Nalini Singh: Angyalárny (Angyali vadász 5.)

Nalini Singh írásai minden egyes alkalommal kikapcsolnak és elrepítenek egy másik, angyalszárnyakon suhanó vagy éppen macskatalpakon osonó világba. A sorozat(ok) olvasóinak, illetve az írónő történeteivel még csak ismerkedőknek már nem jelent újdonságot, hogy Nalini az a szerző, aki mindig képes valami újat alkotni, meglepetést okozni. Nem volt ez másként ebben az esetben sem.

Neha, India arkangyala több csapást is elszenvedett az utóbbi időben: Anoushkát, a lányát a Tízek tanácsa végezte ki, mert megszegte az angyalok világának egyik legszentebb törvényét, most pedig a társa, Erisz haláláról szólnak a legfrissebb hírek. Félő, hogy Neha beleőrül a gyászba, egy tomboló arkangyal pedig szörnyű pusztítás okozója lehet. Raphael kémmestere, Jason maga jelentkezik, hogy megkeresi a gyilkost és ezzel igazságot szolgáltat a gyászolónak. Neha azonban gyanakvó és csak akkor engedi a másik arkangyal bizalmasát a területére, ha az egy ősi fogadalommal, a véresküvel köti magát a vérvonalához. Mahiya hercegnő Neha vérvonalának utolsó élő tagja, olyan közeli rokona, amelyet a legtöbben még suttogva sem mernek megemlíteni. A hercegnőként nevelkedő angyal élete azonban korántsem irigylésre méltó, az udvarban töltött minden napja veszélyekkel és lemondásokkal teli, a bizalmatlanság és az egyedüllét pedig örök társai. Jasonra nehéz feladat hárul, a gyilkosság kiderítése nem egyszerű, az udvar hangulatát újabb gyilkosságok borzolják fel és ősi titkokról suttognak a falak.

Neha udvara, ahogy a szokások és maga a kultúra is, teljesen más, mint amit Raphael környezetében megszoktam. Bár India arkangyala is igazságosan uralkodik, de szeszélyes, számítóan könyörtelen, ha valaki megbántja, annak örök gyűlölet a jutalma, ugyanakkor a hozzá közelállók iránt képes mély érzelmeket érezni, bár ezt a legtöbb esetben titkolni igyekszik. Az előző kötetek utalásait követően végre kiderül az is, hogy háromszáz éve miért nem látta senki Eriszt. A probléma forrását megértettem és el tudtam fogadni, de a problémakezelés eléggé megdöbbentett. A büszkeség és a gyengéd érzelmek évszázadokon át tartó csatája és annak minden következménye. Érdekes volt olvasni.

A korábbi történetekben olvasott apró információkból lassan összeállt a kép Jasonról, a magányos, lelkileg sérült, szótlan és titkokkal teli férfiról, aki annyira eltávolodott a világtól, hogy csak Raphaelnek tett esküje tartja az élők között. Hatalmas várakozásokkal kezdtem bele a kötetbe, mert ez a Hetek között is különcnek számító angyal megérdemel egy hasonlóan egyedi történetet, és nagyon érdekelt, hogy ki lesz az, akinek sikerül Jasont kibillentenie a jelenlegi állapotából, aki képes lesz neki megmutatni az életnek azt az oldalát is, ahol nem csak a fájdalom lakozik. A fekete szárnyú angyal múltja megdöbbentő és könyörtelenül fájdalmas, ékes példája annak, amikor a legnagyobb szerelem okozza a legnagyobb kárt. Nem csodálom, hogy Jason lelke sérült, azon csodálkozom, hogy képes még bármilyen érzelemre.  

Mahiya hercegnő igazi túlélő, aki több évszázadot töltött el Neha mellett, ügyesen kezelte az arkangyal hangulatváltozásait, elkerülte a dühét és közben megőrizte igazi személyiségét és belső ragyogását. Különleges szereplő ő, aki legalább annyira zárkózott és bonyolult jellem, mint a sötét szárnyú angyal. A gyilkosság felderítéséhez és a továbblépéshez mindkettőjüknek le kell engednie az évszázadok alatt mozdulatlanul tartott páncélt. Jasont magával ragadja India különleges hangulata, szívét pedig észrevétlenül és akaratlanul ejti rabul Mahiya titokzatos és tiszta személyisége. Nagyon élveztem, hogy mindkét szereplő gondolataiba betekintést nyerhettem, mert így könnyebb volt megérteni ezt a két visszahúzódó, a feltűnést mesterien kerülő angyalt, illetve az udvarban bekövetkező események és a gyilkosságok háttere is érthetőbbé válik.

