Nevada Barr: 13 1/2

A borító, a cím, az értékelések... Minden a könyv felé vonzott. Ellenálltam jó darabig, de most elérkezett az idő, amikor beadtam a derekam és nekiálltam az olvasásnak. Hiába olvastam el korábban az értékeléseket és hiába olvastam el újra a fülszöveget, mégis meglepett maga a történet. Nem igazán erre számítottam, de amit kaptam, az nem rossz, sőt..

A felvezetésben betekintést nyerünk a lakókocsiparkban élő és cseppet sem irigylésre méltó családdal rendelkező Polly életébe, illetve a helyzetből való szabadulásába. Ezt követően az események közepébe csöppenünk, amelynek már egy másik család a főszereplője. Különös kegyetlenséggel gyilkolják le egy család tagjait, az egyedüli túlélő a 11 éves Dylan és a pár évvel idősebb Richard. Utóbbi majdnem elvérzik, élete nem sokon múlik, az előbbi pedig agyrázkódást szenvedett, nem emlékszik semmire, mégis ő a gyilkosság fő gyanúsítottja, majd elítéltje is. De hová kerüljön egy 11 éves, sérült gyerek? Hol van helye a rendszerben? Az ítélet szerint egy különleges javító intézetben kerül elhelyezésre, majd nagykorúvá válását követően átkerül a fegyházba.

A javító intézet azonban sokkal keményebb, mint gondolnánk. A kezelések, amelyekkel próbálják Dylan emlékezetét előcsalogatni elég durvák és eredmény nélküliek. Dylan tud mindenről, amit elkövetett, csak éppen nem emlékszik semmire. 

Megdöbbentő volt azonban az, ahogy a rendszer kezeli ezeket a problémás fiatalokat. Szörnyű volt olvasni, hogy az orvosok gyakorlatilag kísérleti nyulakként bánnak velük, a gondozók egyéb dolgokra használják a fiúkat és persze jelen van a folyamatos erőszak és kegyetlenkedés is. Nem tudom szavakba foglalni, hogy mindez mennyire dühítő és elkeserítő. Ugyanakkor ez a leírás alapozza meg a könyv hangulatát, amelyet így nagyon is valósnak és elkeserítőnek éreztem. Dylan gondolatain keresztül a javító intézetben töltött időszak igazi rémálomként elevenedik meg.

Pozitívumként tudom értékelni, hogy a nézőpont és időváltások, valamint a beszúrt egyéb feljegyzések miatt némiképp összetettebbnek tűnik a történet. Lineáris történetvezetés esetén korántsem lenne ennyire feszültségekkel teli és érdekes ez az írás. Szintén elősegíti a feszültséggel teli hangulat kialakulását az, hogy Dylan nem emlékszik az elkövetett tettekre. Ez azért nem megdöbbentő egy ilyen stílusú történetnél, de nagyon hatásos eszköz.

Aki úgy gondolja, hogy ez a történet egy újabb ifjúsági regény, az nagyon téved. Ugyan az eddigiekből könnyű levonni ezt a következtetést, de a gyerekkori trauma és a kezelések, a javító intézet bemutatása mind csak megalapozása annak a történetnek, ami majd a végkifejlethez szükséges. A történetben szerepel egy hatalmas időugrás, amikor is az éppen felnőtt kort elérő szereplőink eltűnnek a lapokról és helyettük feltűnik egy üzleti sikereket elért, őszülő halántékú testvérpár. Legnagyobb részt az ő életük alakulása adja a kötet legnagyobb részét. 

Azért van pár problémája a történetnek. Az egyik például az, hogy kevés szereplőt mozgat meg és ezért könnyen kitalálható, hogy ki kicsoda is tulajdonképpen és hogyan is alakulhatott a múlt, amelyet csak lassanként feltárva ismerhetünk meg. Azzal, hogy sikerül a szereplőket beazonosítanunk, gyakorlatilag össze is raktuk a történet java részét és a jövőbeli események egy jelentős hányada is kikövetkeztethető. Bekerül ugyan egy csavar a történetbe, de nem találtam annyira furmányosnak, mint szerintem lennie kellett volna. Továbbra is úgy gondolom, hogy a viszonylag csekély számú szereplők miatt gyakorlatilag kétesélyes játszma alakul ki, tehát vagy az egyik vagy a másik és az események leírásai alapján nagyon jól követhető, hogy ki az ártatlanabb. Az igazi feszültséggel teli kérdés csupán az, hogy miként dönt a történetben résztvevő harmadik szereplő. Vajon ő kinek az oldalára áll?

A könyv címe nagyon misztikus és figyelemfelkeltő, de sajnos egészen a történet végéig nem derül fény arra, hogy miért is ez a cím. Nagyon illik egyébként a történethez, de nem ártott volna jobban kidolgozni vagy hamarabb megemlíteni a jelentését.

Nem bántam meg, hogy a kezembe vettem és olvastam ezt a történetet. Az eleje megdöbbentett, a szereplők és idősíkváltások miatt agyaltam a történet szerteágazó szálainak kapcsolatán, majd a közepén történt egy erős váltás, a feszültség kézzel tapintható lett és már nem tudtam letenni a könyvet, egyszerűen végig kellett olvasnom a történetet. Nem volt tökéletes, de határozottan tetszett.
Az írónő egy másik könyve, az Ördögkatlan is olvasásra vár és hamarosan sorra is kerül, mert ha csak hasonló a színvonal, akkor már megérte, hogy megvettem.

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Cor Leonis

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem:  324 oldal
A mű eredeti címe: 13 1/2

Posted in: 8 pontos,Cor Leonis Kiadó,könyvértékelés,Nevada Barr,thriller