hétfő, január 28, 2013
Shanara
Az előző kötetek ismeretében továbbra is kíváncsian, de azért egy kicsit félve vettem kézbe ezt a kötetet (akarom mondani az e-könyv olvasót, mert a sorozatot továbbra is a kiadó által megjelentetett e-könyv formátumban olvastam). Határozottan elmondható az a sorozatról, hogy az olvasó soha nem tudhatja, hogy hol veszi fel a cselekmények fonalát az író. Nem volt ez másként most sem.
Mindenesetre kitörő örömmel üdvözöltem már az első oldalakon az olvasottakat, hiszen rögtön feltűnt Mersant és nem sokkal később Steinhardt kapitány is. Végre ismerősökre épült a történet és nem kellett Ádámtól és Évától elkezdeni részletezni mindent. A szöveg és a cselekmény pedig nem túl elvontnak, hanem határozottan pörgősnek bizonyult. Nagyon reménykedtem benne, hogy így lesz ez egészen a történet végéig.
Történetünk ott kezdődött, hogy Mersant belemélyedt a mindenféle hermetikus és mágikus titkok értelmezésébe, amikor a korábban, nem kevés áldozat árán megszerzett zsugorított fej megszólalt a polcon és valami érthetetlen szót hajtogatott. Mersant lázas kutatásba kezd a szóval kapcsolatban, amelynek - nem meglepő módon - a háznépe látja kárát. Steinhardt kapitány az, aki végül is a segítségére siet és ravasz technikájával le is szereli és észhez téríti a némiképp eszét vesztett mágust. Tudja a jelentését a koponya által kimondott szónak is, sőt egyéb információknak is birtokában van. Mersant mindezt felhasználva indul útnak a nem éppen közeli sztyeppékre, nem éppen megszokott módon és a kalandjai is ennek megfelelően alakulnak.
Nagyon vártam már, hogy olyan történetet olvassak a Sötét Mersant világából, amely hasonlít arra a novellára, amely miatt nekikezdtem a sorozatnak. Ahogy haladtam előre az olvasásban, egyre inkább úgy éreztem, hogy "igen, ez az, valami hasonlót szerettem volna már korábban is a lapokon látni".
Az események érdekesen alakultak és végig sikerült fenntartaniuk az érdeklődésemet. Sőt, kifejezetten élvezettel olvastam a cselekmények alakulását és tetszettek a mögöttes, rejtett mondanivalók és utalások.
Mi történik akkor, ha a nyugati világ beavatott mágusának egy másik hasonló képességű beavatott kéri a segítségét? Mire lehet számítani, amikor a hermetikus mágia találkozik a kelet ősi táltosának tudásával, tapasztalatával és ravaszságával? Bármi megtörténhet, de leginkább olyan, amire nem is számít az olvasó. A helyzetet természetesen bonyolítja az az ok, ami miatt az adeptus segélyhívása az útjára indult. Ez az ok pedig, hogy a tatár hordák egyik kánja különös ellenszenvvel viseltet az adeptus iránt és élete végéhez közeledve teljesíteni akarja célkitűzését, azaz el akarja tüntetni az adeptust a föld színéről.
Sok minden keveredik ebben a történetben, mert három különféle kultúra három különféle mágiájával találkozunk, amelyek között azonban mégis van hasonlóság. Bepillantást nyerhetünk a tatárok életébe és hierarchiai rendszerébe. Rengeteg érdekes karakter fordul meg a könyvben és ami a legfontosabb, végig érdekes és mozgalmas a cselekmény. Nem véletlen a sakkjátszma említése a történetben, mert maga a könyv is olyan, mint egy mesteri sakkjátszma. Voltak benne kicsit lassabb, vontatottabb részek, de a kötet végének csattanója szavakkal ki nem fejezhető módon tetszett. Remélhetőleg Mersant is tanult belőle. :)
Mersant karaktere ebben a könyvben kifejezetten emberi, ami miatt közelebb éreztem magamhoz, mint az előző kötetekben. Persze ebben biztosan az is szerepet játszott, hogy azonos felkészültségű ellenfelekkel került szembe, be kellett vetnie minden ravaszságát, minden tudását és bizony néha még ez is kevésnek bizonyult.
Az író ebben a könyvben tényleg megmutatta, hogy tud valós történelmi tényekre épülő, mágiával és mély jelentéssel teli, érdekes, jól összerakott és csavaros történetet írni. Mágiával átitatott valós történelem, cselvetések, összecsapások, rejtett utalások és életteli karakterek, ezek voltak azok a tényezők, amelyek miatt szerettem olvasni ezt a regényt. Bevallom, hogy a trilógia kötetei közül nekem ez tetszett a legjobban.
Történetünk ott kezdődött, hogy Mersant belemélyedt a mindenféle hermetikus és mágikus titkok értelmezésébe, amikor a korábban, nem kevés áldozat árán megszerzett zsugorított fej megszólalt a polcon és valami érthetetlen szót hajtogatott. Mersant lázas kutatásba kezd a szóval kapcsolatban, amelynek - nem meglepő módon - a háznépe látja kárát. Steinhardt kapitány az, aki végül is a segítségére siet és ravasz technikájával le is szereli és észhez téríti a némiképp eszét vesztett mágust. Tudja a jelentését a koponya által kimondott szónak is, sőt egyéb információknak is birtokában van. Mersant mindezt felhasználva indul útnak a nem éppen közeli sztyeppékre, nem éppen megszokott módon és a kalandjai is ennek megfelelően alakulnak.
Nagyon vártam már, hogy olyan történetet olvassak a Sötét Mersant világából, amely hasonlít arra a novellára, amely miatt nekikezdtem a sorozatnak. Ahogy haladtam előre az olvasásban, egyre inkább úgy éreztem, hogy "igen, ez az, valami hasonlót szerettem volna már korábban is a lapokon látni".
Az események érdekesen alakultak és végig sikerült fenntartaniuk az érdeklődésemet. Sőt, kifejezetten élvezettel olvastam a cselekmények alakulását és tetszettek a mögöttes, rejtett mondanivalók és utalások.
 |
| Kurgán |
Mi történik akkor, ha a nyugati világ beavatott mágusának egy másik hasonló képességű beavatott kéri a segítségét? Mire lehet számítani, amikor a hermetikus mágia találkozik a kelet ősi táltosának tudásával, tapasztalatával és ravaszságával? Bármi megtörténhet, de leginkább olyan, amire nem is számít az olvasó. A helyzetet természetesen bonyolítja az az ok, ami miatt az adeptus segélyhívása az útjára indult. Ez az ok pedig, hogy a tatár hordák egyik kánja különös ellenszenvvel viseltet az adeptus iránt és élete végéhez közeledve teljesíteni akarja célkitűzését, azaz el akarja tüntetni az adeptust a föld színéről.
Sok minden keveredik ebben a történetben, mert három különféle kultúra három különféle mágiájával találkozunk, amelyek között azonban mégis van hasonlóság. Bepillantást nyerhetünk a tatárok életébe és hierarchiai rendszerébe. Rengeteg érdekes karakter fordul meg a könyvben és ami a legfontosabb, végig érdekes és mozgalmas a cselekmény. Nem véletlen a sakkjátszma említése a történetben, mert maga a könyv is olyan, mint egy mesteri sakkjátszma. Voltak benne kicsit lassabb, vontatottabb részek, de a kötet végének csattanója szavakkal ki nem fejezhető módon tetszett. Remélhetőleg Mersant is tanult belőle. :)
Mersant karaktere ebben a könyvben kifejezetten emberi, ami miatt közelebb éreztem magamhoz, mint az előző kötetekben. Persze ebben biztosan az is szerepet játszott, hogy azonos felkészültségű ellenfelekkel került szembe, be kellett vetnie minden ravaszságát, minden tudását és bizony néha még ez is kevésnek bizonyult.Az író ebben a könyvben tényleg megmutatta, hogy tud valós történelmi tényekre épülő, mágiával és mély jelentéssel teli, érdekes, jól összerakott és csavaros történetet írni. Mágiával átitatott valós történelem, cselvetések, összecsapások, rejtett utalások és életteli karakterek, ezek voltak azok a tényezők, amelyek miatt szerettem olvasni ezt a regényt. Bevallom, hogy a trilógia kötetei közül nekem ez tetszett a legjobban.
Pontszám: 9 pont
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2010./2012. (papír könyv/e-könyv)
Terjedelem: 216/252 oldal (papír könyv/e-könyv)
Teljes ár: 2.490,- Ft/ 999,- Ft (papír könyv/e-könyv)
Teljes ár: 2.490,- Ft/ 999,- Ft (papír könyv/e-könyv)
Sorozat: Sötét Mersant világa
Előzmény: A hitehagyott, A kárhozott
Egyéb, a világban játszódó könyv: Az exorcista
Egyéb kötet az írótól: Sötét álmok
Forrás: magánkönyvtár (e-könyv vásárlás, 2012.)
Előzmény: A hitehagyott, A kárhozott
Egyéb, a világban játszódó könyv: Az exorcista
Egyéb kötet az írótól: Sötét álmok
Forrás: magánkönyvtár (e-könyv vásárlás, 2012.)
Posted in: 9 pontos,Delta Vision,e-könyv,fantasy,könyvértékelés,magyar szerző,Raoul Renier (Kornya Zsolt),Sötét Mersant világa
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése