Kleinheincz Csilla: Város két fül között és más elvarázsolt történetek

Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, de nagyon sokáig idegenkedtem a magyar írók műveitől.  Talán, mert úgy gondoltam hogy ami nyugatról jött és végre bejutott az országba az biztosan jobb. El kellett telnie pár évnek, mire rájöttem, hogy ez azért nem így van. De hát fiatalság bolondság. :)
Csilla azon szerzők egyike, akinek művei segítettek ennek a gátnak a ledöntésében. Az Ólomerdő című regényével véglegesen megvett magának. Olvasni akartam a többi írását is. Így került ez, az egyébként első hallásra fura című kiadvány - amely az írónő első megjelent könyve is egyben - a kosaramba, majd a polcomra. Aztán csak várakozott és várakozott a könyvecske olvasásra várva. Több bejegyzésemben említettem már, hogy apró motivációk segítettek hozzá az olvasáshoz. Nem volt ez másként most sem, mert ez a kötet is szerepelt a Csökkentsd a várólistád 2013. kihívás általam olvasni tervezett könyvei között.

Mit is takar ez a furcsa cím? Az elején még nagyon bizonytalan voltam és csodálkozva tekintettem a nem éppen hétköznapi címre. Pedig van benne logika, mert a történet fő lényege egy olyan város, amelyet egyes emberek álmodtak meg maguknak és alakítanak a saját igényeik szerint. Hol is létezik akkor tulajdonképpen ez a város? Naná, hogy a két fülünk között, azaz az agyunk által generált álomvilágban. A furcsa így alakult át a számomra ötletessé és igazán figyelemfelkeltővé. 

A kötet, a címadó kisregényen kívül tartalmaz még négy novellát, amelyek mindegyike különleges élményt nyújtott. Meg merem kockáztatni, hogy még jobban is tetszettek, mint a címadó kisregény. Nagyon szerettem a csattanóikat. :)

Az Ólomerdő olvasása során átélt élmények mintegy utóhatásaként ebben a kötetben is azt a varázst kerestem, amelyet már megismertem. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy ez a regény nem az a stílus, nem a tündérek világának mágikus cselekményei kerülnek a szemünk elé, hanem az emberi álmok összetett rétegei és jelentései elevenednek meg a lapokon.

Vali, a légtornásztanuló furcsa dolgokat tapasztal maga körül. Álmaiban egy különleges városban jár, ahol mindig a látóterébe kerül egy fiú. A problémák ott kezdődnek, amikor ez az álomvilág betolakodik Vali éber életébe is. Egy légtornász élete egyébként is veszélyes, de ha a való világ elmosódik és meg kell küzdeni az elmejátékokkal, akkor az már életveszélyesnek számít. Vali hangulatváltozásaira és furcsa reakcióira felfigyel tornászpartnere, Roland is.
A történet főszereplői fiatalok, tizenhat évesek. Van itt tini szerelemkezdemény, első rajongás, kamasz hiszti a család bővülése, a megszokott változása miatt, kamaszkori csínytevések és meggondolatlan cselekmények sora. Mégsem mondanám, hogy ez kötet fiataloknak íródott. Sötét, helyenként félelmetes és többször elgondolkodtató cselekménye miatt mindenképpen felnőtt olvasmánynak mondanám a regényt.

Az álombeli várost három ember álmodja és alakítja. Evelyn egy idős transzvesztita, aki a városban nem a saját valójában, hanem csinos, fiatal nőként jelenik meg. Max, a német fiú, akinek szerelmét és rajongását nem viszonozza Afet, a török lány. A harmadik szereplő pedig Vali, illetve álombeli partnere, aki nem más, mint Kolos. Vali és Kolos között különleges kapcsolat áll fenn, ők ugyanis ikertestvérek. Azaz voltak, mert Kolos már évekkel ezelőtt meghalt. Hogyan kerültek akkor mégis kapcsolatba egymással? Ez a történet egyik kulcsfontosságú momentuma, amelyet itt nem fogok elárulni. Elég annyit megjegyeznem, hogy Kolos nagyban függ Valitól és ezt a függő viszonyt akarja megszüntetni úgy, hogy beavatkozik Vali életébe. Misztikus, különleges és sötét dolgok játszódnak ebben az álomvárosban. Vali pedig egyre jobban belebonyolódik a cselekményekbe, egyre nehezebb elválasztania egymástól az álombéli és a való világot és persze egyre jobban meg is viselik az események, az igénybevételek. Kolos pedig csak szövögeti a szálakat és egyre erősödik. Valinak lépnie kell, ha meg akarja tartani a helyét a világban. Végül egy kétségbeesett lépésre szánja el magát, de amely akár megoldást is hozhat magával.

Vali és Roland kapcsolata végig jelen van a könyvben. Vali teljes mértékben megbízik benne és Roland erős támaszt, biztos pontot jelent a számára. Roland annyira szimpatikus, határozott, de mégis kedves és figyelmes karakter. Végig drukkoltam neki, hogy Vali más szemmel nézzen rá, mint ahogy eddig nézett. Roland vonzódása Vali irányában végig érezhető; mindig jelen van, ha szükség van rá és bármit megtenne a lányért. Vali ugyanakkor inkább haverként, biztos pontként és hátvédként tekint a fiúra. Ez a tini vonzódás és összetartozás kellemes hátteret ad a cselekményeknek, de nem nyomja agyon a történetet, éppen csak színesíti és érdekesebbé teszi azt. És végre nincs szerelmi háromszög! Üdítő élmény. :)

Emberi sorsok sokasága bontakozik ki a lapokon, miközben a szereplőkkel együtt végigjárjuk az emberi ármány és lélek sötét és kevésbé sötét oldalait is. Evelyn, Max és természetesen Kolos és Vali élete is megelevenedik a történetben és egyik sem kevésbé érdekes és megrázó, mint a másik.
A történet eleje egy kicsit nehezen indult a számomra, de Csilla egyre jobban rátalált a hangjára és a végére fergetegesen felpörgött a regény.

Hoppsz, majdnem elfelejtkeztem a négy novelláról, pedig azok is megérdemlik, hogy mondjak róluk valamit.
A ganconer című novella elején furcsán néztem a sorokat. Biztos, hogy ezt Csilla írta? Ez a szerelmes enyelgés nem biztos, hogy illik a könyv profiljába. Aztán megnyugodtam. Nagyon is illik és nagyon tetszett. :)
A Szolgálati járat című írás a menetrend szerinti utolsó buszjáratról és mindennapi, de mégis hihetetlen útjáról szól. A kérdés csak az, hogy ki és hogyan értelmezi az utolsót. :) Borzongatós, de nagyon jó írás.
Az Éjfél után, hajnal előtt volt számomra a legmegdöbbentőbb novella a négy közül. Egy apa, annak néma lánya és egy kisgyerek. Családi titkok, rejtegetnivaló és egy megdöbbentő végkifejlet. Mindez hét oldalon. Fenomenális.
Az Írók és rítusok című novellából megtudhatjuk, hogy milyen az, ha egy múzsa nem csak ad, hanem el is vesz, méghozzá keményen. De ki lehet múzsa és ki az áldozat? Na ez itt a nagy kérdés. A mesteri történetszövés eredményeképpen nem is jöttem rá csak a legvégén. Ez is határozottan tetszett.

Mi végül is az összbenyomásom? Nekem határozottan tetszett ez a kötet. Nem ér ugyan fel az Ólomerdő varázsához, de első kötetnek nagyon is jó. A kisregényben feltűnő motívumok is elgondolkoztatóak és lehet izgulni is a főszereplőkért, de ami engem igazán elvarázsolt, azok a novellák voltak.
Örülök, hogy olvashattam a regényt. Van még egy kötet a polcomon olvasatlanul, az a Nyulak, sellők, viszonyok. De mi lesz utána? Remélem, hogy Csillának marad még ideje a jelenlegi elfoglaltsága mellett írni is, mert nagyon szeretném még olvasni az írásait és eléggé önző módon leginkább az Ólomerdő folytatását szeretném olvasni.

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 333 oldal

Kiadói sorozat: Delta Műhely
A szerző egyéb kötetei: Ólomerdő, Nyulak-Sellők-Viszonyok
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

Posted in: 8 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2013,dedikált,Delta Műhely,Delta Vision,fantasy,Kleinheincz Csilla,könyvértékelés,magyar szerző,urban fantasy