érzünk odavalónak, de mindegyiknek nagy jelentősége van a történet alakulásának szempontjából.
Ha már a végkifejletnél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy meglepetést nem igazán okozott a történet vége. Ez nem az a könyv, amelynek a végén, az utolsó oldalon hatalmasat koppan az olvasó álla. Pozitívum viszont, hogy a minden szál lezárásra került. Nem maradt nyitva egy nyitott kérdés sem. Valamit valamiért.
A szereplők közül nem igazán tudok kedvencet avatni. Nem került közel hozzám senki annyira, hogy szívrepesve vártam volna az ő cselekményszálát és a körmömet rágtam volna az idegességtől, hogy vajon mit fog csinálni, vagy mi fog vele történni. Ennyire nem érintett meg a történet. Valentine helyenként még idegesített is. Az önjelölt Napkirályoktól is valahogy többre számítottam. Nem is igazán ott bukkantak fel, ahol számítottam rájuk. Talán Hissune-t találtam annak, aki friss energiát hozott a történésekbe.Néhány szó a magyar kiadásról. A borító nem igazán nyerte el a tetszésemet. A színek és a grafika is rendben van, de valahogy nem váltotta ki belőlem azt a hatást, amit kellett volna. A külföldi megjelenések borítói között is vannak kevésbé tetszetősek (és elég gyerekesek is). De van pár tetszetős, komoly történetet sejtető borító is. Nekem ezek tetszettek leginkább. A szöveg és a tördelés nagyon is rendben van. A papír vékony, de nem sérülékeny. Az oldalak elég sűrűn teleírtak. van mit olvasni bőven az oldalakon.
Arra mindenképpen jó volt ez a könyv, hogy lezárja a Majipoor ciklus történéseit. Az első könyv után nagyon vártam a nyitva hagyott kérdések lezárását, illetve a folytatást. Nem untam, de nem is igazán törtem magam, hogy folyamatosan olvassam a könyvet. Maga a történet nem okozott túl nagy meglepetést, de jó volt olvasni. Az egész Majipoor bolygó, ahogy kitalálta az író, az valami fantasztikus. Engem ez fogott meg igazán ebben a sorozatban, de sajnos nem lesz a kedvencem. Örülök, hogy elolvastam az egész sorozatot, mert úgy is addig piszkált volna, amíg ezt meg nem teszem, de nem igazán érzem az író stílusát a magaménak.
A sorozatnak van még folytatása, amely nem jelent még meg magyar nyelven. Egyelőre úgy érzem, hogy ennyi elég volt a sorozatból. Nem azért mert rossz a történet, csak van rengeteg más, ami jobban érdekel. A kíváncsiságom megkapta a magáét és elégedett. Bár az is lehet, hogy még elcsábulok majd egyszer és ha lesz lehetőségem rá, akkor majd folytatom Majipoor történetét.
Pontszám: 8
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 504 oldal
A mű eredeti címe: Valentine Pontifex
Előzmény: Lord Valentine kastélya, Majipoor krónikái
Folytatás: The Mountains of Majipoor, Sorcerers of Majipoor, Lord Prestimion, The King of Dreams
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2010.)
A mű eredeti címe: Valentine Pontifex
Előzmény: Lord Valentine kastélya, Majipoor krónikái
Folytatás: The Mountains of Majipoor, Sorcerers of Majipoor, Lord Prestimion, The King of Dreams
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2010.)
Posted in: 2012,8 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2012,könyvértékelés,Majipoor-ciklus,Metropolis Media,Robert Silverberg,sci-fi
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése