Akkon titkai, azaz beszélgetés Trux Bélával

Nem vagyok egyszerű helyzetben, mert az íróval mostanában annyi interjú készült, hogy erősen töröm a fejem, vajon én mivel tudnék mást vagy többet kérdezni tőle, mint az előttem kérdezők. Előnyöm az, hogy személyesen ismerem az írót és már több alkalommal találkoztam vele, illetve beszélgettünk. Szóval megpróbálkozom azzal, ami egyelőre még lehetetlennek tűnik, aztán majd kiderül, hogy mennyire lesz ez más, mint a többi.

Első körben egy bevezetőben foglalnám össze azokat az információkat, amelyek más interjúkban, író-olvasó találkozókon is elhangzottak már.

Az íróról tudni kell, hogy eredeti szakmáját tekintve informatikus mérnök. Most sokan csodálkoznak és jogosan, mert ez bizony nagyon messze áll az írói hivatástól. Miért is kezdett Béla írni? Miskolci lakosként már gyerekkorában is sokat csatangolt a Diósgyőri várban, majd az El Cid című film hagyott benne maradandó nyomokat. A templomos lovagok mindig is érdekelték. Végül is egy betegség és a következtében kialakuló tétlenség és unaloműzés miatt kezdett körvonalazódni a regény. Másfél év előkészítő kutatómunka után kezdődött el az írás, amely természetesen további kutatómunkákat igényelt. A teljes regény, amely mintegy 1500 oldal terjedelmű, 8 év alatt készült el. Az első elképzelés szerint csak és kizárólag Akkon város ostromáról szólt volna a történet, a templomos lovagok csak később kerültek a képbe.

A nagy terjedelmű regény két kötetben jelent meg 2012-ben, az Aba Könyvkiadó gondozásában, A templomos lovag és az Akkon ostroma címmel. Mindkét kötetet volt szerencsém olvasni, véleményt is formáltam a könyvekről, melyeket az érdeklődők ITT és ITT olvashatnak el.

Ennyit tehát bevezetőként.

Az interjú szövege egy teljes mértékben interaktív és eléggé csapongó beszélgetés kivonata. A beszélgetésé, amely olyan szinten magával ragadott minket, hogy majdnem 3 óra röppent tova, mire észrevettük az idő múlását. Ha még egyszer valaki azt mondja nekem, hogy a férfiak nem szeretnek beszélgetni... :) Szeretnek bizony. Főleg, ha róluk, vagy megtestesült álmukról, munkájuk gyümölcséről van szó. :)

Bevallom, hogy engem nem történelmi vagy irodalomtörténeti szempontból érdekelt a könyv és a történet, hanem szigorúan olvasói, élvezeti oldalról. A kérdéseim is ilyen irányultságúak lesznek, magasröptű értekezésre ne is számítsatok tőlem.

Shanara: Azt már a bevezetésben ismertettem, hogy hogyan készült a regény. De ez csak az első lépés. Engem az érdekelne, hogy hogyan talál egy elsőkönyves író, egy ekkora terjedelmű művel kiadót?

Trux Béla: Ez nagyon érdekes és összetett kérdés. Ugyanis a kiadók megrettentek egy ekkora kézirat láttán. Nem akartam novellákkal kezdeni az „ipart”, úgy voltam vele, hogy ha nem jön be a dolog, nem erőltetem az írást, és ennyi. Első körben huszonöt helyre adtam be a szinopszist, és csak elutasító válaszokat kaptam, ha egyáltalán megtiszteltek azzal, hogy válaszoltak.  A második kört felkészültebben és célirányosabban küldtem ki, ekkor már érkeztek pozitív válaszok is. Két lehetőség közül végül az Abát választottam, mert az a hozzáállásuk, hogy felkarolják a fiatal tehetségeket, elég szimpatikusnak tűnt. Nem csalódtam.

S: A könyvekhez írt értékeléseimből ugyan nem tűnik ki, de igenis szigorú voltam a regénnyel. Olvasás közben vadásztam a hibákra. Nem találtam hibákat. Minden hibalehetőség lezárása megtörtént, nem maradt elvarratlan szál (csak azok amelyeknek egyéb célja van). Ezt még 10 oldal szövegnél is nehéz megvalósítani. Na, de 1500 oldalas cselekmény mellett! Mi a titok? Hogyan csináltad?

TB: Amikor a regény készült, akkor nem egy fájlt írtam folyamatosan, hanem több fájlban dolgoztam és mindegyik hosszabb-rövidebb jeleneteket tartalmazott. Amikor írtam egy jelenetet és a szereplő tett valamit, akkor a jegyzeteimbe felírtam, hogy egy következő jelenetben majd le kell zárnom ezt a cselekményt. Így volt az, hogy ha egy szereplő valahová letett egy könyvet, akkor felírtam, hogy vissza kell menni érte. A megfelelő jelenetben pedig vissza is ment a könyvért. Vagy ha úgy gondoltam, hogy a gondok megviselik a szereplőt, akkor felírtam, hogy itt és itt már őszebb a szakálla, a halántéka. Nagyon sok jegyzetet készítettem. Volt olyan fejezet, ami gyakorlatilag készen volt, mire oda jutottam, csak a jegyzeteimet kellett mondatokká bővítenem.

Szóval így sikerült elérni azt, hogy az apró részletek a helyükre kerüljenek, az apró cselekmények is lezárásra kerüljenek és még az olyan szemfüles olvasók, mit Te, se tudjanak felfedezni hibát. 

S: Pedig tényleg próbálkoztam. Örülök neki, hogy minden hibalehetőségre odafigyeltél, mert számomra így vált igazán élvezhetővé a regény.

Történelmi regényről beszélünk, amelyben valós történelmi szereplők mellett kitalált szereplők is mozognak. A kitalált szereplők karakterénél szabad kezet kaptál. De hogyan tettél a történelmi szereplők esetében. Mennyire érzed őket hitelesnek? Mennyire tudtál forrásra támaszkodni és mennyi az, amit az írói szabadságod tett hozzá a karakterekhez?

TB: Amennyire lehetett alkalmazkodtam a történelmi eseményekhez és a forrásokban szereplő karakterekhez. Nem mindig volt azonban könnyű dolgom, mert sok szereplő időben nem ott volt, ahová terveztem, hogy lesz. Volt olyan, hogy át kellett írnom 200-300 oldalt, mert valamelyik szereplő nem azt tette, amit kellett. Bizonyos esetekben éltem az írói szabadság adta jogokkal.

Az egyik legjobb forrásom az Ajjúbida dinasztiából származó Abu al-Fida, a város ostrománál jelen lévő krónikás műve volt, akinek az írása alapján betekintést nyerhetünk a mameluk tábor életébe. 

S: Ha már a valós történelmi személyeknél tartunk, akkor számomra a legfurcsább a ciprusi testvérpár volt. Az egyikük, Henrik 15 évesen lett király, bár az ostrom idején már valamivel idősebb volt. A testvérpár másik fele, Amalrich ugyanennyi idősen Jeruzsálemi hadseregparancsnok. Amalrich nagyon fiatal, mégis erős és határozott karakter. Női szemmel és a történet romantikus oldala felől nézve méltó ellenfele Tristannak.

TB: Amalrich tényleg nagyon fiatal és tényleg ennyi idősen lett Jeruzsálemi hadseregparancsnok. Történelmi források szerint ténylegesen ott volt Tripolisz ostrománál és harcolt is. Az uralkodásra nevelt gyerekek képzése már nagyon korán megkezdődött és nem volt példa nélküli, hogy szinte még gyerekként fontos, felelősségteljes pozíciókat láttak el. Másrészt a lovagi neveltetés is gyermekkorban kezdődött, 15-16 évesen már katonai tapasztalattal rendelkeztek.

A testvérpár esete különleges, mert a források szerint a testvérek között súlyos ellentétek feszültek. Ebben az esetben is éltem az írói szabadság adta jogommal és lehetőséggel és ennek az ellentétnek a fellángolásához a regény cselekményeiben adtam meg az okot.

Szintén a saját döntésem volt Amalrich herceg nőfalóként való bemutatása. Nem látok arra indokot, hogy ez ne így lett volna a valóságban, hiszen egy herceg mindig "kelendő". Más karakter ő, mint Tristan, de az elhivatottságukban, a harchoz való hozzáállásukban megegyeznek.

S: Ha már Tristan... Nem igazán romantikus a regény, de kap az olvasó egy árnyalatnyi, a cselekmény egészéhez képest elenyésző mennyiségű romantikát is a történettel. Két, nagyon eltérő személyiségű hölgy kerül kapcsolatba ifjú hősünkkel, Tristannal. Míg Suzanne nem lett a szívem csücske, addig Adlin karakterét imádtam. Talán, mert ez utóbbi egyébként is közelebb áll az én stílusomhoz. Sajnálom, hogy Adlin nem szerepel többet a történetben.

TB: Adlin alapvetően egy nagyon jelentéktelen mellékszereplőként került a regénybe, de kinőtte magát. Tehát már így is többet szerepelt, mint amennyit eredetileg szántam neki. Ő egy olyan szereplő, aki kulcsfontosságú, de mégis a háttérben marad. Eredetileg csak annyi lett volna a feladata, hogy Tristant lelkiekben összetörje. Később a hermetika téma miatt mélyebb, tartalmasabb jelentést kapott a szerepe. De ne aggódj, a következő regényemben feltűnik még, mert olvasói igény van rá.

S: Ennek kifejezetten örülök. :) Ne távolodjunk el még Tristantól, mert még egy kérdésem van vele kapcsolatban. Mit takar az a különleges őrülete? Mi akar az lenni?

TB: Rokonsága, főleg az anyja vére révén, de kicsit az apja ágán is Tristanban folyik északi, skandináv vér. Innen a berserker „jellem”. A berserker szó jelentése kb.: vérmedve, medveharcos, medvebőr-ruhás. De nevezték őket ulfhednar-nak, farkasharcosnak is. A pogány Skandináviában azt tartották, hogy a berserkereknek Odintól származó természetfeletti erejük van. Az Yglinga sagában erejük egy medvéével vetekszik, és egy csapással képesek megölni egy embert. Ezt a jelenség a Berserker őrjöngése. Arról, hogy ezt az őrjöngést mi válthatta ki, megoszlanak a vélemények. Egyes feltevések szerint valamilyen bogyós termés főzetével érték el a hatást. Ismered az Asterix és Obelix című mesét? :) De a harc során felfokozott adrenalin löket is felelős lehet ezért az állapotért.

A kereszténység elterjedésével a berserker őrjöngést már tiltották, azt tartották róla, hogy a Gonosz műve, ezért a berserkereket istentelen, gonosz lelkeknek tartották.

Bővebben a jelenségről  ITT.

S: Ki volt az a kitalált karakter, akit a leginkább élvezet volt írni?

TB: Enzo. Teljes egészében én találtam ki. Nem kötötték meg helyszínek, események, elvárt viselkedések. Szabadon mozgathattam, alakíthattam. Nagyon élveztem karakterének alakítását még akkor is, ha az egész regény legutálatosabb szereplője. Mielőtt valaki esetleg feltételezné, nem éreztem vele semmilyen személyes azonosulást. :)

S: A templomos lovagokat mai napig sok titok övezi. Nekem szimpatikus volt, ahogy a történetben megemlítetted, de nem konkretizálod a titkokat.

TB: A templomos lovagok titkai olyan téma, amely sok írót megihletett és sokan szívesen olvasnak róla. Nem akartam a regényben konkretizálni a rejtett tudást. Ez a homály, amely a beavatási szertartásokat és titkokat övezi része a cselekménynek és a szereplőknek, de nem meghatározó része a város ostromának. Kis kedvcsináló, hogy a történet jobban csússzon, ne legyen olyan száraz. Az ostrom ettől független, de a templomos lovagrend esetében nem elhanyagolható szempontot jelentenek ezek a rejtélyek. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy mai napig nem világos, hogy mi is volt ez a titok, ezért továbbra is meghagytam rejtélynek. Nem az én tisztem volt fellebbenteni a fátylat. :)

S: Véleményem szerint ennek a történetnek nagyon sok oldala és az egymásra rakódó rétegeknek köszönhetően mindenki számára más mélysége van. Mindenki annyi réteget bont le a történetből, amennyit a pillanatnyi hangulata, az igénye, esetleg az egyes területeken megszerzett tudása alapján igényel.

TB: Kevesen lesznek azok, akik az Akkon minden mondanivalóját magukévá tudják majd tenni, értelmezni fogják teljes egészében. Ez nem is baj. Véleményem szerint a regény történelmi része önmagában is élvezhető. A hermetika, a templomos lovagrend titkai és az egyéb titokzatos, mitológiai utalások csak sokszínűbbé, árnyaltabbá teszik a történetet. Más "előképzettséget" igényel a hermetika és a templomos titkok értelmezése, mint a történelmi cselekmények élvezete. A hermetika területén előnyben lesznek az ezoterikával, misztikus tanokkal is foglalkozók, vagy az abban a témában jártasak. Ők sokkal több mindent fognak átérezni és megérteni a leírtakból, mint azok az olvasók, akik nem olvasottak ebben a témakörben. 

S: Több értékelésben olvastam, hogy nem tetszett a regény a sok leírás miatt. Számomra sokat jelentettek ezek a leírások és az egymáson elhelyezkedő rétegek. Élvezettel raktam össze a mozaikdarabkákat, utalásokat és élveztem a történet folyását, majd a kész regényt. Nem hiszem azonban, hogy mindenki így lesz ezzel. A terjedelem és a leírások sok olvasót el fognak riasztani, esetleg buktatni.

TB: Többen jelezték felém is, hogy sok a leírás és azok is hosszúak. Nem véletlenek ezek a leírások, mert sok információt tartalmaznak, amelyek a későbbi cselekmények szempontjából lényegesek. A történet mélységének meghatározására is felhasználtam ezeket a bemutatásokat. Ez a regény olyan, amilyet én magam olvasni szeretnék. Azért írtam ilyenre. Számoltam azzal, hogy ez majd néhány olvasónak problémát okoz, de azért remélem, hogy olyanok is szép számmal lesznek, akiknek tetszeni fog. Élő példának itt vagy erre Te magad és még jó pár olvasóm, akikről tudom, hogy elégedettek voltak. Az én stílusom ilyen, ezt tükrözi a regény is. Valószínűleg ehhez fogom magam tartani a továbbiakban is.

S: Részemről értékeltem a leírásokat, mert sokkal mélyebb jelentést adott a cselekménynek, mint ha ugyanezt csak pár mondatban megemlítetted volna. Bevallom, hogy többször éreztem én is úgy, hogy teljesen vakvágányra került a regény és nem is értettem, hogy miképpen is illeszkedik ez az eredeti cselekményhez, de a türelem logikai kapcsolatot jelentett. Itt említhetném Enzot, Pétert vagy Brandont. Szerényen kijelentem, hogy részemről értem a miérteket, de megosztanád ezt az olvasókkal, érdeklődőkkel is? 

TB: Örülök neki, hogy így látod és örülök neki, hogy élvezted a regényt. A legfontosabb motívum a könyvben a város magára hagyatottságának bemutatása, Európa elfordulása a Szentföldtől. Ez a motívum egészen Enzotól indul, amikor ő belépett a történetbe. Enzo történetszála gyakorlatilag ezért került bele a cselekménybe. Lehet, hogy elég lett volna pár mondat, de így jobban hangsúlyoztam a lényeget, az általános állapotokat. Péter és Brandon is két jellemző célcsoportot jelenít meg a könyvben. Az egyikük a városban lakó, magára maradt árvák csoportját, akik próbálnak életben maradni és a maguk módján mindent megtesznek a túlélésért és akiket gyakorlatilag örökbe fogadnak a védők. A másik egy általánosabb réteg, a családos ember, akinek komoly áldozatot kell hoznia és akinek a saját életén kívül is van vesztenivalója. Próbáltam minden célcsoportot bemutatni a történetben és ezzel is megadni a lehetőséget arra, hogy az olvasó a város lakosságának minden jellemző érzését és gondolatát megismerje. Ugyanakkor Péternek van még egy fontos szerepe, amelyet Te már tudsz, de itt és most nem árulok el az olvasóknak. Remélem, hogy minél többen rájönnek arra, hogy miért is kulcsfigura az ő személye. :)

S: Azt írod a szerzői kiegészítésben, hogy bár nem árultad el a fekete ruhás garabonciás kilétét, de a nyomokat elhelyezted a szövegben. Már az értékelésemben is írtam, hogy van egy eléggé biztos tippem a személyére. Íme... (Itt következett az, hogy elmondtam a tippemet és azt, hogy hogyan jutottam erre a következtetésre. A kulcsszó elhangzásakor a Béla arcára addig kiülő feszült várakozást megtörte csillanó tekintete és már tudtam, hogy jól tippeltem. Büszkén húztam ki magam. :D)

TB: Ugye tudod, hogy ezt rajtad kívül eddig nem sokan találták még ki? *mosolyog* Pedig a nyomok ott vannak a történetben. A szerkesztés során ragaszkodtam ahhoz, hogy ezek az utalások a szövegben maradjanak. Most örülök neki igazán, hogy ezt megtettem. 

S: Ha már titkokról és nyomokról volt szó. A történetet, a város történetét lezártad, de sok apró szálacska vége nyitott maradt a mesteri szövegszövésben. Vannak szereplők, akiknek, ilyen vagy olyan úton, de sikerült elmenekülni az ostromlott városból. (A beszélgetésben konkrétabb utalások is elhangzottak, de itt nem közlök részleteket, mert az felfed bizonyos összefüggéseket a regény cselekményéből.) Mi a szándékod velük?

TB: Már félig kitaláltad a következő kötet történéseit. *mosolyog* Ezeket a le nem zárt szálakat szeretném tovább szőni. Amiket említettél, azok a bizonyos kampócskák, amelyeket elhelyeztem a történetben, és amelyekhez majd kapcsolni fogom a folytatást. Az már nem a város története lesz, az lezárult. 