Nalini most is megfelel az olvasói elvárásoknak, mert kapunk a történettől enyhe misztikumot, sok újdonságot, ősrégi titkokat, megkövesedett érzelmeket, különleges képességeket, a mozgalmas nyomozás hangulatát és mindezek mellé erős és fülledt szenvedélyt, a vágyak beteljesedését. Jason nem az a fajta, akit könnyen elragadnak az indulatok, ezért ebben a regényben nagyobb hangsúly helyeződik a nyomozásra és szinte váratlanul csapnak le a szereplőkre az érzelmek, amelyek első körben inkább csak vágyak, mint komplett és tudatos érzések. A történések valamivel lassabbak és kevésbé feszültséggel kevésbé teltek, mint ahogy ezt más megszokhattam az előző kötetekből. Valamivel kevesebb az erotikus jelenet is a regényben, de annak a kevésnek van ereje, nekem kifejezetten tetszett a két angyal egyesülése és kapcsolatuk alakulása. Az ősi titkok és a lelkek mélyén rejtőzködő, elnyomott érzelmek miatt nekem nagyon tetszett ez a regény. Különleges volt és teljesen más, mint a sorozat eddigi tagjai.
Az azért sok mindent elmond, hogy a könyv legszebb és legérzelmesebb jelenete nem a főszereplő párosé, hanem a regényben "vendégekként" jelen lévő Dmitri és Honor kettőséé. Hiába no, Jason nem a szavak embere, Dmitri annál inkább. :)

"- Dmitri - törte meg a lány a napsütés csendjét -, hol a szíved?

A kérdést a férfi sokféleképpen értelmezhette volna, de ő tudta, mire gondol a felesége.

- A kezedben, ahol mindig is volt.

Honort teljesen eltöltötte a ragyogó boldogság, a lelkébe mély nyugalom költözött.

- Az enyém pedig a te kezedben van. Szóval, láthatod, hogy nekem csak a te szívedért kell aggódnom, az enyémet biztonságban tudom."

A rajongóknak ezúttal sem kell nélkülözniük Elena és Raphael személyét, akik egy rövidebb jelenet erejéig feltűnnek a lapokon. Folyamatosan figyelemmel kísérem Ashwini és Janvier kapcsolatát is és bár most csak pár mondatban történik róluk említés, de ez éppen elég ahhoz, hogy tudjam, az írónőnek vannak még további tervei velük kapcsolatban. Méreg látogatása Neha udvarában különösen élvezetes része a könyvnek, pimasz modorával most is hozza a karakterét, ugyanakkor érdekes volt betekinteni a vámpír és teremtője különleges kapcsolatába. Hiányoltam Aodhant és Nasiirt és persze Illiumot ebből a kötetből, remélem, hogy egyszer majd ők is több szerephez jutnak majd az egyik kötetben. Meglepetésként ért viszont, hogy Dmitri és Honor külön fejezeteket kaptak a regényben. Enyhén zavaró volt, hogy az éppen aktuális történetszálat nem teljesen oda illő jelenetek zavarták meg, azt egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy ez tetszett-e vagy sem, de újításnak tökéletes.

További újdonság még, hogy a világon bekövetkezett különleges események, új képességek, amelyekről eddig csak különálló történésekként értesültünk, kezdenek összekapcsolódni és formálódni látszik egy köteteken átívelő, az epizodikus elbeszélést túlszárnyaló, nagyobb jelentőségű és horderejű cselekmény. Nem tudom, hogy az események ilyen módon történő összekapcsolása csak időközben jutott az írónő eszébe vagy már az elején is így tervezte, de nekem nagyon tetszik ez a mögöttes cselekmény. Már alig várom, hogy mélyebben belemerüljünk a részletekbe.

Ha a sorozatmintát nézem, akkor a következő kötetben egy újabb mellékszereplő könyve lenne a soros, részemről jöhetne bárki a fentebb megemlített, de önálló könyvvel nem rendelkező szereplők közül, de természetesen Nalini nem ragaszkodik a szabályokhoz, ezért ismételten Raphael és Elena lesznek a középpontban. Na, azért ez nem probléma. Főleg nem ezzel a bizonyos, a világot befolyásoló háttérszállal. Kíváncsian várom a következő történetet.

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 440 oldal
Teljes ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Archangel's storm
Előzmény: Angyalvér, Angyalcsók, Angyaltánc, Angyalkard
Folytatás: Archangel's Legion
Sorozat: Angyali vadász
Sorozathoz illeszkedő novellás kötetek: A sötétség angyalai, Angyali szárnyalás
Forrás: magánkönyvtár
Egyéb: Az értékelés az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Posted in: 8 pontos,angyal/nefilim,Angyali vadász,Egmont,Egmont Dark,ekultura.hu,könyvértékelés,Nalini Singh,recenzió 2013,vámpír