Karácsony a szeretet ünnepe, vallási szempontból pedig a kis Jézus születéséé. Az ünnepre készülve akaratlanul is elgondolkozunk azon, hogy mi van az út másik végén. A keleti tanokon felnőtt emberek teljesen másként élik meg az öregkort és az elmúlást, mint a nyugati gondolkodású személyek. Melyik vonalhoz tartozom? Az öregedéssel nincs bajom (még), de azért az elmúlásra szeretek nagyon távoli történésként gondolni. Erre már csak azért is szükség van, mert a várólistám igen hosszú és bizony én szeretném azokat a könyveket elolvasni. (Nem is beszélve az egyéb tennivalókról.) Eldöntöttem. Én nem az ajtófélfába vésem majd az üzenetet, hanem a várólistám fogom fegyverként magam előtt tartani. Szóval molyok, tessék nekem jó sok könyvet ajánlani és akkor sokáig itt leszek veletek! A közreműködéseteket előre is köszönöm! :DD
"Az élet teljessége nem a kortól függ. Élj úgy, hogy bármikor elmehess , és nem érzed befejezetlennek!"
/Szélesi Sándor: Tündérösvény/
(313. oldal, Kalandor Könyvkiadó, 2002.)
Könyvélmény? Emlék? Persze, hogy van. :) Ősmagyar fantasyt ritkán lehet olvasni. Nehéz volt levadásznom a sorozat (Legendák földjén) részeit, de annak ellenére megérte, hogy nem minden kötettel vagyok elégedett. Sőt, még a folytatást is szívesen olvasnám, ha lenne. Aki igazi magyar legényekről akar olvasni, azoknak mindenképp ajánlom a sorozatot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése