Dennis Lehane: Hideg nyomon (Kenzie-Gennaro 4.)

Dennis Lehane volt az az író, aki a stílusával és a számomra különleges hangulatú, csavaros történeteivel visszahozta az életembe, az olvasmányaim közé a krimi műfaját. Végre nem sablonos történeteket olvashattam, hanem egyedi cselekményeket és nézőpontokat. Az első kötettől kezdve imádom a sorozat történeteit.

Alig bírtam kivárni a Hideg nyomon megjelenését, rögtön meg is vettem a könyvet, aztán a nagy izgalom alábbhagyott, az olvasás mindig hátrébb szorult és ha nincs a Csökkentsd a várólistádat 2013. kihívás, akkor elképzelhetően még most is olvasatlanul várna a sorára a kötet. Pedig annyira jó volt ez a nyomozás is! Mondom ezt annak ellenére, hogy láttam a könyvből - szintén Hideg nyomon címmel - készített filmet. Nem is egyszer. De Lehane könyvben igazán jó. Azt a feszültséget, azokat a csavarokat, azt a hatást - bármennyire is jó egy film - nem tudja visszaadni, amit a könyv nyújt az olvasása során.

A sorozat ezen részében a Kenzie-Gennaro nyomozópárost egy eltűnt 4 éves kislány felkutatására fogadják fel. Amandát az egyébként nem éppen példás életű anyja magára hagyja éjszakára a nyitott lakásban, ahonnan nyomtalanul eltűnik. Anyja majdnem fél nappal később veszi észre a hiányát. A nyomozópárost a kislány nagynénje fogadja fel. Hosszas töprengés és a váratlan események hatására párosunk úgy dönt, hogy elvállalja az ügyet. A szálak felgöngyölítése azonban nem várt irányba viszi el a nyomozást és az egyre kuszább történések szövedékében a kislány hollétét és eltűnésének körülményeit még mindig rejtély övezi.

Már meg sem lepődtem azon, hogy a nyomozás helyszíne ismételten Boston. Ebben a városban és annak is a kétes hírű és alvilági figurákkal, lecsúszott emberekkel teli városrészében mozog nagyon is otthonosan az író és természetesen ennek köszönhetően a főszereplő nyomozópáros is. Aki nem olvasott még Kenzie-Gennaro kötetet, azoknak az olvasóknak elárulom, hogy két főszereplőnk abban a városrészben végzi nyomozásait, ahol felnőtt és ahol jelenleg is lakik. A sors fintora, hogy iskolatársaik legtöbbje ma az alvilági figurák és a börtönviseltek táborát gyarapítja. Az úgy nevezett baráti körük többször segítette már ki őket információval, de többször kerültek már fura helyzetbe is az ismerőseik miatt. Nincs ez másként ebben a kötetben sem.

Lehane könyveiben azt szeretem, hogy a szavaival képes elérni azt, hogy teljesen beleéljem magam az eseményekbe és lehetőleg teljes mértékben ki is rázzon a hideg a történtektől és az eseményektől. Közben pedig azért a feszültségtől le sem tudom tenni a könyvet a kezemből. Nem volt ez másként most sem. Egy részről dühített az, ahogy Amanda anyja áll az egészhez, hogy nem érdekli a kislánya, hogy gyakorlatilag egy nagy nulla. Legszívesebben először felképeltem volna, majd kikapartam volna a szemét és végül egy fejlövéssel szabadítottam volna meg tőle a világot. Különösen azért dühített mindez, mert sajnos az országnak olyan részében lakom, ahol akár napi szinten is találkozhatom hasonló kaliberű szülőkkel.

A másik részről ott van maga a törvény és a korlátai, amelyekkel mind a nyomozás, mind pedig a végeredmény elérése egyre nehezebbnek tűnik. Amikor a rendőröknek tudatosan meg kell szegniük a törvényt és amikor a bűnözőknek több joguk van, mint a törvény őreinek, akkor az a törvény biztosan nem jó. Nem egyszer látunk erre ékes példát ebben a könyvben. Igaz, hogy utólag kiderülnek turpisságok, de a tények nagyjából tények maradnak.

A nyomozás során elmélyedünk Boston igazi alvilágában. Találkozunk pedofilokkal, kábítószer kereskedőkkel, gyilkosokkal és mindenre elszánt bűnözőkkel. Megrázóak voltak a könyvnek azok a részei, amelyek fokozatosan feltárják az olvasó előtt a pedofilok világát. Olvasás közben többször elgondolkoztam azon, hogy miért születnek ilyen emberek erre a világra? Miért jó ez nekik? Mi az, ami miatt ez örömöt okoz nekik? Számomra képtelenség felfogni, hogy mi ebben a jó és miért hagyja a társadalom az ilyen embereket szabadon mászkálni, újra és újra szabadon engedni.

Gyakorlatilag elvesztem a szövevényes történetben, de élveztem minden részletét, minden kacskaringóját és elágazását, majd összefonódását az eseményeknek. A befejezést követően visszalapoztam egyes résekhez és újra ellenőriztem bizonyos információkat.

Lehane nem csak egy történetet mesél, hanem kielemzi a cselekmény lelki oldalát és hatásait is. Ahogy az eltűnt gyermekek után nyomozó rendőrök a történeteiket mesélik, ahogy az eseményeket és az utóhatásokat viselik az mélyen megrázza az olvasót. Patrick és Angie személyén és reakcióin keresztül pedig egészen közel kerülnek az események. Szeretem, ahogy nyomozópárosunk gondolkozik és odafigyel minden részletre, ahogy összerakják az apró információkat és szinte semmit sem jelentő nyomokból lassanként összerakják a történéseket.

Pontosan az apróságok, az előzmények ismerete és a lelki tényezők miatt olyan különleges ennek a kötetnek a vége. Mert itt végül is nézőpontok és lelkiismereti kérdések ütköznek egymással. Mit tettem volna, ha én magam vagyok az egyik főszereplő? Melyik nézet mellé sorakoznék fel? A törvény a fontosabb vagy az emberség? Érdekes kérdés és mindkettőnek van létjogosultsága. Az író pedig úgy fejezi be a történet végét, hogy felkínálja az olvasónak a választás lehetőségét, ütközteti a nézeteket, majd szépen lezárja az eseményeket.

Nem egyszer láttam már az azonos című filmet, de nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a regény sokkal szövevényesebb, sokkal megrázóbb, sokkal izgalmasabb. Lehane megint valami hatalmasat alkotott, egyszerűen nem tudok betelni az írásaival. Nekem nagyon bejön a kriminek ez a noir stílussal átitatott ága. Nyugodt szívvel tudom ajánlani azoknak, akik jó krimit szeretnének olvasni és azoknak is, akik valami különleges, mély mondanivalóval átitatott, realisztikus és feszültségekkel, akcióval teli történetre vágynak. Mindezeket egy könyvben is megtalálhatják. Ebben a könyvben.
Reménykedem benne, hogy idén jelenik meg újabb kötet az írótól. Ha igen, akkor az számomra kötelező vétel lesz és mindenképpen olvasni szeretném majd.

Pontszám: 10 pont
Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 304 oldal

Eredeti cím: Gone, Baby, Gone
Sorozat: Kenzie-Gennaro
Előzmény: Egy pohárral a háború előtt; Sötétség, fogd meg a kezem, Megszentelt életek
Folytatás: Prayers for Rain
Az író egyéb, magyarul megjelent könyvei: Titokzatos folyó, Vihar-sziget
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

Posted in: 10 pontos,Agave Könyvek,Csökkentsd a várólistádat 2013,Dennis Lehane,Kenzie-Gennaro,könyvértékelés,krimi