Kleinheincz Csilla: Ólomerdő (Ólomerdő 1.)

Kb. másfél évvel ezelőtt már olvastam a regényt és már akkor is nagyon tetszett. A folytatás pedig határozottan érdekelt. Nem én voltam az egyetlen, aki sokat kérdezgette Csillát, hogy mikor lesz végre folytatása a történetnek. Ha lassan is, de elérkezett az az időpont, amikor végre esélyünk is lehetne rá. Lassan eltelik a kötet végén ígért hét év.

Egy nagyon váratlan és egyedülálló esemény hatására ragadtam újra a kezembe a könyvet és merültem el újra ebben a csodálatos történetben.

Az új - átdolgozott - kiadás borítója.

Emese félig tündér, félig ember: anyai ágról tündér, apai ágról ember. Kiskorában az anyja szokatlan dolgot kért tőle, Emese teljesítette a kérést, az anyja pedig ezután nem sokkal eltűnt - és nem is tért vissza soha többé, miközben az apja rendületlenül keresi a feleségét. Emese gyerekkorát furcsa események zavarják meg, a be nem tartott ígéretek miatt mindig kisebb-nagyobb balesetek érik a kamaszkorba lépve Emese mind nehezebben viseli el apja titkolózását. Amikor pedig egy életveszélyes helyzetből egy lovas menti ki és viszi magával az erdejébe, a várába, akkor kénytelen elfogadni, hogy  az a világ, amelyről az anyja kiskorában mesélt neki tényleg létezik: Tündérország valós hely - és Emese vitathatatlanul része ennek a világnak.

Ami nagyon megfogott, elvarázsolt és végig a varázsa alatt is tartott a történetben (az írónő csodálatos mondatain és történetvezetésén kívül) az a magyar vonatkozások tárháza, amelyek ott sorakoznak a cselekmények mögött. Tündérország félig hihetetlen, félig valós, amolyan világ a világ mögött, ahová csak azok juthatnak be, akiknek akad kísérőjük, illetve akik egyébként is oda tartoznak, akár részben, akár egészben. Egy mesevilág, amelyet jól ismerünk gyermekkorunk történeteiből, de amely mégis más, amely most különös szereplők sorát felvonultatva és történetüket bemutatva elevenedik meg a lapokon.

A tündérekről a legtöbb embernek a pici, szárnyas lények és azok kedvessége jut eszébe, amolyan jótékony tündérkeresztanya asszociációval. Ezt a beidegződést itt és most felejtsük el és eszünkbe se jusson, ha belekezdünk a történetbe. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor a tündérek gonoszak? Nem, nem gonoszak, csak olyan emberiek. Tévednek, hibás döntéseket hoznak, ápolgatják és dédelgetik a sértettségüket, a haragjukat és kénytelenek elviselni az átkaik hatásait, illetve következményeit. Tündérország törvényei kemények, a szabályok ősiek, az átkokat könnyű begyűjteni, de nehéz legyőzni, az ígéreteket pedig mindig be kell tartani, mert a megszegett ígéretek következményei fájdalmasak.

Cserny Tímea rajza: Lóna

Emese, aki az emberek világában tölti gyerekkorát belecsöppen ebbe a világba. Az anyja tanította kiskorában, sokat rajzolgattak, főleg csomókat és indákat. A kamaszodó lány emlékszik ezekre a mintákra, de a jelentésüket nem ismeri. Azt is tudja, hogy az ígéreteket be kell tartani és felelőtlenül nem is szokott semmit megígérni, de fogalma sincs arról a másik világról, nem tudja, hogy létezik, amíg véletlenül bele nem csöppen. Kamaszkori vérmérséklete, elfojtott indulatai, megválaszolatlan kérdései és a folyamatosan felbukkanó titkok és ellentmondások erdejében nem találja a helyes utat, nem tudja, hogy kiben is bízhat meg igazán és kiben nem. Persze döntéseit sem a saját családja, sem pedig Héterdő lakói nem könnyítik meg, úgy érzi, hogy mindenki csak fel akarja használni a céljai eléréséhez. Azért ennek az érzésnek van némi alapja, mert tényleg kulcsfontosságú a személye Héterdő történéseiben.

Nincs túl sok szereplő a könyvben, de aki szerepel a regényben, annak cselekedetei kifejezetten fontosak. Emese és a szülei (Lóna és István) mellett meg kell említeni az Özvegyet és elátkozott, egy ideje hollóként élő lányát Firenét, akik tulajdonképpen Lóna családja és múltjuk, döntéseik alkotják a történet alapjait.
Rabonbán olyan lehetne, akár a szőke herceg, aki megmenti a királylányt. Lehetne, ha ez egy olyan tündérmese lenne, de ez egy másfajta történet és Rabonbán semmit nem ad ingyen, minden segítségéért kér valamit cserébe. Már első olvasásra is beleszerettem Rabonbán nevének hangzásába és ez a szerelem most újra fellángolt. Maga a szereplő sem megvetendő személyiség, de több benne a titok, mint amit eddig megismerhettem belőle, ezért nagyon remélem, hogy Csilla még sok olyan könyvet akar írni, amelynek története Héterdőben játszódik.

Cserny Tímea rajza: Firtos

Akiről nagyon szerettem olvasni és érdekes karaktere kifejezetten szórakoztató volt a történetben, az furcsa, hosszúfülű szerzet Firtos vagyis Tartód, akarom mondani mindkettő. Mert ők ketten egy és mégsem igazán. Attól függ, hogy merről fúj a szél. Nem, nem poénkodom. Tényleg így van. Északi szél esetén Tartód sunyi és számító természete uralkodik, déli szélnél pedig Firtos próbálja helyrehozni a másik személyiség okozta károkat. Kettős személyisége, illetve kettejük csatája érdekes színfoltja az egyébként sem unalmas történetnek.

Átkokat mormolni, teremteni és pusztítani akár szóval, akár bonyolult ábrákkal, megkötni a szelet, táltoson száguldani a gondolatnál is sebesebben, belenyúlni a sors folyó folyásába, széllel szállni és még sok minden más dolgot megcselekedni. Ki az, aki nem szeretné ezeket megtenni? A mesék eme megelevenedett világában sok lehetőség megnyílik az olvasó előtt. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a történet nem csak mese, hanem komoly mondanivalója is van az olvasó számára. A folyamatosan rossz történések mellett a regény fő motívuma mégis a szeretet, az összetartozás és a segítségnyújtás, hiszen Rabonbán elviseli a fájdalmat, István képes bármit megtenni a lánya érdekében, Emese önzés nélküli döntése meghozza gyümölcsét és még a marakodó nővérek is elgondolkoznak a saját tetteiken, István nővére, Adél pedig képes elhinni a lehetetlen, hogy a családja segítségére legyen. Mindezek miatt annyira különleges és becses számomra ez a regény.

A történet szálai egyre bonyolultabbak lesznek, ahogy haladunk előre a "mesében". A kuszaságot az eltitkolt érzések, az elhallgatott információk és az ebből adódó félreértések, a régi sérelmek jelenleg és élő hatásai adják és fokozzák. A szereplők között nincs kifejezetten jó vagy gonosz, a saját sorsuk, döntéseik és múltjuk rabjai ők, akik már csak nagy nehézségek árán tudnak mások lenni, mint amik jelenleg. Nagy kérdés persze, hogy akarnak-e vagy még tudnak-e mások lenni, mint egyébként. Pont ezért mindegyik szereplőben volt valami, amiért olvasás közben rokonszenvesnek találtam és drukkoltam neki, hogy jól alakuljon a további sorsa. Mindenki fontos volt a számomra és pont ezért a regény nagyon olvastatta magát és sajnáltam, ha egy percre is félre kellett tennem.

Cserny Tímea rajta: Özvegy

A regény olyan, mint egy felvezető, beleláttunk Héterdő világába és Emese családjának életébe, de a történések több kérdést vetettek fel, mint amit megválaszoltak. Mi lesz most Emesével és Lónával? Kicsoda is tulajdonképpen Hajnal és Éjfél, és miért rettegnek annyira tőlük Héterdőben? Mi a helyzet Rabonbán szívével és a rajta ülő átokkal? Mi történik ezek után Firenével?

Nem titok már, ezért leírom, hogy Csilla átírta a regényt és elkészült a folytatás kisregény is. Az a váratlan esemény, amit a bejegyzés elején említettem pontosan ez a hír volt. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy olvashattam az átdolgozott regényt és biztosan állíthatom, hogy az eddigieknél is jobb lett az új változat,  valamivel komolyabb, helyenként sötétebb és imádom benne a rejtett célzásokat, utalásokat, amelyek miatt szerintem még többen fogják majd követelni a folytatást.

Nagyon remélem, hogy hamarosan megjelenhet ez az átdolgozott változat és mellette a kisregény is. valamint azt is nagyon remélem, hogy hamarosan még több kötet fog foglalkozni Héterdő titkaival és lakóival. Részemről határozottan van igény a folytatásokra. Addig is nagyon ajánlom az Ólomerdőt, mert különleges élményt nyújt az olvasása és ez vonatkozik az eredeti, valamint az átdolgozott regényre is. 

Pontszám: 10 pont

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2007.

Terjedelem: 354 oldal

Kiadói sorozat: Delta Műhely
A szerző egyéb kötetei: Város két fül között és más elvarázsolt történetek, Nyulak-Sellők-Viszonyok
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)
Egyéb: dedikált

Folytatás »

Laurell K. Hamilton: Micah (Anita Blake, vámpírvadász 13.)

A hazai rajongók körében nagy felháborodást váltott ki, amikor a sorozat tizenharmadik köteteként a Micah helyett a Haláltánc jelent meg. Az olvasók zaklatott és értetlenkedő kérdéseire a kiadó azt a válaszolta, hogy a Micah gyakorlatilag csak egy novella, amely nem szerves része a sorozatnak, a terjedelme pedig alig 100 oldal és nem érdemes megjelentetni. Az indokok ugyan logikusnak tűntek, de a rajongókat nem lehetett eltéríteni, mindenképp magukénak akarták tudni a hiányzó részt. Végül az olvasói nyomásnak engedve a kiadó karácsony előtt megjelentette az oly régóta várt és követelt kötetet. Örömmel vettem magam is a megjelenés tényét és nagyon értékelem, hogy a kiadó meghallgatta a rajongók kérését.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 189 oldal
Fordította: Török Krisztina
Borító ár: 2,780,- Ft
A mű eredeti címe: Micah
Sorozat: Anita Blake, vámpírvadász
Előzmény:
1.) Bűnös vágyak
2.) A nevető holttest
3.) A kárhozottak cirkusza
4.) Telihold kávézó
5.) Véres csontok
6.) Gyilkos tánc
7.) Égő áldozatok
8.) Sápadt hold
9.) Obszidián pillangó
10.) Leláncolt Nárcisszusz
11.) Égkék bűnök
12.) Lidérces álmok
Folytatás:
14.) Haláltánc
15.) A Harlequin
16.) Fekete vér
17.) Fogat fogért
18.) Végzetes flört
19.) Ezüstgolyó
20.) Tigrisvadászat
21.) Halálcsók
22.) Ragály
23.) Jason
24.) Dead Ice
Kategória: krimi, paranormális, misztikus, horror,
urban fantasy

Annak ellenére, hogy vannak bizonyos észrevételeim a tartalmával kapcsolatban, el kell ismernem, hogy a kötet borítója nagyon ötletes és gyönyörű lett.

A meglepetés akkor ért, amikor kinyitottam a könyvet. A kiadó egyéb kiadványaihoz képest szokatlanul hatalmas betűméret és sortávolság láttán bizony felvontam a szemöldököm. Közel a duplája lett a kiadvány oldalszáma, mint ami korábban szóba került. Pozitívumként mindenképpen meg kell említeni, hogy könnyen és gyorsan olvasható a történet, mesterséges oldalszám növelés következményeként még gerincvastagsága is van a kötetnek, tehát nem bújik meg a sorozat többi része között. A kötet az én polcomon oda került, ahol kronológiailag a helye van, tehát a Lidérces álmok és a Haláltánc közé.

Legnagyobb örömömre ebben a kötetben ismételten a halottkeltés volt műsoron. Anita, a kollégája, Larry miatt kénytelen beugrani és elvégezni az FBI által megrendelt munkát. A problémát mindössze az jelenti, hogy az ardeur miatt valakinek el kell kísérnie őt az útra. Ez az önként vállalkozó személy Micah lesz. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor az FBI értesül arról, hogy személycsere történt, Anitának ugyanis nem csak a hatalma, de a híre is egyre növekszik.

Az a fura helyzet állt elő a történetben, hogy Micah mindent megtesz a kettesben töltött ajándék napért, a hangulatért, a felejthetetlen élményért, közben Anita érzelmileg begörcsöl, és nem bírja elengedni magát. Hosszú lelkizés lett az eredménye, amelynek az egyetlen pozitívumaként azt tudom megemlíteni, hogy egy új oldaláról ismerhettem meg Michát. Anita reakciója csak értetlenkedést váltott ki belőlem.

A lelki gyötrődés közben fellebben a fátyol Micah múltjának egy-két részletéről. Kedvelem a személyét ezért bevallom, hogy nekem bizony ez az infó nagyon kevés volt. Sokkal többet szerettem volna megtudni a múltjáról, a családjáról, a motivációiról és az érzéseiről. Úgy éreztem az olvasás során, mintha maga az írónő sem tudná, hogy mi is igazán Micah múltja, ezért inkább másfelé vitte az eseményeket.

A nagyon rövid történet ellenére a halottkeltés mellett az erotikának ismételten jelentős szerep jut a lapokon. Üdítő változatosságot jelentett azonban, hogy ebben a részben csak egy pasi teszi a dolgát Anita ágyában.

Forrás

A kötelező erotikus jelenetet követően végre sor került a történet gerincét adó munka elvégzésére, amely természetesen nem mentes a bonyodalmaktól sem, mert ahol Anita felbukkan, ott semmi sem egyszerű. Nincs ez másként most sem. A gondot Anita megnövekedett hatalma és a személyével szemben tanúsított ellenérzések jelentik. A sok beszéd, győzködés és magyarázkodás után végre megtörténik a zombi előhívása és ekkor pörögnek fel az események.

Élvezettel olvastam azokat a részeket, amikor Anita a temetőben sétálgat, és a halottakkal foglalkozik. Ezek azok a leírások, amelyek a sorozat első kötetétől kezdve megfogtak és nem eresztettek.

Hamilton nem egy igazán jó időszakában írta ezt a történetet, amelyben a rövidsége ellenére sem tudta eltalálni az íráson belül a megfelelő arányokat; hosszúra nyúlt lelkizéseket, nyűglődéseket, felesleges szócsatákat, bizonygatásokat olvashattam, majd amikor a vége felé jöttek az igazi izgalmak, akkor nagyon gyorsan vége szakadt a cselekménynek. Helyette a későbbiekben csupán pár mondatos összefoglalást olvashattam. Hiányzott számomra a kötetből az akció.

A hibái ellenére jó volt olvasni ezt a kötetet, mert végre volt benne halottkeltés és végre újra láthattam Anitát egy monogám kapcsolatban, egy nem is annyira extrém együttlét során. Érdekes volt, mert pár dolog kiderült Micah személyéről. Ami miatt kevésbé tetszett, hogy sokkal jobban a középpontba lehetett volna állítani a főszereplőt és nem kellett volna ilyen hirtelen lezárni az események végét. Bőven volt még lehetőség ebben a történetben és igazán írhatta volna még tovább szerző. Kicsit olyan érzésem volt, mintha elfogyott volna a lendülete. Ez így nagyon rövidre sikeredett.

Minden negatívuma és a kurtasága ellenére is örülök, hogy olvashattam és olvasásra ajánlom a sorozat rajongóinak is. Különösen a Micah személyét kedvelőknek.

A könyvről írt értékelésem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Folytatás »

Várólista - 2013. február

A januári nyugodt, könyvmegjelenésekben szegény időszakot követően beindultak a kiadók az új kiadásokkal. Jobbnál-jobb könyvek sorakoznak ebben a hónapban megjelenésre várva. A február elsősorban a sci-fi hónapja az én válogatásom szerint, de azért becsúszott egy-két fantasy is a kínálatba. Az alábbi kötetek között vannak régóta várt írások és olyanok is, amelyek felé egyelőre még csak kacsingatok.

