vasárnap, december 30, 2012
Shanara
Kezdeném azzal, hogy miért olvastam ezt a könyvet. Tavaly karácsonykor egy molyocska (@Jeffi) igen aktív volt és minden nap felajánlott egy könyvet ajándékként. Miután éppen csak lemaradtam az egyik Anthony Sheenard könyvről és ezen bánatomat el is sírtam neki, ezért jó szíve eredményeként cserébe ezt a könyvet ajánlotta fel nekem. Ebben is van Sheenard - mondta. Én pedig örömmel vettem a váratlanul ölembe hullott meglepetést. Az ajándékozást követte egy kihívás, amely arról szólt, hogy el is kell olvasni a zsákmányt. Szent esküt tettem, hogy ez meg fog történni és úgy is lett. Íme a véleményem az ölembe hullott könyvről. :)
Már rögtön az elején kijelentem, hogy ez a kötet nem egyezik meg a 2012. évben megjelent azonos című kiadvánnyal. Az a Holtak galaxisa csak Anthony Sheenard kisregényét tartalmazza, míg ez a kötet a címadó kisregényt is beleértve, összesen 14 db, hosszabb-rövidebb írást, amelyek közül 12 db magyar szerző tollából származik.
Úgy gondolom, hogy az a legegyszerűbb, ha írásonként haladok végig az értékeléssel. A kiadvány megjelenésének idején a magyar szerzők jelentős része kényszerűségből még angolszász nevek mögé bújt. Magam sem tudom mindig, hogy melyik név kit is takar igazából, ezért az írói álnév mögött zárójelben szerepeltetni fogom a szerző magyar nevét is.
Anthony Sheenard (Szélesi Sándor) - Holtak galaxisa: Az író magyar szerzők közül az egyik kedvencem és sok írását olvastam már, de olyat még nem, amelynek főszereplője York Ketchikan. Nem is igazán tudtam, hogy mire számítsak. Pontosan ezért meglepett a főszereplő karaktere és az egész történet felépítése. Szerencsére a meglepetés kellemesre sikeredett, mert ez a sci-fi műfajba oltott, jövőben játszódó, de leginkább Indiana Jones kincskereséséhez hasonlító történetet szívesen olvastam. Könnyed, laza stílus, poénok, kilátástalan helyzetek, bolygók és lények sokasága, cselszövések és természetesen nők. Most, hogy megismerkedtem York Ketchikan karakterével, olvasni szeretném majd a többi történetét is. Ez pedig azt jelenti a számításaim szerint, hogy neki fogok esni a Misterious Universe sorozatnak.
Jeffrey Stone (Nemes István) - A fiúk bűnéért az apák lakolnak: Többször elővett téma a műfajban az időutazás és a múltat befolyásoló hatás. Ez a történet egy nem tipikusan időutazós szempontból vizsgálja a múlt és a jövő kapcsolatát. A régi, viharvert számítógépen keresztül történő kommunikáció apa és fia között, a problémák és titkok feltárása egyrészről megdöbbentő, másrészről annyira nem újdonság, harmadrészről pedig... A poént nem lövöm le. Jó volt olvasni. Tetszett.
Alec Norwood (Mihaleczky Péter) - A szivattyúállomás: Az örök téma, azaz az ember természetet kizsákmányoló, semmiből nem tanuló magatartásának újabb állomása és az alapszituáció áthelyezése az űrbe. Gyakorlatilag csak a helyszín más. Az űrtechnológia elsajátítása megtörtént, de a szemellenző ugyanúgy fennmaradt. Ha valamit nem látunk, akkor az nagyon nem is létezik, nem egészen hihető. Tetszett ez a történet, mert volt benne feszültség, misztikum és titokzatosság. Az elme játéka érdekes szituációkat eredményez.
Joe Szakmary (Sára Ildikó) - Szimbiózis: Számomra ez volt az egyik legnehezebben megemészthető történet a könyvben. teljesen együtt tudtam érezni a főszereplővel, aki nem tudta elviselni azt a környezetet, amibe belekerült. A géntechnológia olyan szintű alkalmazása, ami ebben a történetben szerepel, egyszerre csodálatos és megdöbbentő. Elolvastam, de annyira nem nyűgözött le amit olvastam.
Benjamin Rascal (Szántó Tibor) - Eleve elrendelés: A génkutatás rengeteg fejlődési lehetőséget rejt még magában. A kutatási eredmények felhasználásának iránya az egész emberiség jövőjére hatással lesz. Amikor a génállományodból kiolvasható, hogy mire vagy alkalmas, az elég megrázó lehet. Ennek egyenes következménye a menekülés a hatalom elől. Melyik rejtőzködés fajta válik be a legjobban? Az élet rá a legjobb bizonyíték, hogy melyik az igazi.
László Zoltán - Odafent: Szeretem az író stílusát. Van egyfajta humora, amit mindig felfedezek az írásaiban. Most is sikerült erre rábukkannom. A téma érdekes (világűrben keringő állomás, amelyben egy művész az űrszemétből szobrokat, műalkotásokat készít és..., de nem mondok el mindent), a megvalósítás különleges, érdekes és a vége megdöbbentő. Nekem tetszett.
Kim Lancehagen (Bán János) - Bálnaraj a Crassus felett: Érdekes, de kissé zavaros történet. Leginkább azok az űrbéli bálnák zavartak és az, hogy nem tudtam őket elképzelni, de minden körülöttük forgott. A bolygón türelmesen várakozó "őslakosok" és a bolygófoglalók csatája a haszonszerzés árnyékában. Éreztem némi Hyperion áthallást a történet olvasása közben, leginkább a vallási témájú háttér miatt. Ha eltekintek a részletezett problémáktól, akkor egész élvezhető a történet.
Wolfgang Jeschke - Dokumentumok az ország katasztrófa előtti helyzetéről: A két külföldi író tollából származó írás közül ez az egyik. Ha az volt a szerkesztő alapelgondolása a beválogatással, hogy bebizonyítsa a magyarok jobbat vagy legalább olyan jól és ötletesen írnak, mint külhoni társaik, akkor részemről teljes mértékben elérte a célját a kezdeményezés. A legkevésbé ez a mű kötött le. Nem is igazán értem, hogy mit keres egy sci-fi antológiában, hiszen a szövege 5%-a, ha kapcsolatban van a sci-fivel, a többi 1864. és 1990. közötti dokumentumrészletek egymás mögé helyezése. Nagyon nem kötött le és nagyon nem tetszett.
Braxton Smith (Oláh Miklós) - A Night in Tunisia: A kötet egyik legjobb írása. A szereplők nagyon szimpatikusak (a jófiúk legalábbis), a rosszakat pedig tényleg nem kell most szeretnünk. Tetszett a kivitelezés, érdekes, mozgalmas írást olvashattam. Egy egészen picike hiányérzetem támadt csak a végével kapcsolatban. Nem teljesen tudtam elfogadni, hogy engedték elmenni az egyik főszereplőt a végén. Némiképp hihetetlennek tűnt, még akkor is, ha valószínűleg így van vele kevesebb gond. A másik, hogy a nagyon alaposan felépített sztori kurta lett a végére, mert az ami a történet alapját képezte, a végére leértékelődött és már csak háttérként szolgált. Ennek ellenére nagyon tetszett és szintén a jobbak között a helye.
Allen Newman (Tóth Norbert) - A pöröly: Ez volt számomra az a történet, ami a legvegyesebb reakciókat váltotta ki belőlem. Egyrészről tetszett a stílus, tetszett az ötlet és a megvalósítás is, másrészről az alapötlet tartalmazott egy olyan információt, amit leginkább képtelenségnek érzek. Ez a képtelenség pedig agyonütötte az egész élményt. Vagy ki kellett volna hagyni ezt az infót, vagy jobban megmagyarázni és akkor talán hihetőbbé válik. Így viszont eléggé lóg a levegőben az egész. Kár érte, mert a legjobb is lehetett volna.
Greg Egan - Bizonytalan pályák a hazugságok terében: A másik novella, ami külföldi szerzőtől származik. Megerősödött bennem a fentebb tett megállapítás. Fura és zagyva volt ez az írás is. A telepátia felébredése és az utóhatások bemutatása nagyon jó alaptéma, de nem sikerült kellően kidolgozni ahhoz, hogy teljesen érthető legyen az író szándéka. Ezek a csábítók, vagy kicsodák eléggé furcsák és egyébként is mit akartak elérni a többiekkel? Szóval nem nyűgözött le.
Berenice Goodall (Torma Veronika) - Gyorsbüfé: Talán a legmegrázóbb írás a könyvben. Nagyon könnyű átélni a történetet és ezért olyan hatásos. Kicsit morbid, de nagyon is elképzelhető alapszituáció. Az emberi haszonszerzés soha nem is ismerte és nem is fog mértéket ismerni. Mindezek mellett olvasmányos is a novella. Igaz, hogy utána kétszer is meggondolandó egy étterem meglátogatása.
T. A. Tyler (Tamás Attila) - Felcserélt életek: A legnehezebb erről a történetről írnom. Az alapötlet tetszett, de valahogy nem tudtam azonosulni a szereplőkkel és az akciójelenetek is kicsit műnek tűntek nekem. Sok volt az üldözés, a kommandós jelenet. A tudat le és feltöltés, a cserebere és az egyéb csavarok azonban nagyon a helyükön voltak.
Jeffrey Stone (Nemes István) - Az élet nem áll meg: Egy rövid, de ütős történet a végére. Príma. Az elgondolás, a kivitelezés, az egész. Ennek a történetnek pont itt volt a helye. A záróelemet jelenti az előző 13 történetből felfűzött lánc végén. Az olvasó jó érzéssel csukja be a könyvet és gondolja át az előtte olvasottakat. Nagyon hatásos írás.
Elég vegyes érzések kavarogtam bennem a kötet befejezését követően. Alapjaiban véve nem egy rossz válogatás, de sajnos belekerültek számomra gyengébb írások is.
Amivel nem tudok kibékülni, az a borító. Nagyon nem tetszik. :(
Wolfgang Jeschke - Dokumentumok az ország katasztrófa előtti helyzetéről: A két külföldi író tollából származó írás közül ez az egyik. Ha az volt a szerkesztő alapelgondolása a beválogatással, hogy bebizonyítsa a magyarok jobbat vagy legalább olyan jól és ötletesen írnak, mint külhoni társaik, akkor részemről teljes mértékben elérte a célját a kezdeményezés. A legkevésbé ez a mű kötött le. Nem is igazán értem, hogy mit keres egy sci-fi antológiában, hiszen a szövege 5%-a, ha kapcsolatban van a sci-fivel, a többi 1864. és 1990. közötti dokumentumrészletek egymás mögé helyezése. Nagyon nem kötött le és nagyon nem tetszett.
Braxton Smith (Oláh Miklós) - A Night in Tunisia: A kötet egyik legjobb írása. A szereplők nagyon szimpatikusak (a jófiúk legalábbis), a rosszakat pedig tényleg nem kell most szeretnünk. Tetszett a kivitelezés, érdekes, mozgalmas írást olvashattam. Egy egészen picike hiányérzetem támadt csak a végével kapcsolatban. Nem teljesen tudtam elfogadni, hogy engedték elmenni az egyik főszereplőt a végén. Némiképp hihetetlennek tűnt, még akkor is, ha valószínűleg így van vele kevesebb gond. A másik, hogy a nagyon alaposan felépített sztori kurta lett a végére, mert az ami a történet alapját képezte, a végére leértékelődött és már csak háttérként szolgált. Ennek ellenére nagyon tetszett és szintén a jobbak között a helye.
Allen Newman (Tóth Norbert) - A pöröly: Ez volt számomra az a történet, ami a legvegyesebb reakciókat váltotta ki belőlem. Egyrészről tetszett a stílus, tetszett az ötlet és a megvalósítás is, másrészről az alapötlet tartalmazott egy olyan információt, amit leginkább képtelenségnek érzek. Ez a képtelenség pedig agyonütötte az egész élményt. Vagy ki kellett volna hagyni ezt az infót, vagy jobban megmagyarázni és akkor talán hihetőbbé válik. Így viszont eléggé lóg a levegőben az egész. Kár érte, mert a legjobb is lehetett volna.
Greg Egan - Bizonytalan pályák a hazugságok terében: A másik novella, ami külföldi szerzőtől származik. Megerősödött bennem a fentebb tett megállapítás. Fura és zagyva volt ez az írás is. A telepátia felébredése és az utóhatások bemutatása nagyon jó alaptéma, de nem sikerült kellően kidolgozni ahhoz, hogy teljesen érthető legyen az író szándéka. Ezek a csábítók, vagy kicsodák eléggé furcsák és egyébként is mit akartak elérni a többiekkel? Szóval nem nyűgözött le.
Berenice Goodall (Torma Veronika) - Gyorsbüfé: Talán a legmegrázóbb írás a könyvben. Nagyon könnyű átélni a történetet és ezért olyan hatásos. Kicsit morbid, de nagyon is elképzelhető alapszituáció. Az emberi haszonszerzés soha nem is ismerte és nem is fog mértéket ismerni. Mindezek mellett olvasmányos is a novella. Igaz, hogy utána kétszer is meggondolandó egy étterem meglátogatása.
T. A. Tyler (Tamás Attila) - Felcserélt életek: A legnehezebb erről a történetről írnom. Az alapötlet tetszett, de valahogy nem tudtam azonosulni a szereplőkkel és az akciójelenetek is kicsit műnek tűntek nekem. Sok volt az üldözés, a kommandós jelenet. A tudat le és feltöltés, a cserebere és az egyéb csavarok azonban nagyon a helyükön voltak.
Jeffrey Stone (Nemes István) - Az élet nem áll meg: Egy rövid, de ütős történet a végére. Príma. Az elgondolás, a kivitelezés, az egész. Ennek a történetnek pont itt volt a helye. A záróelemet jelenti az előző 13 történetből felfűzött lánc végén. Az olvasó jó érzéssel csukja be a könyvet és gondolja át az előtte olvasottakat. Nagyon hatásos írás.
Elég vegyes érzések kavarogtam bennem a kötet befejezését követően. Alapjaiban véve nem egy rossz válogatás, de sajnos belekerültek számomra gyengébb írások is.
Amivel nem tudok kibékülni, az a borító. Nagyon nem tetszik. :(
Pontszám: 7 pont
Kiadó: Cherubion Könyvkiadó
Kiadó: Cherubion Könyvkiadó
Kiadás éve: 2000.
Terjedelem: 394 oldal
Forrás: magánkönyvtár (ajándék, 2011.)
Posted in: 7 pontos,Cherubion Könyvkiadó,könyvértékelés,László Zoltán,magyar szerző,Mysterious Universe,novellaválogatás/antológia,sci-fi,Szélesi Sándor (Anthony Sheenard)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése