Még a júliusban - amikor visszaértem a nyaralásból - megígértem, hogy pár képet majd megosztok itt a blogon. Hogy miért halogattam eddig? Mert kedvenc barátnőim (Agatha és Borga) igénylik a személyes, minden részletre kiterjedő élménybeszámolót, amelynek megtartására most csak augusztus végén tudtunk sort keríteni. Nem akartam tehát elrontani számukra az élményt egy előzetes beszámolóval.
Remélem, hogy elnézitek nekem a késedelmet. Cserébe a legszebb képeket válogattam össze (mindegyik saját készítésű), hogy ez az élménybeszámoló is egy élmény legyen. :)
Hol is kezdjem? Utunk a Reneszánsz kultúra nyomában elnevezést viselte. Célunk tehát Észak-Olaszország és a legfőképp a reneszánsz stílusú városok, épületek megtekintése volt.
A hajnali indulást (értsd: 2:45) és majdnem egész napos utazást követően megérkeztünk a Klagenfurt melletti Minimundusba, amely egy élménypark és a világ 160 nevezetes épületének, illetve szerkezetének makettje tekinthető meg a parkban.
A parkban készített közel 200 képből nehéz volt választanom, de csak sikerült. A montázsban szerepel a Triestben található Miramare kastély, előtte horgonyoz a Novara vitorlásfregatt. A Tadzs Mahal, a Szent Márk tér és épületei, a Halász bástya és a Mátyás-templom, valamint a londoni Tower a leglátványosabbak az élményparkban található makettek között. De lenyűgöző a velencei Szent Márk székesegyház és a Campanile torony, valamint a Jemeni sziklapalota is. Jelenleg csak ennyiről hoztam képet, de a többi makett is gyönyörű. Ha valaki Klagenfurt közelében jár, akkor ne hagyja ki ennek a parknak a megtekintését. Igazi élmény. Egy délután alatt bejárható az egész világ, a makettek pedig igazán gyönyörűek, élethűek. Nagyon-nagy élmény volt számomra.
A mozgalmas nap után megpihenhettünk egy nagyon jó és szerencsére légkondis szállodában.
A következő nap is mozgalmas volt, mert várt ránk egész napos programként Velence. Punte Sabbioniba busszal mentünk, majd ott szálltunk hajóra. Közel 40 perces hajóutat követően érkeztünk meg Velencébe és az egész napot ott töltöttük. Hajónk délután 3-kor indult vissza, majd a jesoloi tengerparton pár órás fürdőzés tette fel a koronát a napra.
Mit is lehet a montázson látni? Nagyon büszke vagyok a Sóhajok hídjáról készített fényképemre, mert némelyik képeslapon rosszabbul sikerülteket láttam. A Sóhajok hídja a Dózse palota és a börtön közötti híd, amelyről a rabok az utolsó pillantás vethették a tenger és a napfény felé. Mellette a velencei kirakatok elképesztő gazdagsága. Itt tényleg minden a turistáknak szól. Az árakról inkább ne beszéljünk. :( A 12 eurós jeges kávét és a 10 eurós sört mai napig emlegetjük a párommal. :) Az alsó képen pedig már búcsúztunk Velencétől, a kép a hajóról készült. A kép jobb oldalán szállodák láthatók, a vöröses árnyalatú a Danieli, Velence legrégebbi szállodája. Mellettük a börtön, majd a kép közepén a Dózse-palota, háttérben a Campanile torony, a Szent Márk tér másik oldalán pedig a pénzverde épülete látható. Az épületek előtt pedig Velence kikötője. Ide érkezik meg a hajóval érkező turista.
Utazásunk következő napja sem a igazán a pihenésről szólt. Három gyönyörű és méltán híres város és látványosságai vártank ránk. Padovában kezdtünk, majd Sirmione gyönyörű városának különleges klímáját élvezhettük, végül Veronában sétáltunk.
Padovában megtekintettünk a város gyönyörű főterét, amelyet reneszánsz épületek szegélyeznek, köztük a képen is látható városháza épülete. Megnéztük a híres Szent Antal katedrálist is, amely monumentális méretével igazán lenyűgöző. Majd ellátogattunk a padovai egyetemi negyedbe. Az egész város nagyon szimpatikus volt a számomra.
Sirmione a Garda-tó partján található, gyönyörű város. Mediterrán klímáját a tó és a körülötte elhelyezkedő hegyek együttesen alkották meg. A város az Alpok lábainál fekszik, de a különleges klíma miatt mindenütt pálmákkal találkoztunk, virágzott a magnólia és a sövények virágzó leanderek voltak. Nem lehet szavakkal leírni. Sirmione a tóba nyúló földnyelv végén fekszik. A program része volt egy közel fél órás motorcsónakos túra a tavon, amelynek során megkerültük ezt a földnyelvet. Bevallom, hogy engem jobban lenyűgözött, mint Velence. Láttuk, majd később meglátogattuk a Scaligeri család híres vízivárát, illetve a földnyelv végén lévő ókor romokat. Az egész város lenyűgöző volt.
Verona is érdekes látnivalókat kínált teljesen épen maradt ókori épületeivel (Aréna, Római kapuk, falak, Fórum), valamint reneszánsz épületeivel. Egyetlen kellemetlen benyomásom van csak a várossal kapcsolatban: a Rómeó és Júlia köré font látványosságok és hisztéria teljesen elnyomja a többi érdekességet. A felső képen látható Arénában ma operaelőadásokat tartanak. Az alsó képen az Urak tere látható, a közepén Dante szobrával. Dante élete eléggé szervesen összefonódott mind Padova, mind Verona városával. Az oldalsó képen pedig Júlia erkélye látható.
Az utolsó napra maradt Triest, a ma Olaszországhoz tartozó, de régebben az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező kikötőváros. Itt található a Miramare kastély, de legnagyobb sajnálatomra a programban a város megtekintése szerepelt, ezért a kastélyra csak távoli pillantást vethettünk. A város épületei nem igazán reneszánsz stílusban épültek. Olyan érzésem volt, mintha egy monarchiabeli városban sétáltam volna. Az épületek csodaszépek voltak, de a stílus nagyon elütött az előző napokban látottaktól.
A várostól elköszönve már csak a hosszú-hosszú hazaút várt ránk. Sikerült is az éjszaka közepén, kb. fél 2-re hazaérnünk.
Olvasnivalót is vittem magammal, de ugye senki nem lepődik meg azon, hogy sok időm nem maradt olvasásra. Mindössze kb. 100 elolvasott oldalt tudtam felmutatni a négy nap alatt. :)
Olvasnivalót is vittem magammal, de ugye senki nem lepődik meg azon, hogy sok időm nem maradt olvasásra. Mindössze kb. 100 elolvasott oldalt tudtam felmutatni a négy nap alatt. :)
Nagyon jól éreztük magunkat, de nagyon elfáradtunk. Az élmények igazán egyediek voltak. Nem tudom, hogy jövőre sikerül-e elmenni nyaralni, de ha igen, akkor hasonló mozgalmas és élménydús utat szeretnék. Már úti célunk is van, ezek pedig a Barokk kastélyok.
A bejegyzés kicsit hosszúra sikerült, ezért elnézést kérek. Vigasztaljon Titeket, hogy a csajoknak órákon keresztül meséltem. :)
A bejegyzés kicsit hosszúra sikerült, ezért elnézést kérek. Vigasztaljon Titeket, hogy a csajoknak órákon keresztül meséltem. :)
2 megjegyzés:
Ó, gyönyörű lehetett! :o) Mi 2007-ben voltunk Velencében és Padovában, de remélem, hogy soha nem fogom elfelejteni a látottakat. Az egyik legdöbbenetes élmény a padovai dómban ért. Rengetek turista volt és mindenki meg akarta érinteni a falat, kívántak valamit, sírtak, könyörögtek előtte, képeket tettek ki, sokkoló volt. Én nem vagyok vallásos emberke, de sorba álltam és amikor megérintettem a falat, döbbenetes módon, magam se tudom megmagyarázni, hogy miért, de azonnal folyni kezdtek a könnyeim. Amikor pedig kimentem a szabadba úgy éreztem, mintha lebegnék. Döbbenetes volt. :o)
Az egyetemet mindig látom magam előtt. Emlékszem ahogy néztem a plafon freskóit, beszélt közben az idegenvezető és próbáltam elképzelni milyen lehetett, amikor ezeken a folyosókon az akkori professzorok, diákok lépdeltek, csodálatos volt.
Velence pedig nekem pozitív élmény volt. Azt mondták, hogy koszos és büdös lesz, én ezt nem vettem észre, nagyon tetszett. Annyira szép volt, amikor a Szent Márk téren a rengeteg galamb felrepült, mint a filmekben. :o)
Ez a bejegyzésed kedvencem lett. :o) Annyira jó volt olvasni és nézni a képeket.
Köszi! :) Mi is nagyon jól éreztük magunkat. A program elég sűrű volt, ezért az egyes városokban sok mindent láttunk, de azért sok minden ki is maradt. Pl. a padovai egyetemet sem láttuk belülről. :( De a katedrálist igen. Én sem tartom magam vallásosnak, de Szent Antal szentélyébe belépve én is éreztem, hogy sűrűbbé vált a levegő és az én könnyeim is megállíthatatlanul potyogtak. Meséltem is a csajoknak, amikor az élménybeszámolót tartottam nekik, hogy nagyon furcsa, de olyan jóleső érzés volt ez. Érdekes, hogy mástól is ugyanezt a reakciót hallom. Már nem érzem magam olyan furán. :)
Velencében már nem volt annyi galamb. Mondta is az idegenvezető, hogy erősen megritkították az állományt. Viszont emberből annál több volt. :) Az egyetlen probléma, hogy nagyon-nagyon meleg volt. Nem volt büdös a város, mondjuk igazán olyan szép és tiszta sem, mint amire számítottam. De felejthetetlen élmény, az biztos. Örülök, hogy láthattam. :))
Megjegyzés küldése