Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája (Nellie Bly 1.)

Nem  szoktam kapásból felkapni a fejem a történelmi könyvek megjelenésére és nem is kerülnek rögtön a kívánságlistás polcra, de azért vannak olyan kiadványok, amelyek felkeltik az érdeklődésem és előbb-utóbb sorra kerülnek az olvasásban. Ilyen könyv A gyilkosság alkímiája is, ami először a csodaszép borítójával, majd olvasó táborának rajongó értékeléseivel fogott meg magának.

Amikor pedig Jeffi molyocska felajánlotta, hogy korlátozott időtartamra, egy olvasás erejéig elérhetővé teszi számomra a könyvet, akkor elfogadtam az ajánlatot, elvégre ki vagyok én, hogy nemet mondjak egy olyan regény megismerésére, amire még kíváncsi is vagyok. Szóval a könyv átvándorolt a fél országon, a telet gazdájától távol, de korántsem egyedül, hanem sok száz másik kiadvány társaságában töltötte és a tavasz beköszöntével fel is szökkent a várólista tetejére, hiszen azért valamikor csak vissza kell szolgáltatni eredeti tulajdonosának. Ugye, Jeffi? :)

Miről is szól a könyv? Egy olyan korról, ahol a reform és az újdonságok a mindennapok részét képezik és ahol a nők előtt is megnyílt a lehetőség, hogy kitörjenek a megszokott, társadalom által rájuk kényszerített szerepkörből és a világ tudomására hozzák, hogy többre is képesek, mint amit eddig elvártak és eltűrtek tőlük. A történet az 1885-1889. közötti időszakot öleli fel, amikor is Nellie Bly, eredeti nevén Elizabeth Cochran eléri, hogy első női  oknyomozó újságíróként Mr. Pulitzer World című lapjának munkatársaként dolgozik. Ez az a kor, amikor Hasfelmetsző Jack nőket gyilkol a Whitechapel nyomornegyedben, amikor Párizsban megrendezik a világkiállítást. Egyszóval egy mozgalmas és nagyon is érdekes időszak.

A bármilyen szempontból is jelentősnek ítélt korok, időszakok az elvárásoknak megfelelő, kiemelkedő tehetségű embereket eredményeztek. Nem volt ez másként a 19. század végén sem, amikor is regényünk cselekménye játszódik, hiszen annyi híres ember és annyi technikai csoda tűnik fel ebben a regényben, hogy csak kapkodtam a fejem. A történet szerves részét képezik az olyan nagy hírű emberek, mint Jules Verne, Oscar Wilde, dr. Louis Pasteur és még sokan mások, akik neve nem olyan jelentős a történet, de nem is mellékes az adott időszak szempontjából.

Kétségtelen előnye a regénynek, hogy szórakoztatva tanít és fejleszti a tudást. Rengeteg olyan információt tartalmaz az elbeszélés, amely történelmileg hiteles, tudományos szempontból is megállja a helyét és mégis remekül beleillik a cselekménybe. Észrevétlenül, szinte játszi könnyedséggel kerül az olvasó számára elérhetővé a technikai újdonságok leírása, a történelmi tények és adatok elképesztő mennyiségű halmaza. Közben pedig részt veszünk egy időutazáson, részesei leszünk egy fergeteges kalandnak és elképesztő helyzetekben találjuk magunkat.

Az adott történelmi kor Párizsa hitelesen jelenik meg a regényben, az események filmként peregtek előttem és bár nem tudok rosszat mondani a történetre, mert egyébként tényleg szeretni való olvasmány, de sajnos  meg kell állapítanom, hogy mégsem tudott maradéktalanul lenyűgözni, utolérhetetlen hatást kelteni bennem. Kerestem valamit, amit nem találtam meg, ellenben volt, amiből túl is került a lapokra (leginkább a híres emberekből, mert szinte minden oldalon azokba botlottam). Az is elképzelhető, hogy az regénnyel szemben kialakult rajongás és az egekig marasztaló értékelések hatására alakult ki bennem valami elképzelhetetlen mértékű elvárás, amelynek sajnos nem tudott eleget tenni a mű. Nem utasítom el ezt sem, de inkább azt érzem elfogadhatóbb indoknak, hogy nem igazán az én műfajom, az én stílusom a regény.
A könyv eleje nagyon magával ragadott, mind hangulatában, mind pedig mondanivalójában és stílusában képes volt olyat nyújtani, ami elvarázsolt. Az első ötven oldal után úgy éreztem, hogy nagyon szeretni fogom ezt a történetet, aztán a lelkesedésem a későbbiekben némiképp visszaesett. Voltak részei a könyvnek, amelyeken nehezen, sőt kifejezetten nehezen evickéltem át és untatott egyes tulajdonságok, jelenségek, történelmi jellegzetességek folyamatos ismételgetése. Többször is félre kellett tennem a könyvet, mert a cselekmény nem tudta fenntartani az érdeklődésem. A történetvezetés számomra nem volt elég egyenletes, inkább hullámzónak éreztem, egyes részek nagyon mozgalmasra és érdekesre sikerültek, másokat legszívesebben tovább lapoztam volna.
Főhősnőnk stílusa és vakmerősége, ami az elején még annyira egyedinek és életrevalónak tűnt, a könyv vége felé helyenként már inkább erőltetettnek érződött. Nellie Bly igazán különleges, talpraesett, néha azonban szeleburdi és végletekig bizonyítani akaró nő volt, aki tényleg úttörőként viselkedett és követni való példát mutatott. Nagyságát és egyediségét elismerem, de sajnos a regényben megrajzolt személyét nem igazán tudtam megkedvelni. Ahogyan gondban voltam Jules Verne karakterével is, mert nem egészen úgy jelent meg a lapokon, ahogyan én eddig elképzeltem őt, a végtelen fantáziájú regényírót. Nyomozásuk furcsa volt a számomra, nem olyan igazi  mozgalmas és pörgős cselekményű, hanem ráérősebb és helyenként egészen mulatságos. 
Maga a cselekmény a valós történelmi hátterével és a nyomozásával könnyen lehetne igazi történelmi krimi, de én inkább mégis kalandregénynek érzem, amelyet áthat egy csipetnyi romantika és rengeteg, de nem minden esetben romantikus érzelem.

A könyv magyar kiadása egyébként gyönyörű és senki nem panaszkodhat arra, hogy a kiadó mesterségesen megnövelte az oldalszámot, mert a betűméret és a sorköz ezt az állítást nem támasztja alá. Számomra inkább az volt jelen esetben a probléma, hogy túl aprók voltak a betűk az egyénként fáradt szememnek. A borító pedig tényleg hangulatos, egyedi és gyönyörű.

Megértem a rajongókat, amiért szeretik ezt a könyvet és aki egy kicsit is érdeklődik a századforduló eseményei, illetve technikai újdonságai után, azoknak nagyon ajánlom olvasásra ezt a regényt. Nálam mindössze annyi volt a probléma, hogy bár kíváncsi voltam rá, de nem igazán nekem szólt a regény, nem éreztem a saját stílusommal egyezőnek, nem tudta maradéktalanul lekötni az érdeklődésem és elmaradt az a "hűha" érzés az olvasás közben, illetve után. Nem tartok Nellie-vel és lelkes rajongóival a beígért 72 napos Föld körüli úton, de megértem azt, aki ezt teszi. Figyelemmel fogom kísérni a értékeléseket és még az is lehet, hogy egyszer rászánom magam arra, hogy csatlakozom ehhez a rendkívüli nőhöz még egy kaland erejéig. 

Egy valamiben azonban határozottan pozitív reakciót váltott ki belőlem a regény, emlékezetembe idézte pár évvel ezelőtti párizsi kiruccanásomat és ihletet kaptam egy olyan bejegyzés megírására, amelynek fő témája Párizs lesz. Persze akkor leszek a legboldogabb, ha az ihlet kitart addig, amíg ez a bejegyzés elkészül. :)

Pontszám: 7 pont
Kiadó: K.u.K Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 351 oldal

Eredeti cím: The Alchemy of Murder
Teljes ár: 3.300,- Ft
Sorozat: Nellie Bly
Folytatás:  A gyilkosság illúziója
Forrás: kölcsönkért (@Jeffi)

Posted in: 7 pontos,Carol McCleary,K.u.K. Könyvkiadó,könyvértékelés,krimi,Nellie Bly,történelmi