Számomra a történetek azok, amelyek segítenek igazán kikapcsolódni, magam mögött hagyni a mindennapok őrületét és rohanását. Vannak írók, akik műveiről tudom, hogy nem az irodalom csúcsát jelentik, sőt... De mégis olvasom őket, mert az adott lelkiállapotban nagyon jól esnek.
Vannak írók, akiknek művei nem kerülnek ilyen gyakran a kezembe, mert írásaik olvasásához különleges hangulat szükségeltetik a részemről. Ha ez mégis megtörténik, akkor viszont ünnepnapnak érzem az időt, amíg olvasom. Szerencsére egyre több író van, aki nálam ebbe a kategóriába tartozik.
"- Bárcsak igaz volna! Bárcsak minden történet igaz volna!Lal mosolygott a sötétben, bár a fiú nem láthatta.- Minden mese hazugság, de csak mert mesék. Ám még így is igaz mindegyik, és néha a legnagyobb hazugságokról derül ki, hogy a legigazabbak. S ne kérdezd Rián, miért van így, mert soha nem tudnám elmondani. De így van ez a történetekkel."
/Peter S. Beagle: A karakoszki varázsló/
(158. oldal, Delta Vision, 2006.)
Peter S. Beagle az az író, aki számomra a bevezetőben említett ünnepnapos kategóriába tartozik. Minden történetével el tud varázsolni. Csodálatosan ír és a történtei mindig tartalmaznak tanító jellegű információkat és szerencsére az izgalom és a csattanó sem szokott kimaradni az írásaiból. Nem ismered még az író műveit? Szerintem Az utolsó egyszarvúról már biztosan hallottál. Ugye, hogy így van? A többi magyarul megjelent művéről pedig olvashatsz ebben és ebben a bejegyzésemben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése