George Orwell: 1984

A könyvnek és nekem közös történetünk van. Először is már egy ideje kerülgetem, mindig a szemem elé kerül, de eddig még nem igazán éreztem, hogy olvasni akarom. Ugyanakkor azt is tudom, hogy alapműnek számít és azért illendő lenne megismerkedni a művel és persze az íróval, mert tőle sem olvastam még semmit eddig. De én meg a klasszikusok... Általában nem vagyunk egy hullámhosszon. Viszont Aldous Huxley Szép új világ című kötetében kellemesen csalódtam. Ez, valamint az a tény, hogy szükségem volt a könyv olvasására egy kihívás teljesítéséhez mégiscsak rávett arra, hogy a kezembe vegyem és belekezdjek. Szóval nagy fokú kulturális hiányosságot pótoltam most ennek a regénynek az olvasásával. Nézzük, hogy mennyire sikerült összebarátkoznunk.

Bevallom, hogy direkt nem olvastam utána a regény értékeléseinek és egyéb véleményeknek. Nem láttam a filmadaptációt sem, így teljesen tudatlanul fogtam hozzá az olvasáshoz. Pont ezért döbbentett meg már az első oldalakon a környezet, a felvázolt világ. Három szuperhatalom között oszlik meg a bolygó teljes területe. Az egyenlítő (főként Afrika északi területe) és az Északi sark környéki területekért háborúznak egymással a szuperhatalmak. A könyv cselekménye Londonban játszódik, amely (számomra meglepő és kissé zavaró módon) Óceániához tartozik. A hatalom a Belső Párt kezében van, az alárendeltek a Külső Párt tagjai és vannak a prolik, akikre gyakorlatilag állatokként gondolnak. A fogyasztási cikkek valamelyike mindig hiánycikk. A Párt tagjainak lakásaiban és minden nyilvános helyen teleképek vannak a falon, amelyek nem csak közvetítik az adást, hanem vizuális kommunikációjuk kétirányú, sőt hangfelvételt is képesek készíteni. Gyakorlatilag nincs magánélet, mert a Nagy Testvér mindent figyel.

Egy elég fárasztó és idegileg is leterhelő munkanap után belecsöppentem egy ilyen világ leírásába. Szégyen, nem szégyen, de bizony én félreraktam a könyvet és amíg a hangulatom egy kicsit helyre nem rázódott, addig bizony mást olvastam. Nehezemre is esett még a másik történet után is folytatnom az olvasást, de nem olyan fából faragtak engem, hogy könnyen feladjam. (Csak megjegyzem, hogy a több napos köd sem segített a feldobódott hangulatom kialakulásában. Szóval minden összejátszott ellenem.) 

Kellemesen meglepődtem azon, hogy a szöveg nyelvezete egész olvasmányos. Sokkal nehezebb szövegezésre számítottam. Maga a történet is érdekesnek tűnt. A könyvben megjelenő társadalmi felépítést elfogadtam ugyan, de nagyon megdöbbentett az a tartalom, ami emögött húzódott meg. A Párt úgy irányította az embereket, mint pásztor a nyájat. No, nem a jó értelemben véve. Hogyan is lehet ennyi embert ilyen körülmények között tartani és ilyen szinten irányítani? Nem másként, mint az alapvető emberi érzelmek és szükségletek megvonásával és szabályozásával. Gyakorlatilag nincs magánélet, nincs szerelem, nincs szexuális vágy. A házasság és a gyermeknemzés pártkötelesség és természetesen erősen szabályozott. Élvezetnek még a közelébe se kerülhet a dolog. A gyerekek sem jelentenek örömöt, mert a korai neveléseknek köszönhetően olyan elveket sajátítanak el, hogy képesek a saját szüleiket feljelenteni. Tehát nem csak a telekép figyel, hanem a szülő a saját gyerekében sem bízhat. A fiatalok esetében aztán tovább folytatódik a képzés. és akkor még nem is beszéltem a múlt folyamatos megváltoztatásáról és a kétperces gyűlöletről. Tiszta agymosás az egész. Van pár ember, aki átlát a Párt mesterkedésén, de a legtöbben teljesen az agymosott kategóriába tartoznak. A kialakult és elvárt állapotból kitörni gyakorlatilag lehetetlen.

A tudatlanság egyik elősegítője és támogatója az újbeszél nyelv is. Ezt is teljesen aktuálisnak éreztem. Igen, erre felé halad a mi világunk is. Egyre egyszerűbben fejezzük ki magunkat. A mai társadalom nagy része nem érzi szükségét a tartalmas mondatoknak és ebből következik, hogy a gondolatoknak sem. Ahogy a könyvbeli társadalom is elfogadja a Párt által kitalált nyakatekert és több jelentésű, burkolt kijelentéseket. Ahogy a szerző írja a könyvben: "A nyomtatás feltalálása azonban megkönnyítette a közvélemény befolyásolását, s a film és a rádió tovább fejlesztette ezt a folyamatot." (227. oldal, Európa Könyvkiadó, 2003.) Ugye mennyire igaz ez a mai társadalmi berendezkedésünkre is?

Kerestem a regényben a pozitívumot, de nem nagyon találtam. A történet közepén főszereplőinkkel a váratlanul történik némi pozitívum. Némiképp fellélegeztem, hogy azért csak van valami ebben a világban is, ami érdemes az örömre. Még akkor is ha titkolni kell. A történetben van egy rész, amikor főhősünk egy könyvből, a tiltott könyvből olvas fel. Ez a közel 40 oldalnyi szöveg még a könyv többi részéhez képest is nagyon erős és nagyon tömény társadalomkritika. Elképesztő és ijesztő egyszerre. Leginkább azért is, mert bizonyos részei nagyon is valósak és mai napig megállják az állítások, illetve a mögöttes jelentések a helyüket úgy, hogy az író 1949-ben vetette papírra azokat. Nem a legkönnyebb része a könyvnek, de a leginkább realisztikus és igaz.

"A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud." (221. oldal, Európa Kiadó, 2003.) Ez a könyv pont ilyen. 

A történet vége sem igazán azt adta, amire első körben számítottam. Továbbra is vágytam egy kis pozitívumra, de ez nem teljesült. Viszont a történet egésze szempontjából teljesen a helyén van. Az, hogy én valami mást szerettem volna olvasni, nem igazán hatotta meg az írót. :) Sokkoló volt olvasni a bizalom ilyen irányú elvesztését és az utána következő eseményeket. Pont a könyv közepének meghittebb, emelkedettebb hangulata miatt éreztem úgy, hogy még mélyebbre zuhant a történet cselekménye, mint amikor belekezdtem a könyvbe. Még az a remény is elveszett, amivel addig kecsegtetett minket az író.

Hogyan is állok akkor a könyvvel? Mindenképpen érdemes volt elolvasni és tényleg vétek lett volna, ha kimarad az olvasmányaim közül. Azt viszont nem mondom, hogy összebarátkoztunk. Valószínűleg ez az egy ismerkedés bőven elegendő volt a számomra. Mindezek ellenére nagyon jól összerakott, nagyon realisztikus, napjainkban is nagyon aktuális mondanivalót tartalmazó olvasmánynak tartom. Megemelem a kalapom az író előtt, még akkor is, ha az írása nem aratott nálam teljes sikert. Értékelni azonban tudom a jó írót és a zsenialitást. Orwell pedig méltán megérdemli a tiszteletet. 

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2003.

Terjedelem: 344 oldal
A mű eredeti címe: Nineteen Eighty-Four
Forrás: könyvtár

Posted in: 8 pontos,disztópia,Európa,George Orwell,klasszikus,könyvértékelés,önálló kötet