S: El is jutottunk a folytatáshoz, amely mint mondtad, már nem a város története lesz. Mondanál pár mondatot a következő kötetről? Miről fog szólni? Hogy állsz vele? Mikorra tudod ígérni, hogy befejezed és megjelenhet a könyv? Bár gondolom ez utóbbi sok, rajtad kívülálló dologtól is függ.

TB: A tervezett kötet lényegesen vékonyabb lesz, mint az Akkon. Nem a város története lesz, de egy bizonyos szakaszon érinteni fogja azt az időszakot, amelyet az Akkonban már részletesen kifejtettem. Tágabb időintervallumot fog felölelni a történet. Korábban kezdődik majd és lényegesen később fejeződik be, mint az Akkon. A fő történetszál a templomos lovagok bukása lesz. Lesznek olyan szereplők a regényben, akik már az Akkonban is felbukkantak, lényeges szereplők, de a meglévő regényben nem volt olyan számottevő a szerepük, a jelenlétük. Itt majd az lesz.

Már vannak jegyzeteim. Kb. 30 oldalnyi jegyzetet már összeírtam.

Terveim szerint idén február elején kezdem majd el írni a történetet. Legkésőbb 2014. márciusára szeretném be is fejezni. Ha sikerülne és a kiadó is partner lesz benne, akkor talán reális esély van arra, hogy a jövő évi könyvheti megjelenések között ott legyen a könyv és az olvasók kézbe vehessék.

S: Egyéb jövőbeli tervek, elképzelések, regényötletek?

TB: Vannak már elképzeléseim az elkövetkező időszakra. Nem is egy. Ahogy már az előzőekben beszéltünk róla ezek közül az egyik az Akkon folytatásának vagy inkább kiegészítésének számító regény.

A magyar történelemnek is vannak olyan időszakai, amelyeket kifejezetten érdekesnek tartok. Terveim között szerepel a Muhi csata eseményeiről szóló regény elkészítése, illetve érdekesnek tartom II. András uralkodásának időszakát is. A Muhi csatával kapcsolatban vannak már jegyzeteim is.

A történelmi regényekkel kapcsolatban már megtapasztaltam a nehézségeket, korlátokat. Ennél a műfajnál meg kell felelni a történelmi eseményeknek, a tényeknek. Távoli terveim között szerepel egy fantasy regény is, ahol úgy mozoghatnak a szereplők, hogy nem köti őket gúzsba a történelem. Egy alternatív Magyarországon, a közeli jövőben játszódik majd, és a titkos társaságok és a bosszú lesz a fő motívum. Szabadon alakíthatom majd a karaktereket, a cselekményt és a világot. Remélem, hogy az is menni fog.

S: Hol találkozhatnak Veled legközelebb az olvasók? Tudsz már ilyen eseményeket, időpontokat?

TB: Miskolcon, a Szabó Lőrinc Fiókkönyvtárban tavaly októberben már volt egy író-olvasó találkozó. Hamarosan lesz még egy. Erre a találkozóra 2013. január 23-án 17 órától kerül sor az előbb említett helyszínen. Szeretettel várok minden érdeklődőt! 

S: Megígérem, hogy ha nem jön közbe semmi, akkor a szokásos molyos csapat ott lesz a rendezvényen. Remélem, hogy sokan eljönnek most is.

Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem a beszélgetést, amelyet nagyon élveztem.

TB: Hasonlóan vélekedem én is a beszélgetésről. Nagyon jó volt látni, hogy valaki ennyire élvezte és értelmezte az írásomat. Köszönöm!

A beszélgetés végén kértem dedikálást az Akkon ostroma című könyvembe. Kaptam is. :) Nagyon büszke vagyok a dedikálás szövegére. Köszönöm! :)

Minden olvasómnak köszönöm, hogy olvasta ezt az interjút. Legalább olyan élmény volt szavakba foglalni a beszélgetést, mint megélni. Nagyon remélem, hogy ezzel az interjúval közelebb hoztam ezt a nem éppen könnyű, mind szövegében, mind terjedelmében olvasó próbáló regényt az érdeklődőkhöz és sikerült kedvet csinálnom az olvasáshoz. Továbbra is azt állítom, hogy egy nagyon alapos és ügyes munka, amelyet a történelmi regényeket kedvelőknek mindenképpen ajánlok olvasásra. Nincs még egy olyan könyv (ide értem a külföldi regényeket is), amely csak és kizárólag Akkon ostromával, az ostromhoz vezető eseményekkel és a csata következményeivel ennyire részletesen foglalkozna.

Nagyon örülök neki, hogy olvashattam!

Posted in: interjú,Trux Béla