Brandon Sanderson: Korok hőse (Ködszerzet 3.) VI. kötet

Miért? Kell ezt még magyaráznom? Szerintem nem. Ezzel a sorozattal kapcsolatban csak egy érzés létezik bennem: akarom és kész! Jövő héten talán már a kezemben is foghatom mindkét kötetet és el is merülhetek az allomanták világában.

Fülszöveg: Ki is a Korok Hőse? A Végső Birodalom megdöntése és a szabadság kivívása érdekében Vin végzett az Uralkodóval. Ennek eredményeként azonban a Mélység – a mindent elborító köd halálos megnyilvánulási formája – visszatért, nyomában sűrű hamuesőkkel és egyre hevesebb rengésekkel. Úgy tűnik, az emberiség sorsa megpecsételődött. Elend Venture császár, aki a Megdicsőülés Kútja végén csak ködszerzetté válva menekülhetett a halál torkából, abban reménykedik, hogy sikerül rábukkannia az Uralkodó által hátrahagyott nyomokra, amelyek segítségével megmentheti a világot. Kedvesét, Vint eközben emészti a bűntudat, amiért hagyta magát félrevezetni, és szabadon engedte a Kútban lakozó, Romlás néven ismert misztikus erőt. Romlás a világ pusztulására tör, és lehetetlennek tűnik, hogy ebben bárki képes megakadályozni.

A Ködszerzet-trilógia befejező része nem marad adós az első két könyvben beígért izgalmakkal: a titkok sorra lelepleződnek, a sorozat korábbi részeiben gyökerező összefüggések értelmet nyernek, és a meglepetések tűzijáték gyanánt sziporkáznak végig a köteten. A végkifejlet pedig mind eredetiségében, mind vakmerőségében a párját ritkítja.

Kiadó: Delta Vision

Megjelenés: 2013. február 07.

Terjedelem: 608 oldal

Borító: puhakötés

Teljes ár: 2.990,- /webbolt ár: 2.542,-

John Scalzi: Szellemhadtest

Miért? Mert az első rész stílusa nagyon bejött nekem. Több sci-fi rajongó húzogatta a száját, hogy az író innen-onnan szedte össze az ötleteket és nem egészen egyedi a történet, de engem ez nem érdekelt, mert megvett a pörgős, cselekményes történetével, a könnyű olvashatóságával és pont az volt benne a jó, hogy sci-fi létére nem terhelte le az agyamat. Persze van, amikor olyan könyvet is szívesen olvasok, de abban az időszakban, amikor a Vének háborúja a kezembe került, nagyon jól esett a könnyedsége. Nem kérdés, hogy a folytatásra is mindenképpen kíváncsi leszek. Már ígéretem is van rá, hogy biztosan olvashatom. :)

Fülszöveg: Az emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki nem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt híres, így megpróbálja egy klónkatonájába ültetni a lemásolt lelket… elvégre a háborút nekik kell megakadályozni, és ezért a célért mindenre hajlandóak. 

Scalzi ott folytatja a sodró lendületű katonai sci-fit, ahol a „Vének háborúja” véget ért, még lebilincselőbb történettel és emelve a téteket. Megfiatalított vének és gyorsan öregedő fiatalok vívják a különleges háborút, ami pontosan olyan, mint az összes háború a történelemben: végtelenül mocskos. Az egyetlen menedék, ha valaki megtalálja magában az erkölcsi iránytűt, ahogyan az Scalzi kalandos sorsú főhősének is sikerült. De elég lesz-e most is ennyi, ebben a mindent elsöprő háborúban?

Kiadó: Agave Könyvek

Megjelenés: 2013. február 21.

Terjedelem: 304 oldal

Borító: puhakötés

Teljes ár: 2.980,- /webbolt ár: 1.937,- (a megjelenésig még 35% kedvezménnyel előrendelhető)

Lauren Beukes: Moxyland
Miért? Mert ha nem is volt tökéletes, de tetszett az írónő első magyarul megjelent regénye, tetszett az alapötlet. A fülszöveg alapján ötletből ebben a kötetben sincs hiány. Kíváncsian várom tehát, hogy mit is hozott ki belőle az író. Mindenképpen beszerzésre és olvasásra fog kerülni. Ha lehet, akkor minél hamarabb. 

Fülszöveg: Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.
Kiadó: Ad Astra

Megjelenés: 2013. február 22.

Terjedelem: 312 oldal

Borító: puhakötés

Teljes ár: 2.990,- (előrendelés 30% kedvezménnyel a fenti miniboltban)

Greg Egan: Diaszpóra

Miért? Mert a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésem és mert bízom a kiadó által felvállalt minőségi írásokban és kiadványokban. Bár az is igaz, hogy a köteteik olvasásához kellő hangulatba kell ringatni magam, mert a kapkodós olvasás nem hálálja meg az élményt. Szeretném majd olvasni, de a mikor egyelőre még kérdéses. A történet nehézségi foka nem fog eltántorítani, csak késleltet egy kicsit. :) 

Fülszöveg: Íme, az árva! Olyan világba született, amely nem is valódi. Digitális lény, akit elmemagból növesztettek, semleges nemű, virtuális polgár szondák, műholdak és szerverek végtelen hálózatában, mely átszövi az egész Naprendszert a külső bolygóktól a Nap háborgó felszínéig. A XXI. századi Introdus óta az emberiség drasztikus változásokat eszközölt önmagán. A legtöbben a halhatatlanságot választották, csatlakoztak a poliszokhoz, tudatos szoftverekké váltak. Mások a gleiznerlét mellett döntöttek: eldobható, felújítható robottestekbe költözve nem vesztették el a kapcsolatot az erők és a súrlódás fizikai világával. Sokan közülük végleg elhagyták a Naprendszert fúziós meghajtású űrhajóikkal. És vannak, akik a végsőkig kitartanak. Ők a Föld sarában és dzsungeleiben hátramaradt húsvérek: egyesek álommajmokká sorvadtak, mások a tengerben lubickolnak vagy a levegőben repdesnek, a statikusok és a hídverők pedig élhető emberi sorsot próbálnak kovácsolni maguknak. 

A polgárok gondtalan nyugalmának azonban egy csapásra vége szakad, amikor egy nem várt katasztrófa éri a húsvéreket, mely arra enged következtetni, hogy a poliszok jövőjét a természet törvényeinek fittyet hányó, bizarr asztrofizikai folyamatok fenyegetik. Így hát az árva polgárok és húsvér menekültek egy csoportjával karöltve nyomába ered a tudásnak, amely egyedül szavatolhatja a biztonságukat…

Kiadó: Ad Astra
Megjelenés: 2013. február 28.
Terjedelem: ? oldal
Borító: puhakötés
Teljes ár: ?



Rachel Vincent: Lélekmentők (Sikoltók 2.)

Miért? Az írónő stílusában van valami, ami megfogott. Minden magyarul megjelent könyvét olvastam eddig. Ez a sorozata ugyan YA és a főhősnője sem mindig ésszerűen viselkedik, de a mitológiája lenyűgözött. Már csak ezért is kíváncsi vagyok a folytatásra. A lúdvércek élete eddig is csupa titok és különlegesség volt. Érdekel további sorsuk is. Az első részt a könyvtárból olvastam. Nem tudom, hogy ez a rész hogyan és mikor kerül majd a kezembe, de érdekelni nagyon is érdekel.

Fülszöveg: Kaylee Cavanaugh megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni – a Lélektolvajok óta tudjuk, hogy ilyenkor egy láthatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, akár egy lidérc. Amikor azonban a mindenki által irigyelt popsztár, Eden összeesik a színpadon, és Kaylee nem sikít, már biztosra vehető: ennek nyomós oka van. A lányt nem hagyja nyugodni az eset – lóg az iskolából, édesapja szobafogságra ítéli, és még a pasija hűsége is megkérdőjeleződik.

No de mi bolygatta így fel a mindennapokat? A válasz egyszerű: a mit sem sejtő fiatalok hírnévért-pénzért cserébe eladják a lelküket az Alvilágnak, ám a következményekkel nem számolnak. Kaylee minden erejével azon van, hogy megmentse a lelkeket, de azt maga sem gondolta volna, hogy eközben a saját lelkét teszi kockára…

Kiadó: Jaffa
Megjelenés: 2013. február 28.
Terjedelem: 300 oldal
Borító: puhakötés
Teljes ár: 2.940,-



Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Miért? Bevallom az elmaradásom, hogy nem olvastam még Bradbury-t. Ezt a könyvet azonban már annyit emlegették a környezetemben, hogy ha olvasni akarok valamit az írótól, akkor biztosan ezzel fogom kezdeni. A kötetet régóta várták már a magyar rajongók és most végre a kezükbe is foghatják.

Fülszöveg: Guy Montag tűzőrként dolgozik. Az a munkája, hogy elégesse a könyveket… a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Montag élvezi a munkáját. Tíz éve tűzőr, és mindig felhőtlen örömmel vonul ki az éjszakai riasztásokra, boldogan nézi a lapokat emésztő lángokat. Aztán egy nap találkozik egy lánnyal, aki olyan múltról mesél neki, amikor az emberek még nem féltek, majd megismerkedik egy professzorral, aki olyan jövőt fest elé, amelyben az emberek gondolkodnak. És akkor Guy Montag hirtelen ráébred arra, mi az igazi hivatása.

Kötetünkbe Bradbury nagy hatású klasszikusa mellé további öt remekbe szabott novellát választottunk a sci-fi irodalom nagymesterétől.

A kiadó elérhetővé tette a kötet egyik írását, az R, MINT RAKÉTA című novellát. Olvassátok minél többen! Én is ezt fogom tenni és ha tetszeni fog, akkor részemről jöhet a kötet is.

Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2013. február 14.
Terjedelem:  oldal
Borító: puhakötés
Teljes ár: 2.880,- /webbolt ár: 1.872,- (a megjelenésig még 35% kedvezménnyel előrendelhető)


James Swallow: Deus Ex: Ikarosz-hatás

Miért? A cyber-punk az egyik kedvencem a sci-fi irányzatok közül. Miután az utóbbi időszakban a játékokhoz kapcsolódó írásokkal is sikerült megbarátkoznom, így már ez sem riaszt el. Az előzetes nagyon tetszett és kellően izgalmasnak tűnik a fülszöveg is. Majd kiderül, hogy egymásnak teremtettek-e minket. 

Fülszöveg: Vajon többé válik-e az ember a korlátlan testmódosításoktól? Megéri lecserélni szerveinket emberfeletti képességeket biztosító bioaugmentációkra? 

2027-ben, a káosz és az összeesküvés között őrlődő világban Anna Kelso, a felfüggesztett titkos ügynök és Ben Saxon zsoldos, az SAS volt tisztjének magánnyomozása akaratukon kívül keresztezi a világtörténelem legerősebb és legveszedelmesebb szervezetének útját. Életveszélyes kutatás kezdődik Moszkvától Londonig, Washingtontól Genfig a minden képzeletet felülmúlóan sötét igazság nyomában, amelynek felderítését minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel igyekeznek meggátolni a világ valódi urai.

A kultikus Deus Ex videojátékok világában játszódó, önállóan élvezhető regény.

Kiadó: Fumax
Megjelenés: Megjelent!
Terjedelem: 352 oldal
Borító: puhakötés
Teljes ár: 3.490,-


Előzetes:

Folytatás »

Hírmorzsák (1)

Ha már február java részt a sci-fi műfajú könyvek megjelenésének hónapja, akkor legyen az első hírmorzsa témája is a sci-fi. Ha pedig már sci-fi, akkor Agave Könyvek. A hírek az ő kiadványaikhoz kapcsolódnak.

Televíziós minisorozat készül Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című mesterművéből – Ridley Scott cége végzi a munkálatokat

2013. február 12., Budapest – Négyórás minisorozat formájában fog elkészülni Philip K. Dick Hugo-díjas Az ember a fellegvárban című regényének a televíziós változata, ami a Syfy digitális csatornán lesz majd látható. A munkálatokért többek közt Ridley Scott saját, Scott Free Productions nevű cége a felelős, az első részt pedig az a Frank Spotnitz fogja írni, aki az X-akták és Millennium című sorozatok producere volt.

„Az ember a fellegvárban nem csupán a kedvenc regényem Philip K. Dicktől, de egyben az egyik legmerészebbnek és legjobbnak tartott munkája”, nyilatkozta Scott a bejelentés után. „Nagyon örülök neki, hogy ezt regényt bemutathatjuk az embereknek, és reméljük, hogy a történetet ők is legalább annyira érdekesnek és lenyűgözőnek fogják találni, mint mi.”

Philip K. Dick 1962-ben megjelent könyvét Hugo-díjjal jutalmazták, és mindmáig az egyik legjobb alternatív történelmi műként tartják számon, ami egy olyan világban játszódik, ahol a második világháború a német és japán haderők győzelmével végződött.

Nem ez az egyetlen készülő adaptáció jelenleg: szintén Ridley Scott  dolgozik egy ideje a Szárnyas fejvadász című kultfilm folytatásán, Michel Gondry pedig az Ubikot viszi majd szélesvászonra. Ezek mellett tavaly mutatták be a mozik Az emlékmás új változatát, 2011-ben pedig Sorsügynökség címmel forgattak blockbustert Dick egyik novellája alapján.

A Hírmorzsák másik témája a 14-én, azaz csütörtökön megjelenő, régóta várt Ray Bradbury kötet a Fahrenheit 451 és más történtek. Az Agave Könyvek döntése alapján a kötetben is megtalálható R, MINT RAKÉTA című novella, most mindenki számára elérhető. Olvassátok minél többen!


A kötet a kiadó webboltjában kedvezményes áron, 35 % kedvezménnyel előrendelhető. Ha tetszett a novella, akkor ne hagyjátok ki ezt a lehetőséget! 

Folytatás »

Harlan Coben: Senkinek egy szót se

Az író könyveihez egy akció keretében jutottam hozzá. Tulajdonképpen nem is akartam megvenni, de egyszerűen muszáj volt (és itt most nem arról van szó, hogy nem tudtam ellenállni, hanem más tényezőkről). A polcra került könyvek azonban csak várakoztak és soha nem kerültek sorra. Az erdő című regényt tavaly a várólista csökkentés kihívás keretén belül olvastam el. A történet tetszett, de azóta sem vettem a kezembe az írótól másik kötetet, már megint minden fontosabb volt. Végül megszületett az elhatározásom és ez a regény felkerült a Csökkentsd a várólistád 2013. kihívás keretén belül olvasásra tervezett könyvek közé. Már megint csak arra a kis motivációra volt szükségem, mint a korábbi esetekben. Így utólag azt mondom, hogy nem értem miért nem olvastam el korábban és egyéb motiváció nélkül, mert a könyv nagyon jó, nekem kifejezetten tetszett. 

Dr. David Beck és a felesége már gyerekkoruk óta ismerik egymást. Minden évben visszatérnek a családjuk tulajdonában lévő Charmaine-tóhoz, hogy megünnepeljék első csókjuk évfordulóját, ám ezúttal, a tizenharmadik alkalommal a kellemesnek induló nap rosszul végződik. Nagyon rosszul. Nyolc évvel később Dr. Beck még mindig nem heverte ki a felesége halálát. Közeledik az évforduló napja, amikor egy névtelen üzenetet kap, amelyben olyan utalások vannak, amelyeket rajta és a feleségén kívül nem sokan ismernek. Talán lehetséges az, amit remélni sem mert, hogy halottnak hitt felesége mégis él? A levél végén szereplő üzenet egyértelmű: egy szót se… senkinek! 

Olvastam már a szerzőtől Az erdő című írását és bár az is jó volt, de az nem ragadt ennyire magával, nem érintett meg ennyire. Hogy miben volt más ez a történet? A csavaros és feszült cselekmény mellett jelen volt az igazi, mély, mindent elemésztő szerelem, a veszteség fájdalma, majd a remény lüktetése és mindez egy férfi szemszögéből és egy férfi tollából. Nem csöpögős, rózsaszín leírás, de mégis gyönyörű. Bámulatos. Élvezet volt olvasni. Szerencsére ezek a felfokozott érzelmek nem nyomják agyon a cselekményt, hanem tökéletes alapot szolgáltatnak az eseményeknek. Olyan ez a történet, amelynek egy része már az elejétől fogva kitalálható, sejthető, de a szereplők motivációi, titkai miatt egészen a végéig bőven akadnak meglepetések, gyakorlatilag minden oldalon találtam valami titkot, rejtélyt, izgalmat. A múltból felmerült újabb és újabb titkok mindig felülírják az addigra már éppen átláthatónak tűnő összefüggéseket. Hol ez a szereplő, hol egy másik a gyanús, mindenkinek van valami kapcsolata a másikkal, vagy az éppen felbukkanó harmadikkal. Van, aki titkolja ezeket a kapcsolatait és van, aki már nem is fárad vele. Közben pedig állandó a feszültség, a fenyegetés, amitől úgy éreztem, a titkok lassan összenyomnak. Amikor már azt hittem, hogy több meglepetés nem érhet, kaptam még egy fricskát az írótól, amire csak annyit tudtam reagálni: „Ez szép volt, Mr. Coben!” 

A szerző szerepe a filmben.
A kép innen.

A cselekmény gyors és pörgős, a lelki kitérők sem tudták lelassítani, inkább még kíváncsibbá tettek. Nagyon tetszettek az életszagú, pörgős párbeszédek, az összetett cselekmény bizonyos részei pedig elgondolkodásra késztettek. Rövid időn belül sok szereplő került a képbe, illetve a visszaemlékezések miatt több idősíkon zajlottak az események, mindezek ellenére jó tempóban haladtam, könnyű volt olvasni. A történetvezetés, a cselekményszálak folyamatos összekuszálása, a bizonytalanság és a feszültség folyamatos fenntartása miatt a könyvet gyakorlatilag nem lehet félretenni, a szereplők lelki vívódása, az érzelmek leírása pedig felteszi a koronát az egyébként is mesteri írásra. Jó, hogy az akció mellett van egy lelki oldala is a történetnek, mert így mélysége van, ami miatt tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt. Az író egyébként ezzel a könyvével nálam végleg bekerült azon szerzők közé, akiknek minden írását olvasni szeretném.

A háttérben ismét a szerző.
A kép innen.

A kiadással kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a kiadvány igényes, védőborítója ötletes, szöveghibája sincs túl sok, egyetlen negatívuma, hogy a gerince nagyon merev, ezért nehéz kézben tartani olvasás közben. A kapott élményért cserébe azonban elnézem a kiadás hibáját.

Érdekességként még annyit hozzáfűznék, hogy a könyv El ne áruld senkinek címmel korábban már megjelent magyarul. A könyvből Tell No One címmel film is készült, amely 2007-ben négy kategóriában nyerte el (legjobb rendező, legjobb színész, legjobb vágás és legjobb zene) a Cézar Awards díjat Franciaországban. A film további érdekessége, hogy a szerző is szerepel benne. 

A film trailere:

Pontszám: 9 pont
Eredeti cím: Tell No One

Kiadó: Kelly Kft.

Kiadás éve: 2010.

Terjedelem: 317 oldal

Teljes ár: 2.980,- Ft
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)
Egyéb: A könyvről írt értékelésem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Folytatás »

Gaura Ágnes: Démoni színjáték (Borbíró Borbála sorozat 0,5)

Nem, ez nem egy új Borbíró Bori könyv. Ez csupán egy novella. Egy előzménynovella. Viszont vitathatatlanul egy Borbíró Bori kaland. 

A történet abban az időben játszódik, amikor Borinak még a VKI, azaz Vámpírkutató Intézet volt a munkahelye, a projektek finanszírozása sem jelentett gondot, vagyis időben még a Vámpírok múzsája kötet eseményei előtt járunk. Az Intézet legfőbb tevékenysége, hogy vérmintákat gyűjtsön be a vámpíroktól és elemezze is ezeket bizonyos gének után kutatva, amelyek meghatározzák az élőholtak egyes tulajdonságait, reakciót. Bori az ilyen és a hasonló célú a munkák végrehajtásában való eredményes közreműködése következményeként nyerte el az elhíresült vámpírcsapoló nevet.   

Már a novella elején nyilvánvalóvá válik, hogy Bori most is egy olyan küldetésre indul, ahonnan vérmintával kellene visszatérnie. Minden vágya, hogy egy IQ vámpírtól is szerezzen mintát, de persze nem hiába hívják őket okosoknak. Nem akarnak Bori csapdájába belesétálni. Helyette - ahogy az már lenni szokott - ő maga kerül a bonyodalmak középpontjába. Az IQ vámpírok maguk állítanak "csapdát" Borinak. Világosan tudatják vele, hogy átlátnak a szervezkedésén, mindent tudnak az Intézet működéséről, a figyelmüket semmi sem kerüli el. Vérminta begyűjtése helyett Bori végül is színházba megy egy IQ vámpírral. Vámpírszínházba, ahol egy felejthetetlen előadásban lesz része.

Maga a történet rövidke - lévén, hogy novella -, de megvan benne minden, ami egy Borbíró Bori sorozat könyvben is megtalálható. Na jó, Attila nem szerepel benne, mert ekkor még nem volt része Bori életének, de sok-sok szereplő felbukkan vagy kerül említésre a rövidke történetben, akik később is lényeges szereplők lesznek majd a kötetekben. Az egyedüli, aki ebben a történetben szerepel és a későbbiekben inkább csak említés szintjén tűnik fel, az Bori testvére, Dani. A testvérpár szórakoztató párbeszédeit élvezet volt olvasni és gyönyörű keretet adtak a kalandnak.

A hangulat és a poénok már ismerősnek tűntek. Borit most sem hagyta cserben csípős nyelve, nem fukarkodott a beszólásokkal. A vámpírszínházi előadás leírása megdöbbentő volt és nagyon is átélhető. Ami pedig kifejezetten tetszett, az a történet végén a csattanó. Hatalmasat kacagtam, amikor rájöttem, hogy végül is ki sétált bele és kinek a csapdájába. Szép húzás volt és ügyes megoldás. :)

Aranyos, szórakoztató és nagyon gyorsan elolvasható történet. A sorozat rajongóinak mindenképpen ajánlom, mert biztosan nem fognak csalódni benne.
Ha valaki nem ismeri a sorozatot, akkor akár ismerkedés céljából is nyugodtan tudom ajánlani a novellát. Ugyanezt a stílust fogja kapni a regényben is, csak némiképp nagyobb mennyiségben. :))

A novella nyomtatásban nem jelent meg, de a kiadó honlapján e-könyvként megvásárolható, egészen jelképes összegért, mindössze 1 Ft-ért.

A Borbíró Bori sorozat kötetei szintén kaphatók elektronikus formátumban. A Vámpírok múzsája és az Átkozott balszerencse kötetenként 999 Ft-ért kerülhet a gépetekre, olvasótokra.

Az e-könyv vásárlás részleteiről pedig ITT tájékozódhattok.

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 27 oldal

Sorozat: Borbíró Borbála
Folytatás: Vámpírok múzsája, Átkozott balszerencse
Forrás: magán e-könyvtár (vásárlás, 2012.)

Folytatás »

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (Vaják 1.)

Rögtön az elején kijelentem, hogy nem ismerem a játékot és amíg a könyvet meg nem láttam, addig még csak nem is hallottam róla, hogy létezik. Töredelmesen bevallom, hogy nem mozgok otthonosan a PC játékok világában. Két dolog indított el a könyv olvasása felé. Az egyik, hogy a Ready Player One, bár szintén nem tartottam magam a célközönség tagjának, előre nem látható módon tetszett és elvarázsolt. Ezzel kútba ugrott az a fejtegetésem, hogy a játékokról szóló és a játékokhoz kapcsolódó könyvek nem nekem valók. A másik, hogy több értékelésben kihangsúlyozták, hogy a kötetben nagyon erős az európai mitológiára és hiedelemvilágra történő utalás. Ez utóbbi volt az, ami végleg az olvasás felé sodort.

Értékelés: 10 pont a 10-ből
Kiadó: PlayON!
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 287 oldal
Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: Ostatnie zyczenie
Sorozat: Vaják
Előzmény:
0.) Viharidő
Folytatások:
2.) A végzet kardja
3.) Tündevér
4.) A megvetés ideje
5.) Tűzkeresztség
6.) Fecske-torony
7.) A tó űrnője

Mit is jelent vajáknak lenni? Az olvasataim alapján nem túl sok jót. Először is, aki vaják nem ismeri a családját, mert fiatal kora óta a witcher iskolákban kap speciális kiképzést. A próbák során ő maga is megváltozik, végül megszűnik embernek lenni, valami más lesz belőle. Vaják. Ezeknek a természetfeletti képességekkel rendelkező mutáns "lényeknek" a feladata, hogy megszabadítsák a világot a mindenhol felbukkanó és az embereket gyilkoló szörnyetegektől. Vagyis nem mások lesznek, mint hivatásos szörnyvadászok. A sors fintora, hogy az emberek a vajákot is gyilkoló szörnyetegnek tartják és így is viselkednek vele szemben.
A vaják legfontosabb tulajdonsága az érzelemmentesség. Összetett technikájuk és speciális kiképzésük alapján képesek harcolni, képességeiket bizonyos főzetekkel erősíteni, valamint a szörnyek ellen a mágia egy  egyszerűbb formáját, a jeleket használni. A vaják legfontosabb tárgya a medálja, amely iskolájának jele. Főszereplőnk estében ez egy vicsorgó farkasfej. A vaják két fegyvert hord magával, egy acél- és egy ezüstkardot. Egyet az emberek és egyet a szörnyek ellen.

A kötet és a történet felépítése egészen egyedi. Regényt vártam, folyamatos történetet, de helyette egy elmélkedésekkel megszakított novellafüzért kaptam. A "belső hang" elnevezésű írások Geralt, vagyis a vaják jelenét és problémáját tárják föl előttünk, míg a közbenső történetek és kalandok leírása alapján lassan megismerjük a főszereplőnket, küzdelmes és kalandos életét, valamint ezt a hihetetlen, mitológiai lények sokaságával benépesített világot.
A váltott idősíkok és az elbeszélések miatt csak a könyv végére áll össze teljesen a történet, hogy miért és hogyan került jelenlegi helyzetébe a hősünk.

Rögtön az elején meglepett Geralt személye. Az alapján, ahogy őt, mint vajákot a külső szemlélő szemszögéből megismerhettem, egy lelketlen gyilkológépre számítottam. Aztán már az első történetben megmutatkozik, hogy jellemének köze sincs a nép körében elhíresült gyilkoshoz, hanem ennél sokkal összetettebb - és a vajákokra nem jellemzően nem egészen érzelemmentes - személyiség. Nehéz megítélni a cselekedeteit, zárkózottsága nem igazán segíti, hogy a köznép könnyen elfogadja a jelenlétét. Persze, ha van, aki egyáltalán el akarja fogadni, mert az általános közfelfogás és szokások szerint a vaják egyenlő a leprással. Amolyan szükséges rossznak tartják a személyét, akihez csak akkor fordulnak, ha már végképp nincs más megoldás.

Ami teljesen megfogott az a történet alapja, a világ felépítése, a lények sokasága és a mesékkel, mondákkal való párhuzamok egyfajta kicsavart jelentésének, értelmezésnek történetbe szövése. Mintha az Ezeregyéjszaka történetei és a Grimm mesék is mutáns torzulásokon mentek volna át.
Az egyik kedvenc részem, amikor A kisebbik rossz című írásban Stregobor, a varázsló mesél a mutáns lányokról, akiket a vadászat elején még elpusztítottak, majd később csak elkülönítették (toronyba zárták) az esetleges mutánsnak tűnő egyedeket. (Nem szoktam idézeteket tenni az értékeléseimbe, de most örömmel teszek kivételt.)

"- Nagyon nehéz volt őket kiválasztani. Épp ezért hagytunk fel... az eltüntetésükkel, és fogtunk az elkülönítésükbe.
- A híres tornyaitok - horkant fel a vaják.
- A tornyaink. De ez is tévedésnek bizonyult. Alábecsültük őket és jó páran megszöktek. A királyfik, különösen a fiatalabbak között, akiknek nem volt túl sok dolguk, és még kevesebb a vesztenivalójuk, valami őrületes divatja lett a toronybazárt szépségek kiszabadításának."

Idézetek tömkelegével folytathatnám még, mert bizony előkerül a gonosz mostoha tükre, vagy az erdőbe menekült és a vadász megölése után a törpékkel együtt élő lány története. Nem véletlenül tűnik ismerősnek az elvarázsolt ház és a benne lakó, szörnyeteg kinézetű férfi sem. És még folytathatnám a felsorolást. Ugyan más a történetek kimenetele, mint ahogyan sokan ismerik, de az alapok ugyanazok. Mondom, hogy olyan, mintha mutálódtak volna. :) Viszont nagyon jók. Hatalmasakat nevettem, amikor egy ismerős részletből teljesen más végkifejlet kerekedett.

Meséket emlegetek, de a történetek nagyon is komolyak, helyenként elég véresek és nem mellékesek a filozofikus gondolatoktól és fejtegetésektől sem. Közben pedig megkapjuk sok-sok lény leírását. Eléggé otthon érzem magam a fantasy világában és hallottam (olvastam) már strigáról, baziliszkuszról, kikimoráról, ruszalkáról, talán még lesiről is, de nem hallottam még brukszáról, vippráról, maráról, alpról és ki tudja még mennyi mindenről, amelyet az író folyamatosan emleget a könyvében. Szóval lényekből és újdonságokból nincs hiány. Szerencsére izgalomból sem, mert Geralt nem a nyugodt életviteléről híres. Gondolatmenetét nem mindig tudtam elsőre követni, de ha figyelmesen olvastam, akkor rá lehetett jönni egyes várható lépésekre.

Rengeteg kérdés maradt bennem, amelyre remélem, hogy választ kapok a következő kötetekben. Hol is van Rívia? Milyen is az a vaják képzés, átalakulás? Miért is van az, hogy Geralt mégsem annyira érzelemmentes, mint lennie kellene? Ezekkel a témákkal kapcsolatban csak egy-két említést tesz az író, de igazság szerint engem részletesebben is érdekelnének a válaszok. Leginkább ezért, mert ezzel Geralt személyisége válna sokkal mélyebbé és árnyaltabbá. Nagyon érdekelne az is (mivel a játékot nem ismerem, nem tudom, hogy ez az infó ott elhangzik-e), hogy miért és hogyan került az a seb Geralt arcára.

Szerettem ezt a könyvet olvasni. Megfogott magának ez a faarcú, fehér hajú, inkább vicsorgó, mint mosolygó figura, akinek sokszor fura, de a végén mégiscsak helyesnek tűnő gondolatai és cselekedetei vannak. Az egyedi megközelítésmód minden történet esetében garantált és nyugodtan kijelenthetem, hogy az egyéni élmény is. Mondom ezt akkor is, még ha úgy is gondolom, hogy egy-két novella bizony laposabbra sikerült a többinél. Attól még jó volt, csak voltak előtte jobbak is és az elvárások, mégiscsak elvárások.
Ez a könyv vagy elsőre megfog és nem ereszt, vagy soha többet nem veszed a kezedbe. Nem igazán érzem a középút lehetőségét. Már veszem is a kezembe a folytatást.
Ja, és még valami, azt a medált nagyon szívesen elfogadnám, persze a kiképzés nélkül. :)

A képek a Witcher 1. játék intrójából származnak.

Folytatás »

Akkonról beszélgettünk: író-olvasó találkozók Trux Bélával

Aki nem kis hazánk fővárosában vagy annak vonzáskörzetében él, bizony sokszor érzi úgy, hogy kimarad a sok-sok jóból, ami a helyieknek természetes. Mit értek ez alatt? Író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat, dedikálásokat és minden más hasonló könyvhöz kapcsolható csemegéket. Két lehetősége van a fővárostól messzi távolban lakónak: vagy rászánja az időt és a nem kevés pénzt és pár óráért 3-4-szer annyit utazik és bolyong, mert nem igazodik ki a nagyvárosban vagy pedig sajnálkozva, fájó szívvel lemond az élményről.

Mi történik akkor, ha kiderül, hogy az író, akinek az írásai is tetszenek, színvonalasak ugyanabban a városban vagy a közelben lakik? Naná, hogy ebben az esetben kihagyhatatlan az író-olvasó találkozókon való jelenlét. Hiszen itt már nincs helye a nyavalygásnak, nem kell órákat utazni és a helyszín is ismert. Végre valami, ami a helyiek ölébe pottyan. Úgymond. :) Arról pedig nem is beszélve, hogy a hazafias, amolyan "majdnem földim a szerző" érzés is eléggé tudja feszíteni az ember mellkasát. Mondjuk ki őszintén: nagyon jó érzés.

Pont így jártam én magam is Trux Béla elsőkönyves szerzővel és a regényével. Első alkalommal a Borsodi Molyklub egyik összejövetelén volt szerencsém találkozni vele, majd a könyve olvasása és értékelések írása, később pedig egy interjú készítése miatt is felvettem vele a kapcsolatot.

Amikor arról értesültem, hogy Miskolcon, a Szabó Lőrinc fiókkönyvtárban író-olvasó találkozóra kerül sor, akkor már biztosra vettem, hogy én ezen bizony ott leszek. Soha nem voltam még csak hasonlón sem, de egyszer mindent el kell kezdeni.

Béla regénye az Akkon a terjedelme miatt két kötetben jelent meg. A templomos lovag a 2012. évi könyvhéten volt először kapható, az Akkon ostroma című folytatás pedig november végén került a boltok polcaira, hogy a karácsonyfa alatt már ott legyen a helye.

Az író-olvasó találkozóra is két alkalommal került sor. Mindkét könyv megjelenését követően beszélgethettünk kicsit az íróval, érdeklődhettünk a könyve cselekményeiről.

Nézzük a részleteket.

A "molyos lányok" csapat egyik tagja, Agatha,
amint türelmesen várja a dedikálás végét. 

Első alkalommal 2012. október 02-án találkozhatott az íróval a városban lakó olvasók tábora az említett szervezés keretein belül. A helyszín a könyvtár olvasóterme volt, amely (minő öröm) kicsinek bizonyult, így a népes társaság felvonult az ugyan kevésbé hangulatos, de valamivel tágasabb felső terembe. Béla beszélgetőpartnere és a beszélgetés irányítója a könyvtár igazgatónője, Tircsné Dr. Popper Valéria volt. Kérdései sokrétűek,  megjegyzéseivel teljesen egyet értettem és nagyon figyeltem Béla válaszaira. A találkozó időpontjában már olvastam a történet első kötetét és figyeltem, hogy a bennem megfogalmazódott kérdésekre kapok-e választ vagy sem. Nehezítette a helyzetet, hogy sok olvasó még csak az elején járt a történetnek, így bizonyos kérdéseket, cselekményeket kerülni kellett. Azért sem volt egyszerű beszélni a könyvről, mert az első kötet tulajdonképpen csak a történet közel fele és  így sok kérdés megválaszolatlan maradt még. Véleményt formálni sem igazán könnyű egy fél történet esetében, a titkokat, utalásokat megtartani még nehezebb.

Rengeteg fénykép készült a találkozón, mert két fotós is folyamatosan kattingatott a teremben, ezzel is megörökítve a szerzőt és a hallgatóságot is. Nem kis meglepetést okozott, amikor kiderült, hogy az egyik fotós nem más, mint Béla felesége. Mosolygós, közvetlen és nagyon kedves fiatal hölgy, aki örül a férje sikerének és támogatásával segíti is az érvényesülését. Örülök neki, hogy vele is találkozhattam és minden elismerésem, mert nem lehetett egyszerű ennek a történetnek a megszületését végigasszisztálni.
A találkozó végét könnyed beszélgetés és dedikálás zárta.

A második találkozóra 2013. január 23-án került sor. Az időjárás nem kedvezett az összejövetelnek, ugyanis Miskolcot pont ezen a napon akarta ellepni a hó, ezzel is nehezítve a közlekedést. Sokan inkább otthon maradtak, de az igazán lelkes olvasókat nem lehetett eltántorítani az eseménytől.
Kicsit késve ugyan, de befutott a találkozóra a csak "molyos lányokként" emlegetett csapat is és elfoglalta az első sort, amely természetesen most is (mint minden rendezvényen általában) szabadon maradt. Mi ezt egyáltalán nem bántuk. :)
Határozottan érződött, hogy Béla egyre inkább belerázódik ezekbe a beszélgetésekbe. Sokkal természetesebben, könnyedebben beszélt a történet cselekményeiről. Persze a cselekmény szempontjából lényeges dolgok nem hangzottak el, de általánosan érintettük az alkímia, a hermetika tanait és a szimbólumokat, valamint értelmezésüket, jelentésüket, megvitattuk a templomos lovagrend titkait. Természetesen beszélgettünk a regény sokrétűségéről és arról, hogy miként is állt össze ez az egész.

A másik türelmes várakozó, azaz szerény személyem.

A kevesebb résztvevő miatt a hangulat is inkább családias volt és bizton állíthatom, hogy mindenki jól érezte magát. Én mindenképp ebbe a táborba tartozom. Külön pozitívum, hogy a találkozóra el tudott jönni velem az egyik kolléganőm, aki szintén nagyon szimpatikusnak találta az írót és természetesen elkezdte a könyv olvasását.

Nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb ilyen író-olvasó találkozó, de ha tehetem, akkor ott leszek. Ha pedig minden jól alakul, akkor Béla megtiszteli a Borsodi Molyklub következő találkozóját és akkor azok is  megismerkedhetnek vele, illetve kérdezhetnek tőle, akik eddig nem tették ezt meg. Tudok olyanról, akinek sikerült a könyvtárból megszereznie a könyvet és már az olvasásba is belekezdett, mert érdemben akar beszélgetni a könyvről. Ez mindenképpen pozitívum. Hajrá Icu!

A bejegyzésben található képek az első találkozó alkalmával készültek és mivel maga az író küldte el nekünk (a "molyos lányoknak"), így nyugodt szívvel használtam fel a gyűjteményből párat. Miután többen megjegyezték, hogy nem teszek fel magamról képeket, ezért most engedek a nyomásnak. Az egyik képen ugyanis én várom türelmesen a dedikálást. Tessék megbecsülni ezt a gyenge pillanatomat mert nem hiszem, hogy hamarosan újra előfordulna velem valami hasonló. :) Sajnos a második találkozóról még nem kaptam/kaptunk képeket, de ha lesznek, akkor szívesen megmutatom majd azokat is.

Folytatás »

Borsodi Molyklub: III.-IV.-V. molytalálkozó

Kicsit elmaradtam a Borsodi Molyklub találkozóinak beszámolóival. Ennek egyik oka, hogy annyira belejöttünk az összejövetelekbe, annyira megszerettük egymás társaságát, hogy sűrűn követték egymást a találkozók. A másik ok, hogy magam is sok elmaradást halmoztam fel egyéb bejegyzések terén és ez az élménybeszámoló valahogy mindig elmaradt. Most viszont már nagyon össze kell kapnom magam, mert lassan itt van a következő találkozó.

A találkozók megszokott helyszínévé vált a Szomjas Szerda nevezetű hely, amely régebben Shannon Pub néven volt ismert Miskolcon. A berendezés semmit nem változott (szerencsére), csupán az intézmény konyhája szűnt meg. Sebaj, mert innivalót továbbra is felszolgálnak és ez a lényeg. A sok csevegéstől kiszárad a molyok torka. :)

A másik fontos dolog, hogy lassan annyian leszünk egy-egy ilyen összejövetelen, hogy már el sem fogunk férni a kisteremben.

A III. találkozóra 2012. szeptember 22-én került sor, amelyen sajnos - családi program miatt - nem tudtam ott lenni, de a többiek beszámolói alapján a hangulat hasonlóan alakult, mint az előző találkozók alkalmával.

A IV. találkozót 2012. november 17-ére hirdette meg Icu és immár szokásosnak mondható, közel húszas létszámmal vettünk részt rajta. Ez már az a létszám, amely nem teszi lehetővé, hogy mindenki figyeljen mindenkire, akaratlanul is kialakulnak a kisebb, pár fős csoportok. Nem baj ez sem, mert senki sem érezte úgy, hogy kirekesztették volna a társalgásból és mindenki megtalálta a maga stílusának és hangulatának megfelelő társaságot, beszélgetőpartnert.
Részemről könyvosztással kezdtem, mert több könyvrendelésünk tartalma volt nálam és mindenki várta a maga drágaságait. Mindig öröm azt látni, ahogy egy másik ember nézegeti, dédelgeti a frissen megszerzett könyvecskéjét. :)
Miután sok új moly tűnt fel a találkozón és voltak köztünk olyanok, akiknek problémát okozott a sok új név és a sok új arc, ezért névmemorizáló gyakorlatot tartottunk. Sikeresen. :)
Borga és Icu mindig szolgálnak valami meglepetéssel, amely ebben az esetben ismételten egy könyvjelző volt. Egy kifejezetten IV. molytalis könyvjelző! Nagyon jó ötlet, mert ez az a dolog, amiből sosem elég. No meg a könyvekből. :)

Megbeszéltük, hogy karácsony előtt még találkozunk egyszer, a lehetőségekhez mérten még a nyugalmasabb időszakban, aztán hagyjuk, hogy mindenkit elragadjon a karácsonyi őrület.

Az V. találkozó időpontját (2012. december 22.) már az előző alkalommal megbeszéltük és tartottuk is magunkat ehhez. Volt kisebb bonyodalom a helyiséggel, mert piszok módon illetéktelenek telepedtek be a kisterembe, de nem hagytuk magunkat és az előzetes helyfoglalásra hivatkozva kitessékeltünk mindenkit.
A karácsonyi előkészületek és vásárlások miatt folyamatosan cserélődtek az esemény résztvevői, de a kemény mag kitartott elejétől a végéig. Felmerült persze az is, hogy ki és mit szeretne karácsonyra kapni és milyen meglepő a legtöbb moly mindenképpen várt könyvet a fa alá.
Kellemes hangulatban telt a találkozó és persze, hogy követeltük a következő időpont egyeztetését. A tanulmányaikat folytatókra figyelemmel, úgy döntöttünk, hogy a január kimarad.

A Borsodi Molyklub következő, egyben VI. molytalálkozójára 2013. február 16-án 15 órától kerül majd sor a szokásos helyszínen, azaz a Szomjas Szerdában. A jelentkezések alapján sok-sok új molytaggal bővül ismét kis társaságunk. :)
Részemről örök hála Icunak a folyamatos szervezésért! 

Folytatás »

Polcra került - 2013. január

A január nálam (gondolom, hogy nem csak nálam van így) mindig a nagy fogadalmak időszaka. Ez az időszak két szempontból is veszélyes. Az egyik, hogy tele vagyok olvasatlan könyvekkel és amikor ezzel szembesülök, akkor mindig megfogadom, hogy visszafogom magam a könyvvásárlással. A másik problémám az, hogy a névnapi és a karácsonyi pénz égeti a zsebemet és persze legszívesebben őrült vásárlásba kezdenék. Hogy ez a két állítás egymásnak ellentmond? Igen, tisztában vagyok vele. Pont ez az én legnagyobb problémám is. :)

Szóval ebben a hónapban valahogy próbáltam összehozni a két, egymásnak ellentmondó célt és ha visszafogottan és megfontoltan is, de azért vásárolgattam könyveket. Remélem, hogy ez a tendencia tartható lesz az év folyamán is. Bár amilyen jó könyvmegjelenésekről hallottam, könnyen lehet, hogy az elhatározásom megvalósítás nélkül marad.

Akkor nézzük, hogy az év első hónapjában melyek voltak azok a könyvek (vagy inkább akciók), amelyek bűnbeesésre csábítottak.

Kezdésnek rögtön kaptam egy értesítést, hogy egy kívánságlistámon szereplő könyvet valaki eladásra kínált. Rögtön le is csaptam rá, mert bár olvastam már Marina és Szergej Gyacsenko Alekszandra és a Teremtés növendékei című könyvét, de azt kölcsönbe kaptam és ami kell, az kell. Ugye nem szükséges ezt tovább magyaráznom? :) Szóval féláron, mindössze 1.500 Ft-ért hozzájutottam a könyvhöz. Hurrá! :)

Veszélyes számomra más blogokat és értékeléseket olvasgatni, mert nem csak én tudok ám csábítani, hanem magam is könnyen elcsábulok. Így jártam most is, mert nagyon jókat olvastam Matt Forbeck és Jeff Grubb Ascalon kísértetei című könyvéről, amely a Guild Wars sorozat kezdő kötete. Már korábban is kacsingattam a könyv felé, ezért az értékelés csak tovább sodort a vásárlás felé. Ami végleg betette a kaput az a Libri 40%-os akciója volt. Ennek már végképp nem tudtam ellenállni, a könyv a kosárban, majd a polcomon landolt. 

Az elmúlt évben is sok könyvet rendeltem a szukits.hu oldalról, mert 30%-os kedvezményükkel és több kiadó kínálatával az egyik legjobb vásárlói felületet nyújtották a számomra. Most azonban bejelentették, hogy a 2012-ben megjelent könyvek csak január 20-ig vásárolhatók meg a megszokott 30%-os kedvezménnyel, utána már csak 20% lesz az engedmény. Hohó, ezt nem hagyhattam kihasználatlanul. Főleg, hogy volt is miből válogatnom és vásárolgatnom is. Kínálat és kívánságlista összevetés történt és 4 db könyvecske landolt a kosárban. Melyek ezek?
Szergej Lukjanyenko Új őrség című könyve kihagyhatatlan volt és ha már decemberben nem tudtam megvásárolni, akkor most miért ne? Akik ismernek, azok udják rólam, hogy egy sorozatnak hiánytalanul kell sorakoznia a polcomon. Ezért került a kosárba Laurell K. Hamilton Micah című könyve, amelyet az olvasói nyomásnak engedve végre megjelentetett a kiadó. Régóta szemeztem már Andrzej Sapkowski Vaják sorozatával, többen is mondták, hogy tetszene nekem. A webáruházban a II. rész, A végzet kardja volt kapható, így azt vettem meg. Ennek csupán az a hátránya, hogy hamarosan az első részt is meg kell majd szereznem valahonnan. :) Annyi, de annyi jót olvastam a Dan Wells Partials - Részben ember című könyvéről, hogy szintén nem tudtam ellenállni a kedvezményes vásárlás lehetőségének.

Amikor már azt hittem, hogy vége és lezárhatom a hónapot ennyi beszerzéssel, akkor felfedeztem, hogy a libri.hu oldal akciós kínálata kibővült és amit a legutóbb nem találtam, az most bizony hatalmas kedvezményekkel hívogat magához. Az, hogy az egyik kötet - a vásárlásra kinézett két könyv közül - Andrzej Sapkowski Az utolsó kívánság című könyve volt (ami ugye a Vaják sorozat I. része és csak pár sorral fentebb fejtettem ki, hogy úgy is meg kell szereznem) és 30% kedvezménnyel kínálták, véglegesen a nyakamba tette a hurkot. A másik kötet pedig a Guild Wars sorozat következő része, J. Robert King A végzet pereme című írása volt, ráadásul 40% kedvezménnyel árulták. Nyugtassatok meg, hogy ennyiért Ti sem hagytátok volna a boltban ezeket a kiadványokat?

Még mindig nincs vége! Miután jól bevásároltam, a szemem elé akadt a Delta Vision Kiadó akciója, mely szerint bizonyos feltételek teljesítése mellett 50% kedvezménnyel vásárolható meg Gaura Ágnes Átkozott balszerencse című regénye, amely a Borbíró Borbála sorozat 2. kötete. Cseles volt a helyzet, mert az 50% kedvezmény csak akkor járt, ha a Sárkánytűz bolthálózat valamelyik tagjában veszem át könyvet. Nem volt egyszerű megoldást találni, mert nálunk éppen bezárt az üzlet, de egy ismerős segítségével megoldottam a problémát. Az eredmény 2 db Gaura Ági kötet, amely közül az egyiket már olvasom, a másik pedig a dedikálást követően a blog majd egy későbbi nyereményjátékában fog olvasócsalogatóként szerepelni. :)

Szóval ennyit a fogadalmakról, hogy nem vásárolok sokat. Mindössze az nyugtat, hogy a kedvezmények nem voltak elhanyagolhatóak és a névnapi, karácsonyi pénzem sem égeti a zsebemet annyira, mert a javát elköltöttem, valamint a hónapban lényegesen többet olvastam, mint vásároltam. Még összességében is sovány vigasz, de valamibe kapaszkodnom kell. :)

Folytatás »