Adventi naptár: Tizenötödik ablak

Eléggé terjedelmes magánkönyvtárammal kapcsolatban több érzés szokott felszínre törni az emberekből. Saját részről a büszkeség és a bővülés öröme, valamint a helykeresés (újabb polcokat kellene készíttetni és a jaj, már megint át kellene rendezni, de hogyan?) izgalma szokott lenni a legjellemzőbb. Olvasni szerető emberek részéről a csodálatot, az irigykedést és a felfedezés izgalmát (jé, neked ez is meg van?) szoktam tapasztalni. Nem olvasó emberek részéről leginkább az elszörnyülködés szokott a jellemző lenni. 

Volt egy kihívás a moly.hu oldalon az idén, amely arra volt kíváncsi, hogy ha tűz ütne ki a lakásban és esélyes lenne egy könyv megmentése, akkor az melyik lenne? Nem jelentkeztem a kihívásra, mert több napos töprengés, fotelból a polc felé bámulást követően sem tudtam elhatározásra jutni saját magammal. De szerintem olyan 50 könyv alá sem csökkent a listám. Ez a mennyiség meg ugye, elég messze van az egyetlen darabtól. Azóta sem tudnék választani.

"- Minden embernek van egy könyve - mondta az öreg Aurorának. A szeme ragyogott, miközben beszélt. - Persze van, akinek több is. Ez talán az első történet, amellyel kettesben maradunk egy szobában, vagy az első, ami igazán rabul ejti a képzeletünket, esetleg azok a könyvek, amik a legnagyobb hatással vannak ránk az életünk folyamán..."

/Brandon Hackett: Az ember könyve/

(5. oldal, Agave Könyvek, 2012.)

Az író egyre ismertebb a hazai olvasók körében. Természetesen megérdemeli ezt az elismerést. Biztos van olyan, aki eddig még nem találkozott a nevével és a műveivel. Nekik elárulom, hogy az angolszász név alatt magyar író rejtőzik, becses nevén Markovics Botond. A könyveit pedig csak ajánlani tudom a sci-fi műfaját szeretőknek. Nem a legegyszerűbb művek, de tartalmasak és tanulságosak és mindenképpen megéri elolvasni őket. 

Posted in: adventi naptár 2012