Coleen Hoover: Too Late - Túl késő

Colleen Hoover mindig talál valami olyan témát, ami miatt nem tekinthető szokványos romantikus szerzőnek. Az ő történeteiben nem egyszerűen szomorú vagy tragikus sorsa van a szereplőknek,  amelyeket titkok öveznek és ebből adódik a bonyodalom, hanem ennél sokkal mélyebben beletekinthet az olvasó az életükbe és megélheti velük a döntéseiket, megértheti a motivációjuk okát és együtt izgulhat velük a probléma megoldása közben. A legtöbb esetben nem is tűnik olyan súlyosnak a helyzet, az olvasó csípőből rávágja, hogy "én nem ezt tenném", de amikor tényleg belegondol, hogy mit tenne, ha ő maga lenne hasonló helyzetben, akkor bizony előbukkan...

Folytatás »

Gena Showalter: Éjsötét játszmák (Az Alvilág Urai 8.)

Amikor a Libri Kiadó 2016-ban folytatta az Ulpius-ház Kiadó által öt évvel korábban félbehagyott sorozatot, akkor nagyon örültem a hírnek. Bár a szerző regényei soha nem tartoztak a feltétlen rajongásomat élvező történetek közé, de ettől függetlenül mindig értékelem, ha egy sorozat teljes és egész, nem pedig csonka. Lelkesen meg is vásároltam a pillangós fiúk egymás után érkező kalandjait és ugyan egyre csökkenő lelkesedéssel, de azért olvastam is őket. Az igazság az, hogy öt év maradt ki a negyedik és az ötödik magyar megjelenése között, majd pedig az egyébként érdekesnek tűnő szereplők a saját regényeikben átalakultak papírmasé figurává...

Folytatás »

Várólista - 2019. március

Ugyan már benne járunk az áprilisban és lassan érkezik a Könyvfesztivál is a maga temérdek újdonságával, én szokás szerint lemaradásban vagyok és még csak most szedtem össze, hogy a márciusi megjelenésekből melyek is keltették fel a figyelmemet. Az időbeli csúszás ellenére is fontosnak érzem ezt a posztot, mert egyrészt egyfajta emlékeztető a számomra, másrészt pedig - remélhetőleg - a megjelenéseket kevésbé követő olvasóimnak is szolgálhatok információval. A könyvek esetében két részre tagolom a listát: kötelező beszerzés és egyelőre csak figyelem a regényt. A képregények szekcióban csak azokat sorolom fel, amelyek biztosan vásárlásra...

Folytatás »

Jack Campbell: Merész (Az elveszett flotta 3.)

A szokásos bevezető helyett inkább rögtön azzal kezdeném, hogy nagyon szeretném ezt a flottát hazáig kísérni. Érzem, hogy erre nincs túl sok esély, de reménykedem, hogy talán mégis teljesül majd a vágyam és akkor nagyon boldogan fogom bezárni az utolsó oldalak után a könyvet, majd még nagyobb megelégedéssel helyezem a polcra - a sorozat többi része mellé - az utolsó kötetet. Mindenkinek üzenem, aki még nem olvasta a regényeket, hogy vegye meg a könyveket és tegye meg, hogy elmerül a kalandokban, a jól megtervezett harcérintkezésekben, száguldozzon együtt a flottával a végtelen űrben, fedezzen fel újabb és újabb csillagrendszereket, közben pedig...

Folytatás »

Gregg Hurwitz: Kíméletlen (Orphan X 3.)

Evan Smoke hosszú utat járt be: gyerekként - 12 évesen - került a kiképzőjéhez, aki egy árvaházból vitte magával, hogy a haza védelmében végzett titkos küldetések végrehajtására alkalmas ügynököt - egy Árvát - képezzen belőle, aki bármikor bevethető, de mégis láthatatlan marad. A rendszerben még neve sincs, csak annyi, hogy X Árva. Kiképzője, Jack Johns a legjobbat hozta ki a fiúból, megtanított neki mindent, amitől az sikeresen hajthatta végre a küldetéseit. De még ennél is többet adott a tanítványának: emberséget mutatott és tanított a számára, ami igencsak ritka ebben az embertelen szakmában. Jack hozzáállásának eredményeként Evan más lett,...

Folytatás »

Virágzó rengeteg: Színpompás télbúcsúztató és tavaszköszöntő

Fantasztikusan alakult az idei tél az orchideáim virágzása szempontjából. Jelenleg ott tartok, hogy minden egyes nap csak csodálom és csodálom azokat a szépségeket, amelyek létrehozásában magam is közreműködtem. Nem hittem volna, hogy valaha is ennyire büszke leszek a növényeimre, de most minden szerénység nélkül ki merem jelenteni, hogy az vagyok, az orchideáim pedig elképesztően gyönyörűek. A szomszédasszonyom megkérdezte, hogy mit teszek velük, talán énekelek nekik? Nem, azt nem - jobb is, amíg arra nem kerül sor -, ellenben minden mást igen, amire csak szükségük van. Próbálom kitalálni az igényeiket - mert a szakirodalom csak útmutatást...

Folytatás »

Dot Hutchison: Pillangók kertje

Van ez a Kristály pöttyös sorozat, amelynek az lenne a lényege, hogy behozza kis hazánkba a pszichothrillerek új, a Grip Lit kategóriába sorolt regényeit. Magyarul ez női pszichothrillerek néven fut. A kifejezés elég megtévesztő, ugyanis néhány kötet elolvasása után sem tudom eldönteni a "női" jelző tényleges szerepét - nem egyértelmű, hogy nők által írt pszichothriller regényekről, nőknek szóló pszichothrillerekről vagy nőt/nőket és a nőkkel való bánásmódot középpontba helyező történetekről van szó. Valószínűleg mindegyik hipotézis megállja a helyét. Azonban ezt az új hullámot, ezt a női pszichothriller kategóriát egyszerűen nem veszi be...

Folytatás »

Ted Chiang: Életed története és más novellák

Felkeltette az érdeklődésem a film előzetese, ezért felfigyeltem a könyvre is - annak ellenére is, hogy nem kedvelem kifejezetten a novellákat. Feltettem a kívánságlistámra a könyvet, majd a barátnői úgy gondolták, hogy az kell is nekem, ezért díszes papírba csomagolva átnyújtották az egyik jeles nap ünneplése alkalmából. Az olvasás azonban csak váratott magára, de közben azért megnéztem a filmet, bár alapvetően nem szokásom az ilyen fordított rendszerű eljárás. Most mégis így tettem.  Viszonylag hosszú idő eltelt a film megnézése óta, ezért úgy gondoltam, hogy immár biztonságos a kötet kézbe vétele - már csak a befolyás és az elvárások...

Folytatás »

Várólista - 2019. február

Így a nemzetközi nőnapot éppen csak megelőzve, már eléggé csúszásban vagyok a februári várólista felsorolásommal, de végül úgy döntöttem, hogy mégis megjelentetem ezt a posztot. Mert jelentek meg olyan kötetek a hónapban, amelyekről mindenképpen írni akarok. Nem sok, de mégis akad néhány említésre és - számomra - olvasásra érdemes regény. Februárban is inkább a krimi és a thriller felé húzott a szívem, de azért elcsábultam az egyik kedvenc romantikus szerzőm sorozatának negyedik kötete ügyében. Akkor nézzük is a részleteket... A lista témakör tekintetében eléggé egyhangú, de a kiadókat nézve nagyon is változatos, innen is és onnan is választottam...

Folytatás »

Holly Seddon: Lélegzet-visszafojtva

Vannak ezek a Kristály pöttyös regények, amelyek a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelennek meg. Amolyan női pszichothrillerek: "fordulatos, izgalmas, meglepő történetek, erős lelkű nőknek". No, gondoltam, akkor ez az a pötty jelölés, ami nekem való lesz. Annak idején Sebastian Fitzek A terápia című regényét még Vörös pöttyösként olvastam, azonban az új kiadás szerint már a Kristály pöttyösök közé tartozik - szerintem is ott a helye. Szóval ilyen kezdés után, no meg a pszichothrillerek iránti megszállottságom miatt, nem volt kérdés, hogy még néhány kötetet olvasnom kell. Elővettem tehát a fülszövegeket és első körben A testolvasó keltette...

Folytatás »