Van egy író, akinek a művét szépirodalmi magaslatokba emelték és nagyon felmagasztalták. Miután a szépirodalom és én nem mindig vagyunk egy hullámhosszon, ezért sokáig nem akartam elolvasni ezt a művet. Majd a kezembe akadt és beleszerettem és azóta is szeretem. Van ebben a történetben egy hely, az Elfeledett Könyvek Temetője, ahol szerintem éveket el tudnék tölteni csak a könyvek nézegetésével. Könyvesblogra ennél szebb idézet nem is kerülhetne ki. Minden szavával egyetértek. :)
" Minden itt látható könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap."
/Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka/
Csak annyit tudok hozzátenni, hogy akik eddig nem olvasták az író műveit, nekik nagyon ajánlom. Akik már olvasták, tudják, hogy miről beszélek. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése