vasárnap, július 29, 2012
Shanara
Azon a bizonyos Mardi Gras éjszakán, a sorozat harmadik kötetében sok minden történt, ami a szereplők későbbi életében meghatározónak bizonyult. Talon kedvese megmenekült. Az életmentő segítők azonban büntetést kaptak. Zarek történetével a negyedik kötetben (Ördögi tánc) ismerkedhettünk meg. Ebben a kötetben pedig Vane titokzatos múltja és érdekes jelene elevenedik meg a lapokon.
Kicsit előre szaladtam, mert általában a könyv történetével szoktam kezdeni az értékelésemet. Hosszú ideig vártak a rajongók erre a kötetre. Nem tudom már fejben tartani a csúszásokat, de emlékeim szerint legalább fél évet kellett várni az első meghirdetett megjelenési időpontot követően a tényleges megjelenésre. Tovább borzolta a kedélyeket a mű magyar címe, amelynek aztán semmi, de semmi köze nincs az eredeti címhez, de még a történethez sem igazán. Ki találhatta ezt ki? A borító a szokásos reakciót váltotta ki az olvasókból, de leginkább már csak a beletörődés maradt az igazi érzelem, az értetlenségen lassan már túlteszik magukat a magyar olvasók. Így vagyok ezzel én is. Ennél nagyobb felháborodást váltott ki az egyik szereplő nevének lefordítása, sőt mi több, félrefordítása. Így lett a Fury-ból (Dühös) Furry, azaz magyarul Szőrös. Valami borzalom. Főleg, amikor bemutatkozik: Szőrös Kattalakis. *csóválja a fejét és forgatja a szemét*
Mindezen tudással felvértezve és a borítóval szembeni ellenérzésemet ismételten leküzdve egy jó kis akcióban megvettem a kötetet. Sherrilyn annyira jó stílusban ír, hogy nem tudok ellenállni a történeteinek. Ő az az írónő, akinek a könyveinél kifejezetten sajnálom, hogy nem tudok angolul és meg kell várnom a magyar kiadásokat.
Szóval: Vane segít Talonnak a Mardi Gras éjszakáján, amiért is a falkája megbünteti. Persze egyébként sem igazán kedvelték sem őt, sem az öccsét, de a húguk halála és a Sötét Vadászoknak tett szívessége végképp ellenük fordítja a falkát. Büntetésük kegyetlen: egy mocsaras területen a csuklójuknál dróttal felfogatva egy fáról lelógatják őket. Alattuk hemzsegnek az aligátorok. Nyakukban mágikus pánt, amely megakadályozza az alakváltást. Vane és testvére, Fang alakváltók, katagariai farkasok. Nagy nehezen sikerül kiszabadulniuk, de Fang súlyosan megsebesül, alakot vált és kómába esik. A falkájukhoz nem térhetnek vissza, ezért a Szentélyben keresnek menedéket és szerencsére találnak is. Fang azonban nem gyógyul. Kómája elhúzódik, állapota nagyon instabil. A falka pedig a nyomukban van. Vane korábban már találkozott Bride-dal, amikor Sunshine-ra, Talon kedvesére vigyázott. Amikor meglátja a kirakaton keresztül a boltjában tevékenykedő nőt, akkor benyit hozzá. Bride, a kissé kerekded ír leányzó épp egy csúnya szakításon van túl. Nem volt elég karcsú az exének, aki ezért dobta. A köztük kialakult vonzás tapintható, amelynek eredménye egy kellemesen eltöltött pásztoróra. Az események után azonban nem sokkal mind Vane, mind pedig Bride tenyerén megjelenik egy jel. Vane megtalálta a párját. A jel felbukkanását követően mindössze három hete van, hogy megszerettesse és megértesse, elfogadtassa magát a nővel vagy hátralévő életében nem lesz képes arra, ami nélkül egy férfi sem tud élni. Az egyik probléma az, hogy Bride ember, aki nem tud semmit a másik világról, a Sötét Vadászok, apolliták, farkasok és démonok világáról. A falka pedig Vane nyomában van és most már Bride is viseli az ő szagát. Meg kell tehát védenie a párját.
Kifejezetten tetszett, hogy a Sötét Vadászok után végre hosszabb időre feltűntek a lapokon az alakváltók, vagy ahogy a sorozatban emlegetik őket a Were Hunter-ek. Már Zarek történetében is találkozhattuk egy katagariai vérfarkassal, Sashával, de akkor a katagariai szó jelentése még nem sokat mondott. Ebben a kötetben egy kicsit mélyebben feltárul előttünk az alakváltók mitológiája. Megtudjuk, hogyan jött létre a faj és mi a különbség a katagariaiak és arcadiaiak között. Az írónő ismét elkápráztat minket a mitológiai képekkel és történetbeli felhasználásukkal.
Aki esetleg hiányolná a Sötét Vadászokat, azoknak elárulom, hogy Ash, Kyrian, Julian és Valerius is feltűnik a történetben. Simiről, a démonlányról sem kell lemondanunk. Legnagyobb örömömre.
Tetszett a történet, de azért nem estem tőle teljesen hasra. Szórakoztató, cselekményes és érdekes. Az én ízlésemnek azonban egy kicsit túl sok volt a romantika és a kevés az igazi akció. Nem éreztem az igazinak ezt a regényt. A szerelmi jelenetek az utolsó simításig részletesen kidolgozásra kerültek, a szereplők minden gondolatát és cselekedeteik minden motiváló tényezőjét megismerjük. Csak az akció, a vadászat, a menekülés nem volt olyan lényeges a cselekményben, mint amilyennek a fülszöveg alapján gondoltam. Mintha ezek felett szándékosan elsiklott volna az írónő. Kidolgozatlanok és elkapkodottak voltak pont azok a részek, amelyeket a legjobban vártam volna. Az írás terjedelme pedig nyugodtan lehetőséget adhatott volna erre, mert eléggé vékonyka a kötet a többihez képest.
Ha az akciójeleneteket is ugyanolyan alaposan kidolgozta volna az írónő, mint a szerelmi szálat, akkor azt mondanám, hogy a regény hibátlan. Így viszont nem az. Persze ettől még élvezhető, sőt jó is, de nem tökéletes. Zarek története még mindig viszi a nálam pálmát.
Humorban viszont ez a rész sem marad el a többitől. A Taylort megszégyenítő részeket kifejezetten imádtam. És Fury (bocsánat, hogy ezen a néven emlegetem) humora is nagyon a helyén van. A Peltier fiúk is megteszik a magukét az ügy érdekében. :)
A felsorolt hiányosságok legtöbbje a magyar kiadás hibája és nem az írónőé. Története jól felépített, olvasható, sőt kellemes kikapcsolódást nyújt. Vane és Bride is kellemes és szerethető karakterek. A katagariai és arcadiai mitológia leírása és a párválasztási ceremónia nagyon tetszett. Szerettem olvasni és jól szórakoztam. Várom a sorozat következő részét, amelynek megjelenésére kitudja, hogy majd mikor kerül sor.
Addig is böngészgetem a dark-hunter.com oldalt és szemezgetek az információkból. Esetleg újraolvasom a korábbi regényeket. Továbbra is dühít azonban a magyar kiadó hozzáállása: minden könyvet más fordít, a nevek és a kifejezések mindig mások, nem következetesek az elnevezések. Elszomorító.
Mindezen tudással felvértezve és a borítóval szembeni ellenérzésemet ismételten leküzdve egy jó kis akcióban megvettem a kötetet. Sherrilyn annyira jó stílusban ír, hogy nem tudok ellenállni a történeteinek. Ő az az írónő, akinek a könyveinél kifejezetten sajnálom, hogy nem tudok angolul és meg kell várnom a magyar kiadásokat.
