Tim Powers: Ismeretlen vizeken

A Karib-tenger kalózai filmek első részét imádtam, de a folytatások nem találtak lelkes fogadtatásra nála. A 4. részt még bepróbáltam és kellemesen csalódtam. Amikor pedig megláttam a regényt, ami alapján az említett film készült, akkor nem tudtam ellenállni a vásárlásnak. Az olvasáshoz ebben az esetben is kellett némi motiváció, amelyet a Csökkentsd a várólistád 2013. kihívásban sikerült megtalálnom.

Könyv és film összehasonlítási mániám nem hagyott nyugodni a vásárlásnál és most sem hagy békén. Előljáróban talán annyit, hogy amikor úgy reklámoznak egy könyvet, hogy egy bizonyos film lélegzetelállítóan izgalmas könyveredetije, akkor az olvasó talán úgy gondolja, hogy van valami köze a két történetnek egymáshoz. Ennek a könyvnek az elolvasása után már nem leszek annyira naív, hogy a továbbiakban is ezt gondoljam. A történetben mindössze annyi a közös, hogy mindkét történet főszereplőjét Jack névvel illetik, mindkét történet kalózos és mindkettőben elmennek az Ifjúság forrásához. Ennyi és punktum. Fogok majd egy bejegyzést a könyv kontra film témának is áldozni, de itt és most legyen a könyv a főszereplő. Nem hiszem, hogy unatkozni fogunk. :)

Fülszöveg helyett következzen most a fülszöveggel kapcsolatos ellenérzéseim és kifogásaim litániája.

Számomra borzasztóan dühítő dolog, ha a fülszövegnek nincs köze a történethez. Erre a könyvre sajnos ez nagyon igaz. A fülszöveg Jack Shandyként emlegetett kalóza a könyv lapjain már Sanda Jack. A hamarosan bekövetkező kardpárbajokra csak a könyv második felében kell számítani. Persze nem mindenkinek egyforma az időérzéke, de számomra a történet felén túl eső események nem tartoznak a hamarosan kategóriába. Feketeszakáll legénységtoborzása kimerül pár főben. Az Ifjúság forrásához igyekvő 8 személy legtöbbje önként vállalkozik az útra, ha emlékeim nem csalnak, akkor mindössze három résztvevőnek szükségeltetik a noszogatás. Hétpróbás legénység és toborzás. Itt is teljesen más síkon gondolkoztam, mint a fülszöveg író. Jack jó darabig nem is tudja, hogy szíve hölgye tényleg a szíve hölgye és ráadásként nem Feketeszakáll karmaiból kell megszabadítania, hanem a hölgyike saját apjáéból és annak társáéból. Szóval összefoglalásként megállapítható, hogy a fülszöveg erősen sántít és erős késztetést érzek arra, hogy javasoljam a kiadónak, hogy legközelebb olyan ember írja már meg a könyv  hátoldalán szereplő szöveget, aki olvasta is a könyvet.

De most már tényleg térjünk rá a történetre. John Chandagnac azért utazik az újvilágba, hogy nagybátyját felelősségre vonja és követelje tőle az elorzott családi örökséget. Úti céljuk közelében a hajójukat elfoglalják a kalózok és Jack választás elé kerül, mely szerint csatlakozik a kalózok csapatához vagy elbúcsúzik az életétől. A kalózélet azonban nem igazán az ő asztala. Szabadulni próbálna, de kapitánya, Phil Davies folyamatosan rajta tartja a szemét. Az Ifjúság forrásánál tett kalandjuk után pedig annyira elragadják az események, hogy már nincs visszaút és Jack tényleg a kalózok között ragad.

Forrás

A történet kifejezetten olvasmányos. Az elején picikét furcsa volt az író stílusa, eléggé sok leírással és végtelenül bonyolult, összetett mondatokkal indított (vagy csak én voltam a szokottnál is fáradtabb), de aztán sikerült belelendülnie a történetbe, illetve nekem megszoknom a stílusát, vagy éppen mindkettő. Ennek eredménye az lett, hogy hamar fogytak az oldalak és élvezettel olvastam Jack kalandjait.

Sok minden van ebben a történetben, ami miatt igazán szeretni lehet és biztos vagyok benne, hogy mindenki talál benne olyat, amit igazán kedvelni fog. Számomra ilyen volt a vudu és a tengeri csaták sokasága. A Karib-tenger különleges klímája és a vudu szertartások, a mágia folyamatos emlegetése, szemléltető leírásai számomra elég meggyőzőek és élvezetesek voltak. Különösen az tetszett, ahogy megmagyarázta, hogy Európában miért fogyott el a mágia és a Karib-tengeren miért olyan erős. A vuduval kapcsolatos furcsa szavak és kifejezések az elején furcsák voltak és értelmezésük is nehéz, de aztán belerázódtam ebbe is. A vitorlázásban nem igazán vagyok otthon, így a hajózás szakkifejezései is nehezen nyertek értelmet a fejemben és nem is maradtak meg benne sokáig. Talán ez volt az a téma, ahol leginkább csak röpködtek a kifejezések, de magyarázat nem igazán tartozott hozzájuk, így számomra nehéz volt az értelmezésük.

A történet karakterei is jól sikerültek. Jack az elején inkább nyápic és hirtelen, de viszonylag hamar szerethető figura válik belőle, akiért érdemes az olvasónak izgulnia, a történet legvégén pedig sajnáltam magára hagyni és elbúcsúzni tőle. Kedvenc kalózom Phil Davies lett, az éles eszű és ravasz kapitány. Feketeszakáll amolyan igazi vudu nagymestere figura és önző karakter, de valakinek ilyennek is kell lenni. Figyelemre méltó volt számomra a szigetek kormányzója, Bonca és Davies bocorja, Csupaháj.

Forrás

Olvasmányossága és izgalmai mellett nagy előnye a könyvnek, hogy nevetni is lehet rajta. Szerettem a kalózok helyenként nyers és kifordult humorát. Az egész történetet áthatja a misztikusság, a szereplők mindennapjait a babona és a szertartások határozzák meg. Vudu szertartásoktól, holtak feltámasztásától , zombiktól hemzseg az egész könyv. Helyenként elég véresre sikeredett jelenetek tarkítják a tengeri csatákat, üldözéseket és egyéb hatalmi játszmákat. Mindezek mellett élvezetes megismerni azt a történelmi hátteret is, amelyben a cselekmények játszódnak, mert az események misztikussága mellett a háttér eléggé hitelesnek tűnt a számomra. A szerelmi szál sem túl erős, amolyan háttérszereplő. Ha a cselekményt egy hajóval azonosítjuk, akkor a szerelmi szál a vitorlát dagasztó szél. Jelen van és a cselekmények mozgatórúgója, de nem feltűnő.

A cselekmény olyan volt számomra, mint a tenger: hullámzott. Az eleje nehezen indult, aztán kifejezetten érdekes volt, majd megint elcsendesedett, a vége felé felpörgött. A könyv végével az volt a bajom, hogy olyan hirtelen lett vége. Bambán bámultam a lapokat, hogy ez most tényleg így ér véget? Teljesen meg voltam győződve arról, hogy hibás a könyv kezemben tartott példánya és hiányoznak belőle oldalak, mert ennyire kurtán nem érhet véget az egész. :(

Örülök neki, hogy elolvastam, mert egy teljesen más és szerintem nagyon jól összerakott, szórakoztató és cselekményes történetet olvashattam, ami igazán kikapcsolt és egy másik világba röpített. A ködös téli napokon éreztem a napfény sütötte bőr illatát, a tábortűzét, a varázslatot jelentő izzó fém szagát és hallottam a dzsungel hangjait. Jól esett olvasni. Nem volt tökéletes, de kellemesen kikapcsolt és mivel nem sok kalózos történetet ismerek, így eléggé egyedinek is találtam. A polcomon sorakozik (már évek óta) az író másik könyve, az Anubisz kapui. Ezek után előrébb került a várólistámon. :)

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 398 oldal

A szerző egyéb kötetei: Anubisz kapui
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 8 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2013,fantasy,kalóz,könyvértékelés,mágus/varázsló,Metropolis Media,Tim Powers,zombi