Jane Harper: Aszály (Aaron Falk 1.)

Igazából első körben ennek a könyvnek a címe keltette fel a figyelmem - hiába no, szakmai ártalom: mindegy, hogy víztöbblet van vagy vízhiány, az engem érdekel. Azt tudtam, hogy ezzel a regénnyel egy újabb krimi kerül az olvasási listámra, de bevallom, hogy a fülszövegét már nem olvastam el - vagy ha igen, akkor később már nem emlékeztem rá, hogy megtettem -, de mindegy is, mert egyszerűen megbűvölt és vakká tett a címe. Ebből kiindulva pedig meglepetésként ért, hogy a fő téma nem a szárazság, hanem az emberi kapcsolatok körül mozog. Az biztos, hogy az egyik kedves barátnőm nem is dönthetett volna jobban, amikor az egyik év végi jeles alkalomra...

Folytatás »

Leisa Rayven: Hitvány Rómeó (Starcrossed-sorozat 1.)

Természetesen olvasok romantikus könyveket, ám egyre szkeptikusabb és egyre kritikusabb is vagyok a felhozatallal szemben. Nem könnyű megtalálni az összetevők közötti egyensúlyt, ha pedig mégis sikerül, akkor általában a szöveg stílusa - minősége és igényessége - az, amivel problémám van. Nem kedvelem ugyanis sem a tőmondatokat, sem pedig a darabos cselekménymesélést, sem pedig azt, ha a hősnő egy alulkvalifikált háziszárnyas szintjén mozog, magyarul egy buta liba. Igen, tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset - vagy csak az elvárásaim túlzottan nagyok. Mégis mindig próbát teszek, ha a fülszöveg alapján találok valami kedvemre valót és milyen...

Folytatás »

Terry Goodking: Az első szabály (Az Igazság Kardja 1.)

Ha van a fantasy művek között olyan, amelyet a méltánytalanul elhanyagoltnak érzek, akkor az mindenképpen Az igazság kardja sorozat. Alapvetően még csodálkozni sem igazán tudok rajta, mert valahogy semmi sem úgy jött össze ezzel a regényfolyammal kapcsolatban, ahogy az ideális lett volna. Kezdjük mindjárt azzal, hogy az eredetileg tizenegy, elég terjedelmes könyvet számláló sorozat idehaza összesen harminckét kötetben jelent meg - az első rész kétfelé, az összes többi három-három részre bontva. Aztán ott vannak a magyar kiadások borítói, amelyek között a sorozat vége felé már akadnak egész jók, de némelyiket legszívesebben örökre elfeledném,...

Folytatás »

Andrzej Sapkowski: Tündevér (Vaják 3.)

Amikor megismertem a Ríviai Geralt, a vaják történetét, akkor egy különleges, szörnyekkel és egyéb lényekkel benépesített világ elevenedett meg előttem a leginkább mesék feldolgozásának és átdolgozásának tűnő novellák olvasása közben. Tetszettek a már ismert mesék szokásostól eltérő végkifejletei és persze a főhős, Geralt is egyre inkább felkeltette az érdeklődésem. A sorozat második kötetében már kissé nagyobb léptékben, de tovább folytatódott a novellák sora, amelyek egymásba kapcsolódva alkottak egy történetfüzért. Volt a kötetnek mondanivalója, volt története, és volt eleje és vége, de továbbra is novellafüzér volt és nem regény. Éppen...

Folytatás »

Virágzó rengeteg: Így kezdődött

Hosszasan gondolkoztam azon, hogy szakítok a blog indulásakor tett fogadalmammal, miszerint az egy könyves blog és csak könyves posztokat teszek közzé az oldalon. Végül úgy döntöttem, hogy hat év után kell valami változatosság és miért ne. Színesedjen az oldal. No akkor, vágjunk bele. Az első példányok a megérkezésük után (2016. október-november) Ha az ember lányának van egy hobbija, amit megszállottként művel, akkor idővel könnyen akad ott másik is. Bevallom, hogy én pont így jártam. Igaz, hogy ez a szenvedély lassanként vont a bűvkörébe, majd amikor megérezte rajtam a fogást, akkor villámgyorsan húzta szorosra a köteléket, hogy soha...

Folytatás »

Claire Kendal: Mindent rólad

Mostanában eléggé thrilleres hangulatomban vagyok. Ahogy az egyik barátnőm megfogalmazta: váltóban nyomon a sci-fi regényekkel, illetve néha vegyítem fantasy-val is, de csak azért, hogy ne fásuljak bele a mindenféle módon elkövetett gyilkosságokba, illetve azok felderítésébe. De most akkor is a krimik és a thrillerek mennek nálam, és az sem baj, ha némi pszicho beütéssel terheltek ezek a történetek - sőt, azt élvezem csak igazán. Igen, ehhez a műfajhoz nálam hangulat kell és az most megvan, éppen ezért ilyenkor előbányászom a polcon már egy ideje porosodó köteteket is és megvizsgálom, hogy éppen kedvem van-e az adott sztorihoz. Így járt ez a...

Folytatás »

Virág Emília: Boszorkányszelidítő (Hétvilág 2.)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hely, amelyet Hétvilágnak hívtak. Egyszer egy mágus a vágyait követve megnyitotta a Hét királység és a Föld nevű világ közötti átjárót. Ebből nagy galiba keletkezett, amelyet az utókor számára egy szemfüles krónikás a Sárkánycsalogató címet viselő történetben őrzött meg. Ha olvastátok azt a "mesét", akkor tudjátok, hogy az ott leírtak akár igazak is lehetnek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a rendőrségi akták között mai napig találni ebből az időszakból származó megoldatlan és megmagyarázhatatlan rablási eseteket tartalmazó ügyeket. Ha ismeritek a befejezést, akkor tudjátok, hogy az események mindkét...

Folytatás »

Sharon Baron: Egyikünk hazudik

A könyv fedlapján - ajánlóhoz képest - hatalmas betűkkel díszeleg: "A bárányok hallgatnak rajongóinak". Bár a hivatkozási alapul szolgáló regény - szánom-bánom bűnömet - az olvasmányaim közül eddig kimaradt, de attól még felkeltette a figyelmem a kötet, mert azért a jófajta krimit és thrillert nagyon kedvelem. A fülszöveg is kifejezetten érdekesen hangzott és valami furcsa módon nagyon vonzódom az olyan írásokhoz, amelyekben kevés a szereplő, a félrevezetés eleve adott, mindenki gyanús, nagyon kell figyelni a szöveg minden apróságára és agyalni kell a sztorin. Alapból úgy nézett ki, hogy ez a regény nekem való. Pár értékelés, némi utánajárás,...

Folytatás »