Szóval: Vane segít Talonnak a Mardi Gras éjszakáján, amiért is a falkája megbünteti. Persze egyébként sem igazán kedvelték sem őt, sem az öccsét, de a húguk halála és a Sötét Vadászoknak tett szívessége végképp ellenük fordítja a falkát. Büntetésük kegyetlen: egy mocsaras területen a csuklójuknál dróttal felfogatva egy fáról lelógatják őket. Alattuk hemzsegnek az aligátorok. Nyakukban mágikus pánt, amely megakadályozza az alakváltást. Vane és testvére, Fang alakváltók, katagariai farkasok. Nagy nehezen sikerül kiszabadulniuk, de Fang súlyosan megsebesül, alakot vált és kómába esik. A falkájukhoz nem térhetnek vissza, ezért a Szentélyben keresnek menedéket és szerencsére találnak is. Fang azonban nem gyógyul. Kómája elhúzódik, állapota nagyon instabil. A falka pedig a nyomukban van. Vane korábban már találkozott Bride-dal, amikor Sunshine-ra, Talon kedvesére vigyázott. Amikor meglátja a kirakaton keresztül a boltjában tevékenykedő nőt, akkor benyit hozzá. Bride, a kissé kerekded ír leányzó épp egy csúnya szakításon van túl. Nem volt elég karcsú az exének, aki ezért dobta. A köztük kialakult vonzás tapintható, amelynek eredménye egy kellemesen eltöltött pásztoróra. Az események után azonban nem sokkal mind Vane, mind pedig Bride tenyerén megjelenik egy jel. Vane megtalálta a párját. A jel felbukkanását követően mindössze három hete van, hogy megszerettesse és megértesse, elfogadtassa magát a nővel vagy hátralévő életében nem lesz képes arra, ami nélkül egy férfi sem tud élni. Az egyik probléma az, hogy Bride ember, aki nem tud semmit a másik világról, a Sötét Vadászok, apolliták, farkasok és démonok világáról. A falka pedig Vane nyomában van és most már Bride is viseli az ő szagát. Meg kell tehát védenie a párját.
Kifejezetten tetszett, hogy a Sötét Vadászok után végre hosszabb időre feltűntek a lapokon az alakváltók, vagy ahogy a sorozatban emlegetik őket a Were Hunter-ek. Már Zarek történetében is találkozhattuk egy katagariai vérfarkassal, Sashával, de akkor a katagariai szó jelentése még nem sokat mondott. Ebben a kötetben egy kicsit mélyebben feltárul előttünk az alakváltók mitológiája. Megtudjuk, hogyan jött létre a faj és mi a különbség a katagariaiak és arcadiaiak között. Az írónő ismét elkápráztat minket a mitológiai képekkel és történetbeli felhasználásukkal.
Aki esetleg hiányolná a Sötét Vadászokat, azoknak elárulom, hogy Ash, Kyrian, Julian és Valerius is feltűnik a történetben. Simiről, a démonlányról sem kell lemondanunk. Legnagyobb örömömre.
Ha az akciójeleneteket is ugyanolyan alaposan kidolgozta volna az írónő, mint a szerelmi szálat, akkor azt mondanám, hogy a regény hibátlan. Így viszont nem az. Persze ettől még élvezhető, sőt jó is, de nem tökéletes. Zarek története még mindig viszi a nálam pálmát.
Humorban viszont ez a rész sem marad el a többitől. A Taylort megszégyenítő részeket kifejezetten imádtam. És Fury (bocsánat, hogy ezen a néven emlegetem) humora is nagyon a helyén van. A Peltier fiúk is megteszik a magukét az ügy érdekében. :)
A felsorolt hiányosságok legtöbbje a magyar kiadás hibája és nem az írónőé. Története jól felépített, olvasható, sőt kellemes kikapcsolódást nyújt. Vane és Bride is kellemes és szerethető karakterek. A katagariai és arcadiai mitológia leírása és a párválasztási ceremónia nagyon tetszett. Szerettem olvasni és jól szórakoztam. Várom a sorozat következő részét, amelynek megjelenésére kitudja, hogy majd mikor kerül sor.
Addig is böngészgetem a dark-hunter.com oldalt és szemezgetek az információkból. Esetleg újraolvasom a korábbi regényeket. Továbbra is dühít azonban a magyar kiadó hozzáállása: minden könyvet más fordít, a nevek és a kifejezések mindig mások, nem következetesek az elnevezések. Elszomorító.
Pontszám: 8
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 408 oldal (a történet mindössze 380 oldal)
A mű eredeti címe: Night Play
Előzmény: Álomszerető, Éjféli vad, Végzetes ölelés, Ördögi tánc, Angyali csók,
Folytatás: Éjféli gyönyörök, Bűnös éj, Szenvedélyes éjszakák, A Hold sötét oldalán
Sorozat: Sötét Vadász
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)
A mű eredeti címe: Night Play
Előzmény: Álomszerető, Éjféli vad, Végzetes ölelés, Ördögi tánc, Angyali csók,
Folytatás: Éjféli gyönyörök, Bűnös éj, Szenvedélyes éjszakák, A Hold sötét oldalán
Sorozat: Sötét Vadász
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)
Posted in: 2012,8 pontos,alakváltó,démon,könyvértékelés,Sherrilyn Kenyon,Sötét vadász,Ulpius-ház,urban fantasy,vámpír
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése